Extázis, harmónia | Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Posted on 2021. március 18. csütörtök Szerző:

0


H. Móra Éva |

Ki így, ki úgy szeret könyvet olvasni. Én egyvégtében, belefeledkezve, a szem- és fejfájásig, a bebólintásig, az éjfél-elmúlt-hogy-tudok-holnap-fölkelni-vészjelző megszólalásáig – meg még annál is tovább.

Szabó T. Anna harmadik novelláskötetét nem lehet így olvasni. Időt kell hagyni a lecsengéshez, ízlelgetni, elmélkedni. Olyan imponálóan gazdag, sokféle – tematikájában is és a nézőpontokban is –, hogy képtelen gyors váltásokkal követni az olvasó. Nem is kell.

Megszólal itt persze a műfaj követelte (ez sem igaz, hiszen már rég fellazultak, rég nem érvényesek a klasszikus műfaji követelmények) „mindentudó elbeszélő”, de megszólal egyes szám első személyben nő és férfi, idős és fiatal, magányos és párban élő – és párban is magányos! –, józan-higgadt és szenvedélyes, kiábrándult és túlfűtött.

E gazdagságon, sokféleségen belül azért vissza-visszatérnek jellemző motívumok. Szembetűnő ezek közül a test motívuma. Feltűnően sokat használja ezt a szót az író, gyakran az ember/személy/nő/férfi szinonimájaként; olykor az epedő, szerelmes vágy elérhetetlen tárgyaként; máskor karnyújtásnyira elérhető, de közönnyel fogadott közelséggel – és feltűnően sokat tűnődik a test öregedésén. Testtájról testtájra, szinte sejtről sejtre haladva, kíméletlen nyerseséggel elemzi e romlást. Néhány képkocka idéződött fel bennem többször is az ilyesféle sorok olvastán Bódy Gábor Nárcisz és Psyché című filmjéből: a főhős halála pillanatát – zseniálisan és megindítóan, ennél torokszorítóbban nem láttam még a halál képi ábrázolását – a sejtek egyre lassuló mozgásával majd leállásával jeleníti meg. Emlékezetes a serdülő lány saját testét szemlélő, tükör előtti monológja; döbbenetes és feledhetetlen a kisiklott életű, megtébolyodott anya őrjöngését kulcslyukon át szemlélő gyermeke sokkoló élményének leírása. Ez az anya – elvetélt zenészi vágyaival – hegedűvel a kezében tombol: megjegyzendő, hogy a zene motívuma is fel-felbukkan a kötetben. Akár – mint itt is – megvalósulatlan álomként, akár egy kamasz lány lázadásának hangjával, aki zenész szülei akaratával száll szembe, akik őt is a zenei pályára terelgetnék.

Azt gondolnám, jól ismerem Szabó T. Anna stílusát, de oldalról oldalra meglep: itt például azzal a fordulattal, ahogy ez utóbbi történetet elénk vezeti. Három levelet olvashatunk: a különös módon egymásra találó majd szoros szövetségben élő nő és férfi levelét, akiknek egymáson kívül a zene is állandó társuk. Fogadott lányuknak is zenészi jövőt szánnak – mindezt kissé régimódian, cizellált stílusú levelekből tudjuk meg. Majd éles váltásként, üdítő frissességgel szólal meg a lány levele: higgadtan, kamasz lényének minden magabiztosságával, bőséggel alkalmazott szleng-kifejezésekkel közli szüleivel, hogy ő egészen más utat képzel magának.

A zene-motívum persze nem „vegytisztán” van jelen: már az imént idézett jelenetben is, az anya-tombolásban keveredik az extázissal. Ahogy keveredik másutt is, a Jim Morrison-részletekben. Őrület, extázis, téboly, szenvedély, felfűtöttség, hasadásos állapotok. Akár a zenétől, akár szerektől, akár egyébtől, megmagyarázhatatlanul. Másutt szelídebben: „csak” demencia.

De mindezek ellenpólusa is megjelenik a kötetben: a harmónia, nyugalom, eggyé olvadás a természettel. Ritkán olvastam ennyi gyönyörű, pontos, érzelmektől átitatott leírást tájról, ízről, erdőről, színekről, illatokról, hangokról. Hosszasan, részletezve. S itt elérkeztünk a címadó novellához: Szabadulógyakorlat. Semmi különös, bárki megtanulhatja, és meg is tanulja a számtalan tréning egyikén, ahol relaxációt, meditációt, teljes ellazulást tanítanak. De ahogyan itt olvashatunk róla! Ahogy az egész életében hajszolt, egyensúlyát vesztett, ma már nagymamakorú nő ki tud lépni a testéből, és felülemelkedni mindenen: „…akkor jött az a kegyelmi pillanat ott a Duna-parton, a teljes eltávolodás, a fájdalom nélküli önfeladás és majdnem-meghalás másfél órányi csendje.” Később: „…ez a titkos rituálém. Az újraképzelt könnyűség nélkül már nem is tudnék elaludni. Szent gyakorlat…

És akkor még nem beszéltem a parafrázisokról, áthallásokról (Thomas Mann, Muszorgszkij), a test és nem nélküli éteri vonzalomról – vagy éppen a nemváltóként kiheverhetetlen traumát okozó fivérről. Meg sok egyébről.

Ilyen sokfélék vagyunk, ilyen sokféleképpen viszonyulunk magunkhoz, egymáshoz, a világhoz.

Szabó T. Anna

Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
224 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2799 Ft,
e-könyv változat 2399 Ft
ISBN 978 963 143 2329  (papír)
ISBN 978 963 144 0621 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a szerelem és a halál könyve: Szabó T. Anna harmadik novelláskötetében testről és lélekről, sóvárgásról és rajongásról, örömről és hiányról beszél, az emberben lakó gyönyörű és iszonyú erőkről, arról, hogyan engedjük el vagy zabolázzuk meg a vágyainkat. A legjobban az érdekli, hogyan működik jól megkomponált életünk mélyén az ösztönvilág, hogy civilizálható-e a szenvedély, és lehet-e, érdemes-e másképpen szeretni, mint életre-halálra. A kötetben a vad felfokozottság és a túlvilági szenvedély hangjai vegyülnek a józan hétköznapok közeledési kísérleteinek szólamába, váltja egymást múlt és jelen, valóságos és képtelen. A történetek hullámzása, intenzitása és lecsendesedő pillanatai úgy hatnak ránk, mintha zenét hallgatnánk. A Szabadulógyakorlat olyan titkokat tár fel az identitásról és a kapcsolatokról, amelyeket – bár talán még nem vettük észre – minden ember ismer.