Az úgy volt… | Peter Frankopan: Selyemutak

Posted on 2021. március 28. vasárnap Szerző:

0


Paddington |

Peter Frankopan műve, a Selyemutak című hosszú idő óta rendszeresen elém került angolul, a repülőtéri könyvesboltok egyik legnépszerűbb címe. Egy ideje előkelő helyen áll történelemrajongó fiam könyvespolcán Tim Marshall: A földrajz fogságában című, magyarul szintén a Park Kiadó gondozásában megjelent kötete mellett.

Azért a közös említés, mert mindkét könyv fontos olvasmány lenne minél több hazai olvasó számára két okból. Egyrészt mindkét kötet szembesít azzal, hogy alapvetően hibás a történelmet és a földrajzot külön kezelni. Másrészt egy olyan országban, ahol a történelmi köldöknézegetés ennyire része a mindennapoknak, nem árt, ha egy kicsit messzebb látunk, mint a „balsors régen tépése”.

A brit történész szerző a kötet megírásához át merte lépni a saját árnyékát, illetve azt a tradíciót, ami Nagy-Britannia oktatását jellemzi. Azt írja, elkezdte zavarni, hogy alapvetően angolszász szemüvegen át kellett tanulmányai során vizsgálnia a történelmet, és így – leszámítva a Brit Birodalom történelmi léptékkel igencsak rövid – aranykorát, a szeme előtt csak a Föld egy kicsiny részének eseményei bontakoztak ki. A magyar olvasó számára is ismerős ez a helyzet. Az iskolában kétszer is átvágtat az oktatás olyan jelentéktelen dolgokon, mint az „ókori Kelet”, picit molyolunk az antik görögökkel, icipicit a rómaiakkal, aztán ugrunk pár száz évet, és elkezdődik a látszólag egymástól szinte függetlenül zajló magyar és „világtörténelem” oktatása, ami döntő részben hadtörténet és a politikatörténetnek az uralkodókra vonatkozó része.

Engem mindig is rettenetesen bosszantott, hogy még annyi perspektívát sem kap az iskolában a gyerekek nagy része, hogy tudja, az angol polgári forradalom idején Magyarország még javában három részre volt szakadva, az elmaradott Habsburg feudalizmus, a török megszállás és az Erdélyi Fejedelemség keretei között igyekezett önmagára találni. Arról nem is beszélve, hogy mennyire keveset tudunk arról a modern és toleráns államról, ami az Oszmán Birodalom volt.

Frankopan tehát óriási fába vágta a fejszéjét. Elhatározta, hogy olyan világtörténelmet ír, ami mindig arra a területre fókuszál, ahol éppen a világ közepe van. Természetesen részletesen bemutatja azt a legfeljebb 500 évet is, amely Európa, majd később az USÁ-val kiegészülő Nyugat dominanciájának időszaka. Ebből az időből aránylag kevés meglepő ténnyel szembesültem. Annál izgalmasabb volt viszont látni, hogy hogyan alakultak ki, majd követték egymás különböző sikeres és erős birodalmak elsősorban Ázsiában, ott, ahol szükséges és érdemes volt támogatni a nemzetközi kereskedelmet.

A Selyemutak, ahogy az a cím alapján sejthető, elsősorban tehát a világkereskedelem történetét követi végig az emberi civilizációk kialakulásától a közelmúltig. Ám a világkereskedelem története nem választható el a vallások terjedésének történetétől éppúgy, ahogy a tudománytörténettől sem. Az árukat szorosan követték, kísérték a gondolatok és ismeretek is, sikeres pedig az a piac volt, ahol az áru mellett gondolatokat is lehetett cserélni. Izgalmas végigkövetni, hogyan segítette a földrajzi és gazdasági logika olyan birodalmak kialakulását, amikről talán csak említés szintjén hallottunk, vagy még úgy sem. Míg Babilónia, Nagy Sándor Macedóniája, a Mongol vagy a Kazár Birodalom neve talán ismerősen cseng a magyar olvasó számára, bár az átlagolvasó biztosan keveset tud róluk, olyan biztosan kevesebb akad, aki a Mogul vagy a Kusán Birodalomról sokat tudna. De izgalmas látni a három nagy monoteista vallás hullámzó terjedését, nagyrészt békés egymás mellett élését, sőt átmenetét egymásba, ahogy együttélésüket is a buddhizmussal.

A kötetnek kevés magyar vonatkozású eleme van, ami nem meglepő. Bármennyire is szeretnék elhitetni velünk a nacionalista történelemszemlélet alakítói, Magyarország világtörténelmi jelentősége igen csekély. Igazán érdekes dolgok derülnek ki azonban, azokból a modern kutatásokból, amikről talán kevesen hallottak, ám Frankopan megemlíti őket. Számomra egészen biztosan újdonságot jelentett például a tény, hogy a Kazár Birodalom államvallásként a zsidóságot vette fel, így – mivel a magyar törzsek ennek részei voltak – egyáltalán nem alaptalan az a feltételezés, hogy a honfoglalással egyidős a magyar zsidóság története. A tatárjárásról és következményeiről én azt tanultam, hogy az ok nélkül támadó, rettenetes horda érkezésének hírét Julianus barát hozta, majd a borzalmas pusztítás után elnéptelenedett országba a földeket megművelni hívták be a kunokat. A Frankopan által bemutatott friss kutatások szerint a tatárok éppen azért támadták meg Magyarországot, mert IV. Béla befogadta ellenségeiket, a kunokat.

Aztán azt is megtudtam – lehet, hogy másoknak evidencia ez a nem magyar, de a térségünk szempontjából fontos történelmi gyökerű indok –, hogy az angol slave szó miért jelent szlávot és rabszolgát egyaránt. Hosszan tudnám még sorolni, mi mindenre csodálkoztam rá, de már csak egy, aktuálisat említek meg. Megtudtam, hogy az Európát megtizedelő pestis ellen éppúgy teljesen hatástalanok voltak a távolságtartásra, bezárkózásra, kézmosásra alapozott intézkedések, mint napjainkban. Ugyanakkor a polgárosodás és Nyugat-Európa felemelkedése valószínűleg pestis nélkül nem történt volna meg.

A Selyemutak talán legnagyobb tanulságai a mai olvasó számára, hogy igazán sikeres, hosszú ideig fennálló birodalmakat csak toleranciára és határozott politikai irányvonalra lehet építeni, valamint az, hogy a világ motorjának most éppen rohamos Kelet felé tolódásában sincs semmi új nincs. A „világ közepe” – vagyis hogy éppen melyik állam mozgatja az adott időpontban a szálakat – nem statikus, hanem mozog, és a világtörténelem folyamán nagyobbrészt Ázsiában volt, a kereskedelmi utak találkozásánál. Így akár anomáliának is tekinthetjük az európai hegemónia történelmi léptékkel röpke időszakát.

A Kelet jelentősége növekszik, a Selyemutak pedig segítheti az olvasót abban, hogy – ne finomkodjunk – európai arroganciája magasából lejöjjön, és rácsodálkozzon a különböző ázsiai hatalmak évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtti teljesítményére. Külön érdekesség, hogy most az inga a másik periféria felé látszik kilengeni. Kína sosem volt még a világ egyértelmű vezetője, de most minden esélye megvan arra, hogy a Nyugat helyére lépjen, az általa előidézett mostani gazdasági és társadalmi válság után.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki hajlandó nyitottan állni a történelemhez, és belekezd ebbe a kalandregénynél is izgalmasabb, olvasmányos kötetbe. A Selyemutak minden oldala rengeteg ismeretet tartogat, így nem lehet, nem érdemes gyorsan átolvasni.

A könyv értékelésekor külön meg kell említeni Makovecz Benjamin szakmailag nagyon felkészült, értő fordítását. Hogy csak egy apróságot említsek, a település- és népnevek magyarítása komoly feladat lehetett.

Peter Frankopan

Peter Frankopan: Selyemutak.
Egy új világtörténet

Fordította: Makovecz Benjamin
Park Kiadó, Budapest, 2020
660 oldal, teljes bolti ár 6950 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 5560 Ft,
e-könyv változat 3679 Ft
ISBN 978 963 355 5491 (papír)
ISBN 978 963 355 6696 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A hírnév és a vagyon évszázadokon át Nyugaton, a két Amerika új világában várta a merészeket. A kalandra és meggazdagodásra vágyók ma a Keletre függesztik tekintetüket. A Közép-Ázsiában, majd Kína és India jókora részein át húzódó térség valaha uralkodó szerepet játszott a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális életében, s most hasonlóan meghatározó jelentőségre tesz szert.
A világtörténelem új szempontok alapján megfogalmazott nagy áttekintése, a Selyemutak szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.