Írásról, írókról, kamaszokról, iskoláról | Herman Koch: Tisztelt M. úr!

Posted on 2021. április 18. vasárnap Szerző:

0


Paddington |

Herman Koch immár harmadik regényét vehetik kézbe a magyar olvasók a Tisztelt M. úr! megjelenésével. A szerzőnek világsikert hozó A vacsora óta már olvashattuk a Nyaraló úszómedencével című regényt is. Az új kötet ismét Wekerle Szabolcs remek fordításában kerül a magyar olvasóhoz.

Ha valakinek tetszettek a korábbiak, most sem fog csalódni. Akik már olvastak Kochot, tudják, mit várjanak. Ellenszenves figurák, megszakított elbeszélés, váratlan fordulatok, és mindezekből mégis szórakoztató és elgondolkodtató elegy áll össze. Most pedig azt is megtudhatjuk, hogy mit gondol a szerző az írókról (és olvasókról) meg a tanárokról. Vagy mégsem?

Herman Koch pontosan azt teszi ebben a regényben is, mint a korábbiakban. Megállás nélkül az orránál fogva vezeti az olvasót, amikor már összeállni látszik a kép, látószöget vált, és faképnél hagyja az embert. A Tisztelt M. úr! egyfelől egy öregedő író életét mutatja. A szerző közepesen sikeres, főként az utóbbi években. Kiadója nem fektetett túl nagy energiát legutóbbi köteteinek reklámozásába. Hogy csak ezért vagy más okból is, nem tudjuk, de az utóbbi időben már nem hasít a sikerlistákon. A fiatalabbak nem ismerik fel az utcán, kevesebb helyre hívják, ami egyfelől a kissé narcisztikus férfinak nem esik jól, másfelől utálja már az író-olvasó találkozókat, az interjúkat, a pofaviziteket. Fiatal feleségét használja eszközként, hogy vonzóbbnak tűnjön. Önmagát természetesen jelentős szerzőnek tartja. El is mondja, hogy az irodalom – ahová saját műveit sorolja – és a többi könyv között a különbséget leginkább egy Michelin-csillagos vendéglő és a Burger King összevetésével lehet jellemezni. No, de belátja azt is, az embereknek vannak Burger King igényei is, bár ő maga csak pillanatnyi kielégülést kap a gyorsételektől. A nem-irodalomtól meg egyenesen viszolyog. Olvasás közben sokszor gondolkoztam el azon, hogy a kortárs magyar irodalom aktuális álló- vagy hullócsillagai közül kik (és mennyien) lehetnének M. úr ihletői.

A könyvbéli szerző legnagyobb sikerét Leszámolás című regényével aratta, ami egy tanár titokzatos eltűnésének története, és valódi eseményeken alapul. Sokat megtudunk írói módszereiről, ahogy a regény másik szálán lassan kibontakozik a valódi eltűnéstörténet, benne egy kiskorúakat megrontó tanárral és egy csomó, így vagy úgy, de szerencsétlen kamasszal. Az egyiknek válnak a szülei, a másiknak rákban meghal az anyja, a harmadik nagyon bénán néz ki. Szóval nehezen szerethető kamaszkákról van szó. Körülöttük pedig hullanak a tanárok, mint a legyek, igaz természetes okokból vagy nyilvánvaló balesetek következtében. De vajon az eltűnt, abuzáló tanár is meghalt-e? A regénybeli regényben igen, a kerettörténetbeli, „valódi” nyomozás is erre jutott, ám holtteste sosem került elő. A megfejtést természetesen nem fogom elárulni, de a regénybeli valóság és a regénybeli fikció összevetése az író úrnak remek lehetőséget ad arra, hogy kifejtse, a valóság sokszor annyira nyakatekert, hogy egy regényben nem lenne hiteles, tehát egyszerűsíteni kell. És Koch meg M. úr így is tesz. Vagy mégsem. Ezt döntse el az olvasó.

Ahogy a történet lassan kibontakozik, kapnak hideget-meleget a kamaszok, az írók és a tanárok éppúgy, mint a holland szélsőjobb vagy a krimiírók. Néhány megjegyzésén igencsak jól lehet szórakozni, bár tökéletesen megértem, ha sértőnek érzi valaki az olyan általánosításokat, hogy a tanárok nem túl intelligens emberek, meg hogy aki szereti az irodalmat, az biztosan nem oktatni akarja, csak olvasni. Olvasás közben folyamatosan olyan érzésem volt, hogy a színészként is sikeres Koch tulajdonképpen helyzetgyakorlatokat, szkeccseket rak egymás mellé, amikből azután kibontakozik a történet. A legmókásabb jelenetek már-már burleszk jellegű, tulajdonképpen tragikomikus események. Mert az tragikus, ha meghal egy tanár, de ha a halálakor egy bárszékről esik le, amin ülve tanítani szokott, hogy ellensúlyozza apró termetét, az már mókás. Tragikus, ha valaki egy ökölharcban súlyos sérülést szerez, na de ha az ökölharc primadonnák (jelen esetben önmagukat sokra tartó írók) között tör ki egy színházban, klakkban-frakkban, az totál helyzetkomikum.

A legjobban viszont azok, a helyenként szintén nagyon ironikus gondolatok tetszettek, amelyek az olvasóvá nevelésről és az olvasás megszerettetéséről szólnak. Ennek nyilván oka az is, hogy az elmúlt hetekben, sokadszorra, újra téma volt a kötelező olvasmányok kiválasztása, Koch véleményével pedig tökéletesen tudok azonosulni. Hadd álljon a könyvajánló végén egy csokor erre vonatkozó, alaposan elgondolkodtató részlet:

Az olvasmányélmény szó hallatán olyasvalakit látok magam előtt, aki olvasás közben a térdét csapkodja az élvezettől.
Az olvasó ezzel szemben olvas. Ha a könyv jó, egészen belefeledkezik. Ez minden, ami egy könyvtől elvárható. Ha azonban az olvasó nem feledkezik meg önmagáról olvasás közben, és minduntalan az íróra kell gondolnia, akkor az a könyv nem sikerült. Az olvasmányélményhez ennek semmi köze nincsen. Aki élményre vágyik, váltson jegyet a hullámvasútra!

…aki valóban szereti az irodalmat, az a négy fal között csinálja, és esze ágában sincs magával vinni egy középiskolába. Felolvasni meg végképp nem olvas fel belőle. Ez a félreértés sajnos mind a mai napig létezik.

Senkit sem kell rávennünk az olvasásra, ahogyan a moziba járásra, a zenehallgatásra, a közösülésre vagy a tömény italok fogyasztására sem. Az irodalomnak semmi keresnivalója a középiskolában. Sokkal inkább illik viszont az imént felsoroltak közé. A szex és a drogok, meg minden olyan közé, amit szabad akaratunkból, puszta élvezetből fogyasztunk. Kötelező olvasmányok listája. Te jó ég, hogy juthat egyáltalán eszébe valakinek ilyesmi!

Miért nem mész ki focizni? Nem szeretném, ha elrontanád a szemed. Ennél jobb irodalomoktatás nincsen. Nem is kell több, hogy olvasásra nevelje az embert.

Herman Koch

Herman Koch: Tisztelt ​M. úr!
Európa Kiadó, Budapest, 2020
Fordította: Wekerle Szabolcs
464 oldal, teljes bolti ár 4399 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2200 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 504 3040 (papír),
ISBN 978 963 504 3804 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A valaha ünnepelt író, M. legnagyobb sikerét Jan Landzaat titokzatos eltűnéséről szóló regényével aratta. A középiskolai történelemtanárnak az után veszett nyoma, hogy viszonyt folytatott meseszép tanítványával, utoljára annál a nyaralónál látták, ahol a lány és annak új barátja töltötte a téli szünetet.
A regény bestseller lett, és a nemzetközi áttörést is meghozta M.-nek, akinek azonban most, karrierje végén egyre inkább a feledés az osztályrésze.
Ez persze nem vonatkozik rejtélyes alsó szomszédjára, aki folyamatosan szemmel tartja M.-et. De vajon mi köze a hírhedt eltűnési ügyhöz?