Melissa Reddy: Higgyetek bennünk (részlet)

A Melwood egyik felső emeletén, a Jürgen Klopp irodáját a többi edzőével összekötő falon egy olyan portré látható a menedzserről, amelyet teljes egészében az edzőközpont dolgozóinak nevéből állítottak össze. Klopp különösen büszke erre az alkotásra, amely a klub történetében meghatározó néhány korábbi szakvezető bekeretezett fotója mellett található. Klopp a Liverpool újjászületésének arca ugyan, ámde az, hogy az ő arcképe mégis a többi kolléga neveiből lett kirakva, szimbolikusan arra emlékeztet, amit ő maga így fogalmazott meg: „Csapatjátékos voltam egész életemben, és mindig is az leszek.”

Pályafutása során Klopp játékosként és edzőként is sokszor hangsúlyozta a közösség jelentőségét. Az együvé tartozás gondolata volt az, amely miatt a futballra esett a választása a tenisz és más egyéni téli sportok helyett (amelyekben egyébként tehetségesnek bizonyult): „Valami nagyobbnak akarok a részese lenni” – mondta.

Az edzőpályák mellett Kloppnak az egész létesítményben nem véletlenül ez a falszakasz a kedvenc helyszíne; az említetteken kívül még egy 2018-as csapatfotó is ki van ide függesztve, amelyen mindenki felfedezhető, aki megfordult a Liverpool „futball-főhadiszállásán”, Virgil van Dijktól kezdődően a gondnok Mick Bibbyig. Ebben is Klopp eredeti üzenete visszhangzik, amelyet még a menedzseri kinevezését követő első nagy csapatértekezleten közvetített a játékosainak és a stábtagoknak: „Nem lehetsz a legjobb a pályán, hacsak nem vagy a legjobb a pályán kívül is. Mindannyian felelősek vagyunk egymásért”.

Pep Lijnders segédedző élénken emlékszik a Klopp beszéde által felszabadított „hihetetlen energiára”, amelynek hatására az egész melwoodi stáb nyomban „óriásnak érezte magát”. Klopp akkor csatlakozott a klubhoz, amikor a játékosok többsége a válogatottjával edzett, és arra használta az első napokat, hogy lehetőleg mindenkivel megismerkedjen a West Derbyben álló komplexumban. Amikor a labdarúgók visszatértek, meghívta őket abba a terembe, ahol a sajtótájékoztatókat is tartják, és beszédet intézett hozzájuk.

Mielőtt azonban rátért volna, hogy pontosan mit is vár a csapattól, volt egy fontosabb dolga. Klopp megkérte a melwoodi stáb tagjait, hogy egyenként jöjjenek be, mondjanak magukról néhány szót, és fejtsék ki, mi lesz a feladatuk. Ezután felhívta a játékosok figyelmét, hogy ezek az emberek egytől egyig annak szentelik a munkájukat, hogy ők a Liverpool tagjaiként a maximumot nyújthassák.

„Ez fontos gesztus volt, hiszen emlékeztette rá a játékosokat, hogy felelősen kell viselkedniük. Sokan közülük nem is tudták, hányan dolgoznak a színfalak mögött azért, hogy nekik csak az edzésekre és a meccsekre legyen gondjuk” – mondta Lijnders. A kapusedző John Achterberg megjegyezte, hogy a húzás az edzőközpont dolgozói felé is jelzésértékű volt, hiszen Klopp ezzel fejezte ki, hogy a szolgálataik nélkülözhetetlenek a klub számára.

„Világossá akarta tenni a számukra, hogyan gondolkozik, és miként képzeli el a közös jövőt. Úgy vélte, hogy együtt kell dolgoznunk a céljainkért, és csakis együtt válhat belőlünk újra jelentős csapat – folytatja Lijnders. – Klopp számára nincs különbség a játékosok és a stábtagok, a gondnokok, a takarítók és az edzők között – mindenki egyaránt fontos. Mindig azt mondja, hogy nem lehet kizárólag egy területen fejlődni, és helyette az egész klubra tekintettel kell lenni. Ha mindenki azzal a szándékkal jön be reggel, hogy a legjobbját fogja nyújtani, akkor ettől az egész klub erősebbé válik. Mindenki érezte, hogy részese annak a folyamatnak, aminek köszönhetően a Liverpool hamarosan az ország legjobbjává válhat – és nézd meg, mit vittünk véghez azóta!”

Melwoodban a játékosok és az edzői stáb közti kapcsolat mindig is a tiszteleten alapult, ugyanakkor azok, akik már két évtizede ebben a rendszerben dolgoztak, egyöntetűen állítják, hogy ez a kölcsönösség Klopp irányítása alatt sokkal jobban elmélyült. Az „együtt vagyunk a Liverpool” elv mellett senki sem érezheti úgy, hogy kimaradna valamiből, és ami még fontosabb, nincs helye egymás hibáztatásának és a bűnbakkeresésnek sem, ami pedig korábban jellemző volt.

Achterberg „a hibák és a teljesítményromlás felvállalásában” látja az egyik legnagyobb különbséget a korábbi állapotokhoz képest. „Ettől kezdve mindig azon volt a hangsúly, hogy vajon mit csinálhattam volna jobban, ahelyett, hogy mit csinálhatott volna jobban X vagy Y. Alapjaiban változott meg a hangulat, és kis idő elteltével már teljesen másként zajlott a munka.”

Klopp részéről mindez teljességgel tudatos volt. Nélkülözhetetlen volt a sikerhez, hogy jó hangulat alakuljon ki a Liverpool edzőközpontjában, ráadásul neki is szüksége volt rá, hogy megfelelően beilleszkedjen az első Németországon kívüli munkakörnyezetébe. Klopp napi tíz órát töltött a központban, és elhatározta, hogy minden reggel jókedvvel szeretne bejárni a munkahelyére – és közben arról sem feledkezett meg, hogy minden kollégája ugyanígy érezzen.

Márpedig ennek eléréséhez olyan atmoszférát kellett teremtenie, amelyben mindenki úgy érezhette, hogy a klubhoz tartozik – éppen erről szólt az első nagy beszéde. Klopp a társasági eseményeket és a közös elvonulásokat is támogatta, hogy ezáltal is oldottabbá tehessék a légkört, és a játékosok, illetve a stábtagok immár ne csak szakmailag, de személyesen is közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Korábban az ilyen találkozókon csak korlátozott kör vehetett részt, ami számos konfliktushoz és sértődéshez vezetett – jónéhányan érezhették magukat kellemetlenül, ha nem érdemelték ki a meghívást. A szakácsokat és a recepciósokat például sosem hívták meg, és a stábtagok közül is kizárólag csak a közvetlenül a futballal foglalkozó szakemberek vehettek részt ezeken a rendezvényeken. Klopp ezen a gyakorlaton változtatott.

„Klopp érkezése után rögtön felszabadultak a pozitív energiák, és számos rossz szokástól sikerült megszabadulni, amelyek korábban gondot okoztak Melwoodban” – mondja Danielle McNally. A menedzser személyes asszisztenseként McNallynek nagy szerepe van a közös programok megszervezésében; mellette még az első csapat koordinátora, Ray Haughan veszi ki ebből a részét, az utazásokat pedig Phil Holliday és a beosztottja, Andy McDonald szervezik meg.

„Klopp elültette bennünk az érzést, hogy összetartozunk, és hogy együtt, közösen vagyunk a Liverpool” – állítja McNally. – Amikor az első beszéde előtt az összes stábtagot egyesével bemutatta a csapatnak, rögtön tudtuk, hogy valami különleges dolognak leszünk a részesei. Aztán mindenkit meghívott a városközpontban lévő Fazenda étterembe. Senkiről sem feledkezett meg, és az sokat jelentett, hiszen aki eddig kimaradt a közös eseményekből, az most elengedhette a sérelmeit.

Nem sokkal később volt egy további találkozónk is a Hope Streeten, amelyre szintén az egész stábot meghívták, és hamar világossá vált, hogy a jövőben ez a hozzáállás fogja meghatározni a hangulatot. Hihetetlen, hogy egyszerűen besétált ide, és azonnal tudta, mit kell tennie azért, hogy az emberek felszabadultabban érezzék magukat. Nem csupán a meghívás a lényeg. Klopp egyszerűen képes elérni, hogy hogy fontosnak érezd magad. Tudatja veled, hogy fontos munkát végzel a klubért, és ő is azt szeretné, hogy jól érezd magad. Őszinte érdeklődéssel viseltetik mindenki felé, és ezzel óriási hatást gyakorol az emberekre.”

Melissa Reddy: Higgyetek bennünk
Fordította: Bartók Imre
21. század Kiadó, Budapest, 2021
288 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft