Rajzokban a mélyebb tartalom | Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló

H. Móra Éva |

Különös, érdekes könyv ez a négyszereplős, gyönyörű kiállítású kötet. Ha nem is tudnánk angol szerzőjéről, hogy nem irodalmár, hanem grafikus, akkor is megsejtenénk némi lapozgatás után. Egyértelmű, hogy a rajzok uralják a művet, itt valójában a szöveg az illusztráció: a lenyűgöző, finom vonalú, éteri könnyedségű képek között kapnak helyet a kézzel írt mondatok.

Ezek a mondatok elgondolkoztatóak. Föltettem magamban a kérdést: vajon kik alkotják a célközönségét Charlie Mackesy könyvének? Az előszó szerint minden korosztály, nyolctól nyolcvanévesig. A fülszöveg szerint pedig mese. Ezért estem gondolkodóba.

Mese? Igen is meg nem is. Ha csak a szöveget nézzük, a kötet valójában aforizmagyűjtemény, bölcsességeket tartalmaz. Ebben a mivoltában bizonyos, hogy nem szólítja meg a gyerekeket. Ők történeteket kérnek, s a történetekből maguk szűrik le a maguk számára fontos, mindig éppen aktuális „bölcsességeket”. A direkt módon megfogalmazott esszenciákat, tálcán kínált tanulságokat nem is értik, elutasítják. Arra jutottam, hogy talán pedagógiai vagy terápiás célokra végül is nagyszerűen beválnának ezek a mondatok. Egy önbizalom-hiányos gyereknek milyen lélekerősítő lehet egy ilyen gondolat: „Mindig tudd, hogy értékes és fontos vagy, szeretnek, és olyan dolgokat adsz a világnak, amiket senki más nem adhat.” (Igaz, hogy hasonlót – és szerintem találóbbat – a mi Örkény Istvánunk is megfogalmazott: „Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni.”) Egy, a külsejével elégedetlen kamasz elgondolkodhat ezen: „Hát nem furcsa? Csak a külsőnket látjuk, holott szinte minden belül történik.” És megszívlelheti ezt: „Szerinted mi a legnagyobb időpazarlás? – Másokhoz hasonlítgatni magad.” Bátortalan útkeresőknek szólhat: „A legtöbb öreg vakond, akit ismerek, már bánja, hogy az álmai helyett sokszor a félelmeire hallgatott.” És így tovább.

Ám határozottan úgy érzem, ennyi még nem elég. Sajnos nem kevés közhely, semmitmondó bölcselkedés hangzik el a szereplők szájából.

• Lapozz bele! 

Ha viszont a szöveg kiiktatásával csak a képeket nézi egy gyerek, nos, így már összeállhatnak történetté, mesévé e megkapó rajzok. Így már tekinthetjük akár képregénynek is, s a gyerekek fantáziája, kreativitása nyomán valóban epikává kerekednek a különálló kis műalkotások. Mert ezek bizony műalkotások. Néhány tollvonással több érzelmet képesek kifejezni, mint az olykor – ki kell, hogy mondjam – banális szöveg. Nem számoltam meg, de a szeretet szó olyan gyakran hangzik el a szereplők szájából, hogy gondolatban Lázár Ervin Dömdödömjével azonosultam: ne! Ne mondjuk ennyiszer! Mennyivel többet mondanak az ölelést, összesimulást ábrázoló rajzok vagy a ló végtelenül szelíd gesztusai! De ugyanez a ló tud dinamikus is lenni, nyargal, játszik, szárnyal, repül.

Szóltam a szövegről, szóltam a képekről, de nézzük a gondolatiságot. A nagyívű utószó azt sejteti, hogy a szerző fontos alkotásnak érzi művét. Ha a szándékot, a mondanivalót tekintjük, valóban az. Számos fontos és szép üzenetet kívánt átadni Mackesy. Figyelemre méltó a négy állat barátsága különbözőségük ellenére. A róka ellensége a vakondnak, de csapdába kerül, s mégiscsak a kis vakond segít rajta. (Hm… egér és oroszlán-utánérzés…) Később ezt meghálálja a róka, amikor kimenti a vízből a vakondot. Bájos az is, ahogy ennek a vakondnak a sütiimádata nyilvánul meg újból és újból: mindenki a maga esendőségére ismerhet benne. Biztató a gyengeségeink felvállalásáról és a segítségkérés bátorságáról szóló rész. Egyetemes és rendkívül aktuális gondolat ez is: „Annyi szépség van a gondjainkra bízva ezen a világon.” Igen, a mi gondjainkra, nekünk kell gondoskodni a fennmaradásról.

Kosztolányi soraira rímelt a fejemben ez a kérdés: „A barátokkal való semmittevés valójában nem is semmittevés, igaz?” (Kosztolányinál: „lehet-e némán teát inni véled…”) Meg Vekerdy Tamás bölcs tanácsára a „csak úgy, marháskodni” pozitív voltára vonatkozóan.

Sok apró mozaikból áll tehát össze ennek a könyvnek az értéke – az bizonyos, hogy minden olvasóhoz másképp közelít.

Végül álljon itt két, szerintem valóban magvas gondolat. Az egyiket gyakran idézik, megható és megfontolandó: „Szóval ti mindent tudtok rólam? – kérdezte a Kisfiú. – Igen – felelte a Ló. – És attól még szerettek? – Attól csak még jobban.”

A másik pedig végtelenül frappáns: „Néha azt hiszem, jobban hisztek bennem, mint én saját magamban – mondta a Kisfiú. – Majd utolérsz bennünket – mondta a Ló.”

Charlie Mackesy: A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló
Fordította: Fazekas Sándor
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2020
128 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3949 Ft
ISBN 978 963 457 8406

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy kíváncsi kisfiú, egy mohó, élettel teli vakond, egy nehézségektől megviselt róka és egy bölcs, szelíd ló barátsága.
Ők négyen felfedezik a nagyvilágot. Kérdéseket tesznek fel egymásnak. Viharokat élnek át együtt. Megtanulnak szeretni.
Egyetemes, szívmelengető mese, ami egyaránt szól idősekhez és fiatalokhoz. Óda az ártatlansághoz és a kedvességhez.