A jó szándékkal kikövezett út | Rutger Bregman: EmberIség

Posted on 2021. április 27. kedd Szerző:

0


Bogárdi Iván |

Mi is az ember legalapvetőbb tulajdonsága? Már a szóból is nyilvánvaló: az ember-ség! Rutger Bregman holland történész és író küldetésének tekinti, hogy ezt tudatosítsa bennünk. Könyvének angol címe Humankind, a borítón szójátékosan külön sorba került a Kind, így humán kedvesség lett belőle. Ezt a magyar fordítás úgy érzékelteti, hogy csak egy laza »I« a különbség az emberiség és az emberség között. Ez annyira nyilvánvaló, hogy közhelynek tűnik, mégis gondolkodásunkat már évszázadok, sőt évezredek óta az hatja át, hogy embertelenség vesz körül bennünket.

Ha abból indulunk ki – írja –, hogy a legtöbb emberben nem lehet megbízni, akkor a bizalmatlan viselkedésünkkel valóban a legrosszabbat hozzuk ki embertársainkból. Kevés dolog tudja olyan hatásosan megváltoztatni a világot, mint az emberekről alkotott véleményünk, hiszen végső soron azt kapjuk, amire számítunk. Ha szeretnénk hatékony választ adni korunk legnagyobb kihívásaira – a klímaválságtól kezdve a fokozódó bizalmatlanságig –, akkor szerintem az emberi természetről alkotott képünkkel kell kezdeni.”

Az emberiség megrágalmazásának nagy hagyományai vannak. Már a görög filozófusok is beszéltek az ember rossz természetéről, a kereszténység az eredendő bűnt vezekléssel igyekezett elfedni, a felvilágosodás filozófusai pedig az értelem mázával próbálták eltakarni bűnös természetünket. Golding Nobel-díjas regénye, A Legyek Ura is arról szól, hogy az ember biológiailag gonosz. Bregman cáfolatként egy valóságos gyerekcsoport valóságos történetét ismerteti, ők ugyancsak egy lakatlan szigeten rekedtek, és úgy tudtak túlélni, hogy több mint egy éves elszigetelődésük idején egymást támogatták és baráti demokráciát valósítottak meg.

Stanley Milgram sokkológépes, elhíresült pszichológiai kísérlete azt bizonyította, hogy az ember puszta engedelmességből akár gyilkolni is képes. A szintén hírhedtté vált ún. Stanford-kísérlet során a hallgatók börtönőrnek és raboknak öltözve voltak hivatottak igazolni a kísérlet vezetőjének felfogását az ember szadista természetéről. Bregman utánakeresett és kiderítette, hogy ez hamis következtetés volt, a kísérletek vezetői arra az eredményre jutottak, amit előre eltökéltek.

A „mázelmélet” szerint a társadalmi normák tisztelete csak vékony máz rajtunk, ami nehéz helyzetekben könnyen lemállik rólunk. Bregman szerint ez nem igaz. A jóság az alap, és minden gonoszság, kellemetlen vagy bűnöző magatartás a máz, a többiek felfogásának a tükrözése.

A történelem egyik legnagyobb hatású műve Machiavelli diktátorképző könyve, A fejedelem. Bregman ezt írja róla: „Niccolò Machiavelli filozófiájának nagy előnye, hogy megvalósítható. Azt írja, ha hatalomra vágysz, ragadd meg! Szégyentelennek kell lenni, és félretenni az elveket és az erkölcsöt. A cél szentesíti az eszközt. Ha nem vigyázol magadra, az emberek eltaposnak. Ne tévesszen meg minket, ha valaki jót tesz velünk: csak színlelés, ugyanis »az emberek mindig rosszak, ha a szükség nem kényszeríti őket az ellenkezőjére«”.

Magyar olvasóként a magyar tanulságokat kerestem holland filozófus, történész, író kedvességnek szentelt könyvében, amelyben pedig Magyarországról egyetlen szó sincs.

Az illiberálisnak nevezett hatalom is úgy fogja fel az emberi értékeket tisztelő liberálisokat, hogy csak színlelnek. Azt hangoztatják, hogy a jóság csak álca. Minél jobbnak hirdeti magát, annál gyanúsabb. Szerintük nem kell bedőlni, hogy jók akarnak lenni, ez csak máz. Ezzel az állítással igazolnak minden támadást ellenük.

De vajon Machiavelli valóban jó receptet ad a hatalom megszerzésére? Egy pszichológus professzor, Dacher Keltner tudományosan próbálta igazolni, hogy Machiavelli tanácsai működnek a gyakorlatban, de rá kellett jönnie, hogy aki így viselkedik, azt kiközösítik. Agresszív viselkedéssel nem kerül feljebb a ranglétrán, csak kedvességgel, együttműködéssel. Viszont ha már valahogy abba a helyzetbe került, akkor torzul a személyisége. Az úgynevezett „szerzett szociopátia” jól ismert jelenség a magyar utakon is. A csillogó-villogó márkás autók vezetői hajlamosak a gyorshajtásra, nehezebben engedik át a gyalogost, és villognak a törvényes sebességgel haladó autók lökhárítójához tapadva. „Feltűnő, hogy a hatalmon levők hasonló tüneteket mutatnak. Szó szerint úgy viselkednek, mint akiket agylövés ért. Nemcsak impulzívabbak, énközpontúbbak, fáradhatatlanabbak, arrogánsabbak és gorombábbak, mint az átlag… kevésbé érdekli őket mások nézőpontja.”

Különösen sokat gondoltam a magyar viszonyokra a Tea terroristákkal fejezetet olvasván. A norvég Halden szigetén megteremtett börtönt írja le, ahol gyönyörű természeti környezetben a fogvatartottak úgy laknak, mintha szállodában lennének. Ez a keresztényi „tartsd oda a másik orcád” elven alapul. „A börtönőrök ahelyett, hogy tükröznék a fogvatartottak viselkedését, inkább a másik arcukat is odatartják – még a keményvonalas bűnözőknek is. Sőt: az őrök még fegyvert sem viselnek. »Beszélünk a fickókkal, ez a fegyverünk« – mondja az egyik őr.” Tisztában vannak vele, hogy fel kell készíteniük a fogvatartottakat a szabadulásukat követő normális életre. Norvégiában nincs börtönlázadás és jóval kevesebb a visszaeső bűnöző. Az eredmény számít. Lehet börtön-biznisszel vádolni a börtönviszonyokat számon kérő ügyvédeket, és nehezményezni, hogy ők levegőt és néhány négyzetmétert követelnek európai normák szerint, miközben mi „keccsölünk”, de „…még konzervatív becsléssel is több mint kétszeresen megtérül a norvég börtönrendszerbe fektetett összeg. A norvég megközelítés nem egy naiv, szocialista eltévelyedés, hanem jobb, humánusabb, ugyanakkor költséghatékonyabb módszer”. A „több mint kétszeres” itt az Egyesült Államokkal való összehasonlításra vonatkozik, a magyar költségek szorzószáma ennél bizonyára magasabb.

A szerzőt a közéletben is az itt leírt elvek vezérlik. Fellép nyilvánosan az általános alapjövedelem bevezetéséért. Filozófiai és gazdaságpolitikai érvei széles körben terjednek a világhálón is.

Bregman tudatában van azzal, hogy „aki az emberi jóság mellett kardoskodik, az óhatatlanul bolondot csinál magából. Naivnak és bárgyúnak fognak minket nevezni, és belekötnek az érvelésünk minden apró részletébe. Alapvetően könnyebb dolga van a cinikusoknak”. Bevezet egy fogalmat, ami nekem is eléggé ostobácskának tűnt, pedig alapjában egyetértek a könyv mondanivalójával. Ez magyar fordításban a „Homo Kutyuli”. A fordító, Darnyik Judit bizonyára sokat rágódott azon, hogyan lehetne magyarítani az eredetit, ami egyáltalán nem hangzik jobban: Homo Puppy. Ez arról szól, hogy még kinézetünk is a kedvességhez igazodott. Úgy szelídültek arcvonásaink a neandervölgyihez képest, ahogy a kutya kinézete cukisodott a farkaséhoz képest. Mindig a legkedvesebbeknek volt esélye a szaporodásra.

Jobb lenne a világ, ha mindenki megértené ebből a könyvből, hogy a jó szándékkal kikövezett út voltaképpen nem is a pokolba vezet.

Rutger Bregman (Fotó: Tim Coppens)

Rutger Bregman: EmberIség *
Mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Fordította: Darnyik Judit
HVG Kiadó, Budapest, 2020
392 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3825 Ft,
ISBN 978 963 565 0019

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.
Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.
De lehet, hogy mégsem igaz?
Az EmberIség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthetünk társadalmunk radikális átalakítására.