Öcsi bácsi

Posted on 2021. április 17. szombat Szerző:

0


E G Y  K É P  —  E G Y  T Ö R T É N E T 

Laczkó Ilona Adél |

A Szondi téren lakott a szemközti házban. Gyermekkoromban az ablakból figyeltem, ahogy tolószékéhez befogott kutyájával átvág a téren a trafik felé, ahol dolgozott. Nagyon féltem tőle, mert Edit néném azt mondta, ha nem veszem be a csukamájolajat, akkor lebénulok, mint ő. Bevettem, és ámulva figyeltem őket, ahogy összeszokottan elhaladnak a házunk előtt.

Senki sem tudta, csak én, hogy Öcsi bácsi valójában alaszkai aranyásó volt, aki kutyaszánon robogott a leggazdagabb lelőhelyre, ám egy hatalmas grizzly az útját állta. A kutyáknak köszönhette, hogy csak a lába veszett oda. Később megesküdtem volna arra, hogy Napóleon, de legalábbis Bem apó seregében harcolt és az ellenség ágyúgolyója vitte el a lábát. Abban is biztos voltam, hogy kalózként szolgált egy karavellán, s hogy ne ismerjék fel üldözői, cselből nem viseli a falábát. Egy biztos, akár dermesztő tél volt, akár tikkasztó nyár, Öcsi bácsi reggeltől estig a trafikban árulta az újságot, a cigit, a krumplicukrot és a kakasnyalókát.

Sokáig nem mertem betérni hozzá, pedig izgatott hogyan fér el a járgány és Farkas, a kutyája a trafikban. Egy téli este rám támadtak a körzőmért a Balog fiúk. Farkas morogva, vicsorogva szétkergette őket, majd Öcsi bácsival hazáig kísértek. Másnaptól én mentem le az Esti Hírlapért hozzá. Amikor a visszajárót nyújtotta felém, megláttam csuklója fölött a tetovált számokat. Jóval később mesélte el, hogy Sobiborban jeges vízbe állították napokig, mert nem árulta el a táborból szökni készülő társait.

Fotó: Fortepan 173926