Jönnie kellene a 3.0-nak is! | Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0

Cserhalmi Imre |

Aligha akadt bárki is, aki meglepődött, amikor az aktuális hatalom kommunikációs nehéztüzérsége plusz papagájkórusa heves támadásokat vezetett Krekó Péter szociálpszichológus ellen, hiszen tudományos kutatásainak eredményei lerántották a leplet a politika ipari szintre emelt népbutításáról, hazugság- és üldözésáradatáról. Könyvének nagy sikere után, aránylag gyorsan megjelent a második, bővített kiadása is. Erről írok.

Pontosabban arról, ami az új kiadásban az előzőhöz képest új. A Hegedűs Andreával társszerzőségben írt oldalakon azt mutatja be, hogy olyan válsághelyzet, illetve katasztrófa, mint a koronavírus-járvány, miként ad alkalmat a politikának a társadalmak dezinformálására, és miként olyan könnyű áldozatai ennek az emberek.

Többek közt azért, mert a rendkívüli helyzetek fogékonnyá tesznek a téves, megalapozatlan híresztelésekre, az összeesküvés-elméletekre. Az emberek gyorsan szeretnének valamilyen megbízható tudáshoz jutni, és minél ellentmondásosabb az információs környezet, annál inkább. A populista politikusok pedig, akiknek egyébként is gyakorlatuk van szavazóik megvezetésében, sőt ezt tekintik hatalmuk egyik fő garanciájának, éltek is a kínálkozó lehetőséggel.

• Olvass bele!

A bezártság miatt, de a kommunikációs csatornák, felületek hatalma és gyors változásai következtében is: az online kommunikáció már főszereplővé vált, nem csoda, hogy a tudatosan terjesztett álhírek, a „kattintásvadász” oldalak keresettsége és hatása is hatalmasan megnőtt. A könyv a bagatellizálók és a hiszterizálók csoportjára osztja a koronavírussal kapcsolatos tévhiteket, illetve dezinformációkat. Kimutatja, hogy ahol „elterjednek a koronavírus súlyosságát megkérdőjelező vélemények, ott általában a halálozások száma is gyorsan növekszik”. Se ez a fejezet – hasonlóan a többihez – a pandémiával kapcsolatos tömegparanoia, illetve a tudatosan létrehozott és terjesztett álhírek világát, működésének mechanizmusát, létrejöttének – többnyire a háttérben tartott, ezért sokak elől rejtve maradó – okait tárja fel és elemzi. Kutatásokra alapozva mondja el, hogy mi tesz bennünket – mindenkit! – sérülékennyé a félrevezetésekkel, hazugságokkal szemben. Például általában jobban emlékszünk arra, hogy mit olvastunk (például az online médiában, vagy az úgynevezett közösségi oldalakon), mint arra, hogy ki mondta. És fontos, hogy eleve létező véleményünket, elfogultságainkat, reflexeinket tudatosan kihasználják, sőt ezekre építenek.

A szóban forgó második kiadásához utószót is írt a szerző, amelyben – mint a címe is tartalmazza – azt mutatja ki, hogy miért és miként lehet eljutni, illetve eljuttatni a dezinformációtól az úgynevezett törzsi mítoszig. Meggyőző őszinteséggel mondja el, hogy hogyan ült fel ő is egy jelentős hír (fotó) állításának, mert annyira hitelesnek látszott. Aztán kiderült, hogy nem valódi fotót látott, hanem csak egy megtévesztő fotómontázst. Nem igazságot, hanem színtiszta hazugságot.

Természetesen az álhírek elsősorban a politika világában teremnek és aratnak, elsősorban a politikusok kedvelt és alantas eszközei. Nem csoda, ha a politikusok nekiesnek annak, aki erről lerántja a leplet, ezért bánt ennyire ellenségesen Krekó Péterrel a kormány propagandagépezete. Hogy hová vezet a törzsi gondolkodás, a világ mereven Jóra és Rosszra, Ők-re és Mi-re osztása, hogy például mennyire megágyaz az agressziónak, sőt a nyílt erőszaknak, az, sajnos, már nem is nagyon szorul bizonyításra. De hirdetésre, terjesztésre igen! És ennek a könyvnek nem csupán az aktualitása, hanem a szolgálata is ebben áll.

Krekó Péter az előszóban két kiváló szakembernek mond köszönetet azért is, mert a második kiadás előkészületeiben, a szöveg gondozásában és fejlesztésében segítették. A nagyon igényes eredmény további fejlesztéséhez szeretnék hozzájárulni azzal a megjegyzéssel, hogy a Csoportvédelem című alfejezet hét terjedelmes bekezdése közül hat ugyanígy kezdődik: „Az összeesküvés-elmélet/ek”. Holott az írás nem retorika és nem is széppróza.

A második kiadás, a 2.0 megjelentetése arra az örvendetes hajlandóságra utal, hogy a legfrissebb események, tapasztalatok szociálpszichológiai elemzése és népszerűen megfogalmazott sok-sok tanulsága mihamarabb azok kezébe kerüljön, akik veszélyeztettek, vagyis mindannyiunkéba. Nem feladatom tippeket adni, Krekó Péter nem is szorul rá, de azt hiszem, hogy közelgő magyarországi parlamenti választások, meg a világpolitika, világhelyzet fokozódó konfliktusossága elegendő anyagot szolgáltathatna a 3.0-hoz.

Az utolsó mondatom nem Krekónak, hanem az Athaeneumnak szól: kérem szépen azoknak a a könyvkereskedőknek a névsorát, akik kiszámolva kapták meg a könyv árát, illetve a négyezresből vissza tudtak adni egy forintot a vásárlóknak…

Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021
344 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 543 0437 (papír)
ISBN 978 963 543 0840 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Miért dőlünk be az álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek? Miért hisszük azt, hogy mindig csak mások dőlnek be az álhíreknek, és mi sohasem? Milyen társadalmi reflexek és folyamatok hívják életre és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Hogyan próbálják a dezinformációs piac legbefolyásosabb szereplői – köztük politikusok, nagyhatalmak, kattintásvadász oldalak, vagy akár hírességek és nagyvállalatok – kiaknázni félelmeinket, gyűlöletünket, reményeinket, elfogultságainkat? Hogyan tesz fogékonnyá bennünket a törzsi gondolkodás a dezinformációra mint törzsi mítoszra? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az úgynevezett „igazságon túli” kommunikációs gyakorlat? Hogyan lehet(ne) védekezni a hamis információkkal való agymosás ellen? Miért és kiktől terjedtek az álhírek a koronavírus idején?
Miközben a dezinformáció egyre inkább eluralja a politikai közbeszédet és a Facebook-falunkat, alig található a témában magyarul elérhető irodalom. Magyarországon Krekó Péter hiánypótló könyve volt az, amely 2018-ban tudományos mélységgel és igényességgel először összegezte az összeesküvés-elméleteket és álhíreket. A kötet – építve a szerző kutatásaira, doktori disszertációjára és habilitációs előadására – tudományos ismeretterjesztő módon mutatja be az összeesküvés-elméletek és álhírek társadalomlélektani és politikai működésmódját. Az új tudományos eredményekkel és tényekkel bővített, átdolgozott kiadás a koronavírus-járványnak és a modern „törzsi” mítoszoknak is szentel egy-egy fejezetet.