Kulturális gyógyír minden fájdalmunkra | Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű

Kovács Málna |

Mielőtt lerántanám a leplet erről az egészen kivételes élményről, hadd idézzem az ismeretlen szerzőt és az online térben is gyakran felbukkanó sorait: „Úgy tanították, hogy a boszorkányoktól kell félni, és nem azoktól, akik élve elégették őket.” Ez a rémesen aktuális áthallás igen jól rezonál az egyik szerző, Fodor András megállapítására, miszerint még a szörny is akkor válik szörnyszerűvé, ha a szem, amely ránéz, annak értékeli. A Rémesen népszerű tehát olyan antológia, ami egyszerre ér föl egy populáris kultúra szemináriummal és egy biblioterápiás üléssel. A benne lévő tizenkét esettanulmányt a populáris kultúrát és a fantasztikumot kutató szociológusok és irodalomtudósok írták. Céljuk az, hogy ráébresszék az olvasót, mennyire meghatározóak az életében a fantasztikus történetek, és megértessék vele, miért olyan fontos, hogy megismerje és megértse a saját szörnyeit.

A szerzők tudományos módszerekkel vizsgálódnak: szociológiai, szociálpszichológiai és filozófiai párhuzamokat vonultatnak fel. Ha ez még önmagában nem lenne elég a kíváncsi és tudásra szomjazó olvasónak, akkor elég csak megnéznie a lábjegyzeteket vagy a hivatkozott irodalmat és biztosan nem fog csalódni. Az antológia egyik fő erénye, hogy az abban elemzett műveket olyan részletességgel mutatja be, hogy az is élvezi majd, aki már tízszer olvasta vagy látta őket, de a műfajt egyáltalán nem ismerőket sem rekeszti ki.

Ha korábban nem is találkoztunk a kortárs fantasztikum egyik gyöngyszemével, a Korongvilág fogalmával, akkor is elementáris erővel hat majd ránk Sohár Anikó kérdése: Vajon a szörnyek veleszületetten rémek, vagy a neveltetésük folytán válnak azzá? Ebben a föltevésben megcsillan a szörnyek humanizálásának lehetősége, amitől az olvasó is közelebb kerülhet a szörnyvilághoz. A kötet szerkesztője, Limpár Ildikó szándékai szerint a Rémesen népszerű

iránytűként használható azok számára, akik érteni szeretnék a sokszor egyszerűnek tűnő, rémes popkultúrát, amelyben élünk, és segíteni fog abban, hogy olvasói megfejtsék azokat a félelmeket és vágyakat, amelyek nemcsak az itt vizsgált művekben, hanem mindennapi szörnyeinkben tükröződnek.

A szörnykönyvet kézbe vevő olvasónak mindössze időre és értő figyelemre van szüksége, mielőtt nekiveselkedik egy-egy fejezetnek, hiszen a szerzők ablakot nyitnak a populáris kultúra olyan szegmenseire, amelyek fölött kár lenne elsiklani. Ha ezt az egyetlen szabályt betartjuk, akkor napokig gondolkodhatunk például a mesterséges intelligencia definícióján; vagyis hogy miben áll a gépi és miben az emberi gondolkodásmód. Elmerenghetünk azon is, mi a megoldás akkor, amikor a vámpírok és a vérfarkasok már nem bizonyulnak elegendőnek az európai kultúrkörben felbukkant traumák és krízisek kifejezésére. Bizony, még egyszer hangsúlyozom, hogy az antológiában felvonultatott műveket érdemes biblioterápiás szempontok szerint is vizsgálni, és úgy olvasni, hogy azokban lehetséges gyógyír, sőt terápia rejlik minden fájdalmunkra.

Limpár Ildikó a mese terápiás funkciójáról írja, hogy az

(…) metaforikus szinten nemcsak hogy megmutatja, mint reagál az emberi elme traumára, de arra is rávilágít, hogy a képzelőerő, és így a fantáziabeli szörnyek, melyeket alkotunk, micsoda erőt képesek adni az embernek.

Szó esik a modern science fiction klasszikus alapműveiről, a kortárs fantasztikum egyes darabjairól, sőt még egy párbeszéd is megelevenedik a lapokon: az egyik elemzett mű szerzője azt üzente egy másiknak, hogy

joggal kritizálható annak a nézetnek a propagálásáért, miszerint bármi, ami idegen, csakis szörnyűséges lehet.

• Olvass bele!

Legyen bár a szörny a hívószavam, nem akarlak elijeszteni, olvasóm! Ne hidd, hogy csak akkor érthető és élvezhető a Rémesen népszerű, ha te is a dokumentarista realizmus elbeszélő stratégiájával kelsz és fekszel! Ezekben az elemzésekben mindenki megtalálhatja azt az üzenetet, amit érvényesnek tekinthet a saját életére, legyen az a rengetegben bolyongó ember összefonódása a természettel avagy a kicsinységének kérdése.

Nem mehetek el az aktuális áthallások mellett sem. Sohár Anikó elemzésében ez áll:

Bármifajta eltérés a többségi társadalomtól a szörnyetegség (egyik) kritériuma, így aztán nem csoda, ha a varázshasználó emberi lények – bűbájosok, varázslók és boszorkányok – is ebbe a kategóriába tartoz(hat)nak. Azzal, hogy képesek megzabolázni és akaratukhoz hajlítani a mágiát, olyan tudásra és hatalomra tesznek szert, amelyet a közönséges emberek gyanakvással, távolságtartással (…) kezelnek.

Kérchy Anna így fogalmaz A madárnő mágiája című írásában:

Mindeközben azonban a másság mindannyiunkban ott rejlik, és (…) véletlenszerű, mert ha csak egy picit is megpöccen az isteni öntőforma, tökély helyett szörnyetegség születik.

Nem merném tengerpartra ajánlani, könnyed nyári olvasmányként, de talán éppen ebben áll a kötet varázsereje is. Akit érdekel, hogy milyen lehet az apokalipszis etikája; hogyan kapcsolhatók a szörnyek történelmi-politikai kontextushoz, vagy hogyan lesz a zombiból fejlődésszimbólum, azonnal üsse föl ezt a gyűjteményt! Ám aki csak saját életének szörnyektől hemzsegő mentális térképét szeretné bejárni és néha beleborzongani kicsit, az is szerezze be a Rémesen népszerűt!

Rémesen, fantasztikusan, hátborzongatóan jó élményt kap tőle.

Limpár Ildikó (szerk.): Rémesen népszerű – Szörnyek a populáris kultúrában
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021
312 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3599 Ft
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 543 0017 (papír)
ISBN 978 963 543 0833 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szörnyek népszerűsége töretlen, sőt felfelé ívelő: rémeink elválaszthatatlan részei mindennapi életünknek. De vajon mennyire értjük a szörnyeket, amelyeket mi magunk hozunk létre, csodálunk és félünk? Látjuk-e, mi köti össze a múlt ikonikus, frankensteini szörnyét a jövő mesterséges intelligenciájával? Mi köze van Marvel Kapitány macskájának az Alien-sorozathoz és miért félnek annyira a Star Trek kemény férfi karakterei az univerzum női szörnyeitől? Miért nem egyfélék a vámpírok, és miért kezdtek el fejlődni a zombik? Milyen szorongásainkat tárják fel az állati szörnyek és a különféle állat-ember és növény-ember hibridek?
Míg a középkorban a szörnyek a veszélyes ismeretlent jelölték a színes térképeken, ma már egész tudományág alapul a szörnyek feltérképezésén. Ebből ad ízelőt ez a népszerű regényeket és filmeket elemző tanulmánykötet – hogy minél jobban eligazodjunk saját világunk szörnyekkel teli térképén, vagyis jobban értsük félelmeinket és önmagunkat: a szörnyek által meghatározott embert.
Szerzők: Benczik Vera, Fodor András, Gyuris Norbert, Kérchy Anna, Limpár Ildikó, Panka Dániel, Pintér Károly, Rusvai Mónika, Sohár Anikó, Szujer Orsolya, Vancsó Éva