Közös szívügyünk | Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt

H. Móra Éva |

Bár én nem írok könyveket, és életkorunk szerint is más-más nemzedékbe tartozunk, mégis van egy jellemző közös vonásunk Kertész Edinával. Mindketten a rajongásig szeretjük Szabó Magdát, mindketten elolvastunk tőle minden fellelhetőt: szépirodalmi műveket, levelezéseket, tanulmányo-kat, nyilatkozatokat. És mindkettőnknek szívügye, hogy ezt a rajongást másokra is sugározza – ki-ki a maga eszközeivel persze.

A szerző a Naphegy Kiadó gyerekeknek szóló életrajzi sorozatát bővítette egy újabb darabbal, ezúttal Szabó Magdát állítva fókuszba. Talán nem eléggé jó kifejezés az életrajz, szerencsésebb a példakép; a szerkesztők vállaltan ilyen céllal mutatnak be egy-egy életutat a legkisebbeknek. Érdekesség, hogy „egy fiú – egy lány” ritmusban követik egymást e szép kiállítású képes kötetecskék, s míg az A fiú, aki… darabokat mindig más szerző jegyzi (a legelsőt, az Erdős Pál matematikusról szólót egy amerikai írónőnek, Deborah Heiligmannek köszönhetjük!), a női példaképeket egytől egyig Kertész Edina állítja elénk. Vonzó ez az elkötelezettség, s természetesen vonzó a témaválasztás. Hugonnai Vilma korában kuriózumnak számított, ha egy nő az orvosi hivatást választotta; Balázs Júlia is különleges volt csillagász-létével – mégis ha egy mai kislányt megkérdezünk, mi szeretne lenni, ha felnő, szemrebbenés nélkül válaszolja, hogy orvos, talán még a csillagász is belefér… Ám író? Az meg mi fán terem? Kertész Edina meséli egy nyilatkozatában, hogy még kamaszként se foglalkoztatta igazán, hogy a kedvenc Születésnapot vagy Abigélt valaki megírta. Bizony az íróság valami holt dolog a gyerekek számára.

De nem csak emiatt lehet érdekes és követendő Szabó Magda élete. Ahogy a sorozat többi szereplőjének, neki is sok mellőzésben, elutasításban, küzdelemben volt része. Ehhez pedig kitartásra, állhatatosságra volt szükség. A könyv – mivel a kis olvasók járatlanok a történelemben, a korabeli politikai viszonyokban – nagyon finoman utal csak e nehézségek okára: „…közel tíz évig nem jelenhetett meg könyve, mert az ország vezetőinek nem tetszett, amit és ahogyan írt.” S lám, milyen a valódi elhivatottság: az író akkor is író, ha nem jelennek meg a könyvei. Ha csak egyetlen olvasója van: a férje. A csalódásokat hosszú magyarázatok helyett nagyon szemléletes és szívbemarkoló példával érzékelteti: „…jó hírt kapott Magda: megnyert egy fontos díjat a verseivel. Ünneplőbe öltözött, úgy várta […] a díjátadó ünnepséget. Ám nem sokkal később felhívták, és elmondták neki, hogy más kapja a díjat.” Igen, a gyerekek számára nagyon fontos a megértéshez az ünneplőbe öltözés, a várakozás izgalma – annál keserűbb a mégse-élmény.

Eddig a témaválasztásról, magáról az életút példakép voltáról volt szó. Érdemes a könyv egész ívét, építkezését is szemügyre venni. Engem már a kezdő mondat lenyűgözött: „Élt egyszer egy kislány, aki átjárót talált egy másik világba.” Lehet ennél szebben megfogalmazni az irodalom lényegét? Az első oldalakat azoknak szenteli, akiknek ezt a rátalálást köszönheti: Szabó Eleknek és Jablonczay Lenkének. A szülők valóban mesevilágot varázsoltak kislányuk köré: tündérekkel, csodaállatokkal, ókori mitológiai hősökkel népesítették be ezt a világot. Ma is sokan megtanulják már az iskoláskor előtt a betűket, de az egészen elképesztő, hogy a kis Magdával latinul beszélt az édesapja. (Mi, felnőtt olvasók rengeteg visszaemlékezésből tudjuk ezt.) Megkapó, ahogy édesanyja történeteit később, már íróként mesekönyvekbe szőtte. Az állatok iránti szeretete szintén gyermekkorában alapozódik meg, s tart ki élethosszig. Nem véletlen, hogy a macska mint emblematikus lény megjelenik a belső borító rajzán, és szinte minden oldalon jelen van. (Itt a Szabó Magda-rajongóknak felrémlik a Zeusz küszöbén egyik jelenete: hogyan fogadták a szállásadók az írónő által odacsődített éhes macskákat…) Bájos mozzanat, amelyik megemlékezik a Greta Garbónak küldött levélről: igen, ezeknek a későbbi fejjel nyilván esetlennek ítélt próbálkozásoknak megvan a maguk szerepe egy-egy adott életszakaszban.

• Lapozz bele! 

Lélektanilag fontosnak tartom, hogy nem az írónő halálával zárul a könyv. Ha lapozunk, a továbbélés egy-egy mozzanatát említi búcsúzóul Kertész Edina: az emlékházat s a nevezetes Abigél-szobrot. Még egy lapozás: egy hasznos időszalagot látunk. Könyvek, könyvek, könyvek – a felnőtt olvasó jólesően böngészi a címeket: ezt is olvastam, ezt is, ezt is… – közöttük néhány fontos esemény, piktogrammal, s persze itt is helye van a macskának.

Ennek a sorozatnak egyenrangú részei a szöveg mellett a képek. Ezt a kötetet Takács Viktória illusztrálta. Jellemzésére nem elég a mesésen szép, se a kedves kifejezés: érdemes az apró részletekre is figyelni! Milyen beszédes például az óvóhelyi rajz, amelyiken az apa levett szemüveggel, megtörten ül (itt is fehér ingben!) a szemüvegesekre jellemző mozdulattal orrát-homlokát dörzsölve. Vagy az újholdasok asztaltársasága: néhány vonással is tökéletes Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János s még a hátsó félprofilból vázolt Lengyel Balázs portréja.

Nemcsak jó ötlet ez a sorozat, hanem termékeny is: az utóbbi években két-két kötet jelent meg évente. Remélem, ez a jövőben sem változik!

Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt
Illusztrációk: Takács Viktória
Naphegy Kiadó, Budapest, 2020
44 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2790 Ft,
ISBN 978 963 476 0481

Interjú a szerzővel és oldalak a könyvből

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Élt egyszer egy kislány, aki előtt egy könyvet lapozgatva megnyílt egy szavakból épülő varázslatos világ. Szabó Magda azonnal tudta, hogy ebben a világban van az igazi helye.
A kislány mielőbb olvasni és írni akart, hogy a valóság az ő képzeletbeli világához és az álmaihoz igazodjon. A valóság azonban, amelyben felnőtt, majd gyerekeket tanított, regényeket, verseket és színdarabokat írt, nehezen igazodott, és sok-sok évnek kellett eltelnie addig, míg végre azt és úgy és annak és arról írhatott Szabó Magda, amit, ahogyan, akinek és amiről akart.
Könyveit ma a világ több mint negyven nyelvén olvassák.