Kovács Málna |
Ha a gyógyírt kereső ételallergiás előtt mézesmadzagot akarnék elhúzni, azt mondom, ez a könyv teljesen más, mint bármi, amit eddig a kezébe vett. Hiszen végre valaki ki meri mondani, hogy létezik módszer, amivel az ételallergia valóban legyőzhető! Ezt ígéri a cím, s ez még nagyobb optimizmusra adhat okot.
Tételezzük fel, hogy a könyv olvasója a gondjaira megoldást kereső ételallergiás (vagy más módon érintett). Az allergia témájában valamelyest tájékozott, bizakodó érdeklődő tehát a hátlapon is beharangozott immunterápia ismertetését várja. Az első kétszáz oldalon magának az allergénnek a bevitelével ígérnek javulást az érintetteknek, az utolsó ötvenen már egy márkanévvel jelölt termék mellett érvelnek. Mint mondják, azért, mert azzal a beteget „nem tesszük ki közvetlenül az allergéneknek, így a kezeléssel nem kockáztatunk súlyos mellékhatásokat, akár anafilaxiát”. Ezek szerint a mű kétharmadában ismertetett, konkrét termékhez nem kapcsolható módszerekkel kockára tesszük az életünket? De akkor fölöslegesen rágtuk át magunkat a könyv első részén?
Mellesleg az említett immunterápiáról annyit tudhatunk meg, hogy a módszer az Egyesült Államokban hogyan működik: ott ez a terápia kísérleti kezelésnek számít, így egyelőre csak klinikai vizsgálatokban való részvétellel, illetve egyes magánegészségügyi intézményekben hozzáférhető.
Mivel minderről nem egy orvosi szaklapban olvasok, úgy érzem: becsaptak. Ez a könyv kizárólag az Egyesült Államokban élő, az ottani ellátórendszerben az anyagi terheket viselni képes, és a klinikai vizsgálati részvételre alkalmas ételallergiásoknak kínálhat megoldást. A problémával Magyarországon küzdő ember viszont szinte semmit sem tud kezdeni vele. (Az említett terápiát éppen a könyv felénél, a 180. oldalon említik először.)
Ebben az esetben legalább a magyar szerkesztőnek lett volna a feladata, hogy valahova beillessze, akár lábjegyzetben a figyelmeztetést: „Az itt fölsorolt ajánlásokat, programokat Magyarországon nem alkalmazzák; azok nálunk nem léteznek.”
Az immunrendszer (fülszövegen is említett) edzéséről, a „korai fogyasztásnak” fordított fogalomról/módszerről kellene a legtöbbet megtudnunk, de keserű szájízt hagy, amikor rájövünk, hogy azért pazaroltak rá olyan sok helyet, hogy az összefoglalóban visszautalhassanak rá, és mindjárt reklámozhassák is dr. Kari Nadeau cégét és az egyik termékét. Valahogy így: „A legjobban akkor járunk el, ha a Nadeau cégének bébiételbe keverhető porával próbálkozunk.” Amit az Egyesült Államokban lehet beszerezni.
Dicséretes dolog, hogy a lábjegyzetben föltüntetik a hivatkozott kutatásokat, ahogy az intézmények eredeti angol nevét is. És itt köszön vissza az angolból fordított mű már korábban és folyamatosan észre vett hiányossága. Mintha a két fordító arra sem vette volna a fáradságot, hogy egy-egy mozaikszó magyar megfelelőjét ellenőrizze. Magyartalan mondatokban és fogalmazásokban bővelkedő munka került ki a kezük alól. El tudom képzelni, hogy a szülőként érintett Barnett akarta poénkodós megfogalmazásokkal eladhatóbbá tenni dr. Nadeau igen fontos témát érintő kutatásait – de az ilyen mondatok vagy kifejezések, mint „A címkézési törvények nem kötelezik számadásra a csomagolt élelmiszerek gyártóit”; a kutatási eredmény, ami „tisztázza a terhesség alatt fogyasztott földimogyorót a gyanú alól”; „a korántsem bombabiztos mentességi eljárásrend”; „a tápszer ellen felhozható bizonyítékok köre” vagy éppen az „elkerüléses diéta” – éppen a szöveg hitelességét rombolják. (Elképzeltem, hogy angolul ez működhet jobban, de itt – az eredetit szolgaian követve – nagyon rosszul.)
Igazán sajnálom, hogy senki nem szűrte ki a szebbnél szebb képzavarokat és a se füle, se farka mondatokat: „Intim viszonyba kell kerülnünk az ételek címkézésének ismereteivel.” „Az Akdis csoport által vezetett svájci tudósok a Stanforddal együtt megállapították, hogy már 1 milliárdod rész (tehát nagyon kevés) tisztítószer is a bőrsejtek szétesését okozhatja.” „(…) a vetésforgó elmulasztása, (…) és még sok minden más befolyásolhatja (…) immunrendszerünk épségét.” „Az adatok hiánya megnehezíti a pontos becslést.”
A könyv idén jelent meg magyarul, nem is kevésszer olvashatjuk benne a járvány és a vakcina szavakat, de egyetlen fordítói megjegyzés sem hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben semmi közük a koronavírushoz.
Mindenkivel együttérzek, akinek valamiért speciális diétát kell követnie, ezért is csaptam rá azonnal dr. Kari Nadeau könyvére. Bár dicséretes, hogy elmagyarázza a különbséget az allergia, az érzékenység, illetve az intolerancia között, más pozitívumot sajnos nem tudok kiemelni. Amíg olvastam, a szemem lángot lövellt, a szám pedig sírásra görbült. Hiába találtam néha olyan mondatot benne (majdnem biztos, hogy Barnett!), mint „Sok szülő hallott olyan történetet, hogy a kortársak veszélyes ételeket lóbáltak ételallergiás gyermekük orra előtt” – az ember ettől kínjában nevet, de csak hogy elrejtse szégyenkezését. Mert ez még viccnek is rossz.
Dr. Kari Nadeau, Sloan Barnett:
Az ételallergia legyőzhető
Fordította: Andó Éva, Dufka Hajnalka
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
352 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3217 Ft,
ISBN 978 615 612 2483
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Az ételallergia robbanásszerűen terjedő probléma, ebben a könyvben azonban megcsillan az első reménysugár: a családdal és a háziorvossal összefogva örökre megszabadulhatunk tőle.
Dr. Kari Nadeau az USA-beli Stanford Egyetemen végzett úttörő kutatásai során több ezer allergiás gyereket kezelt, és bizonyította, hogy (…) az immunrendszer edzhető. Enyhébb és súlyosabb formái egyaránt kezelhetők, enyhíthetők, megszüntethetők. (…)
Dr. Nadeau és Barnett könyve szülőkhöz, gondozókhoz és minden szakemberhez szól – közérthetően tálalja a kutatási eredményeket. Áttekint minden fontos szempontot: hogyan válasszuk ki az optimális kezelést, hogyan táplálkozzunk a terhesség során, hogyan győzzük le az allergénekkel szembeni félelmet, és hogyan küzdjünk tervszerűen ezzel a globális egészségügyi problémával.
Posted on 2021. április 8. csütörtök Szerző: olvassbele.com
0