Kalmár János: Tilos A Ki (részletek)

Kepes András

Amikor az első puszta sínpárt, üresen tátongó hidat, alagutat, lépcsősort láttam Kalmár János fotóetűdjén – noha megérintett a hangulatuk –, alig tűntek többnek a város érzékeny szemmel komponált, elhagyatott, ismert éjszakai helyszíneinél. Aki csatangolt már hajnaltájt egyedül a városban, láthatott hasonlót. De olyankor, azért mégis feltűnt néha egy-egy sietősen lépkedő ember, egy elsuhanó autó, egy remízbe tartó éjszakai villamos.

A negyedik, ötödik fotó után kezdünk szorongani: Hová tűntek a járművek és az emberek? A kőpárkányon két üdítősüveg jelzi, itt járhatott nemrégiben egy pár; bizonyára fiatalok voltak, talán szerelmesek is, vidámak és rendetlenek, mint mi, kamaszkorunkban.

Egy nyitva felejtett üvegezett, rácsos kapu; valaki sietve kisurrant, már üres a lépcsőház, lakó sehol. A járdán magányos kávéházi asztal. Legalább egy elnyomott, vacak csikk lenne a hamutartóban, gondoljuk egyre türelmetlenebbül, egy apró utalás, hogy emberek élnek itt!

De csak a fények csillognak az asztal lapján. Üres sínek mentén elárvult megálló és plakát. Mi értelme a megállónak, ha nem jár villamos, a hirdetésnek, ha nem nézi senki, a fénynek, ha nincs, akinek világítson?
Kalmár János fotói megörökítik azt, ami nincs. Pontosabban: ami csak bennünk van. Az elmúlt hónapok szorongását, az életigenlést, találkozáskor a tétova mozdulatainkat, hogy már megölelni, megérinteni sem merjük egymást… A táj, ember nélkül: természet. A városi táj, ember nélkül: értelmét veszti.

Tóth Krisztina

Se emberek, se állatok. Se kutyák, se macskák, se galambok.
Mintha egy atomvillanás utáni pillanatban rögzítené az emlékezet
az emberi élet gyarló, ideiglenes díszleteit.

Hirtelen milyen felesleges minden: a villamosmenetrend, a bevásárlókocsi, a jelzőlámpa.
Milyen meglepő és abszurd a „Tervezz velünk 2021” felirat egy kihalt megállóban:
mint egy magányos verssor.

Verssor egy versből, amelyet hirtelen mindnyájan elfelejtettünk,
és nem akar, nem tud többé az eszünkbe jutni,
csak bolyong a kihalt idegpályákon, maradék, egyetlen értelmét vesztett mondat.

Novák Péter

Embertelen kép, embertelen jó! János fotói úgy felkavaróak, mint megnyugtatóak, ahogy részeg éjszakáim fiatalságom hajnalán; láttam, vagy akartam már így látni ezt a várost nem egyszer…
S hogy a könyv lapozgatása közben egyszerre száll meg minket az apokalipszis démona és a mennyei megnyugvás? Legalább (meg)tudjuk hol a helyünk?

Kalmár János: Tilos  A Ki
Kossuth Kiadó, Budapest, 2021
108 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft