Ereklyék nyomában | Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Posted on 2021. február 12. péntek Szerző:

1


H. Móra Éva |

Különleges regény ez. Különlegesen szép, és különleges abban is, ahogy fejezetről fejezetre képes meglepni az olvasókat. A célközönség ugyan a 10 év feletti korosztály, de én magam is ámultam ennyi új fordulaton. Ezeket nem tartom illendőnek itt elmondani, ehelyett leírom, milyen érzések követték bennem egymást Catherine Gilbert Murdock könyvének olvasása közben. Másképpen fogalmazva: olvasónapló helyett afféle „érzés-naplót” próbálok írni.

Rokonszenv, együttérzés, szánalom (bizony!). Ki ne szeretné és ki ne szánná ezt a szegény, sokat csúfolt-gúnyolt púpos kisfiút, aki kecskepásztorként szolgál egy családnál, akinek neve sincs, egyszerűen Fiú, s aki olyan tiszta lelkű, ártatlan, amilyen még a regényhősök között is kevés van. (Később kiderül ennek az oka, nem árulhatom el.) Minden este imába foglalja azokat is, akiknek hálával tartozik, de azokat is, akik nem voltak jók hozzá.

Döbbenet és szomorúság. Bár tudunk már ezt-azt a középkorról – a történet 1350-ben játszódik – mégis megrázó az a hiedelmek táplálta gonoszság, amivel Fiút rendszeresen bántják. Minden rossz, még a pestisjárvány okozójának is őt tartják, illetve a púpját, amit soha nem szabad sem felfednie, sem megérintenie. (Persze ennek a két tilalomnak oka is kiderül majd.) A bántás a puszta szidalomtól, elkergetéstől a kővel dobálásig terjed, és rengeteg szenvedést okoz Fiúnak, aki bár igyekszik elkerülni ezeket a bántásokat, de nem siránkozik rajtuk.

A csodák csodálata. Olyan jó, hogy bár nem kimondottan meseregényről van szó, mégis átlengik a csodák. Kezdetben – és végig – mindjárt az, hogy Fiú ért az állatok nyelvén. „Szót vált” a kecskékkel, a kutyákkal, de később, kalandjai során egérrel, harci lovakkal, sőt farkasokkal is. Ahogy haladunk előre a  regényben, aztán újabb és újabb csodák lepnek meg minket, egészen az utolsó fejezetekig.

Borzongás, izgalom, aggodalom. Igen, ebben a korban olcsó volt az emberélet, különösen egy púpos fiú élete. Útonállók, kóbor gazemberek, éhes farkasfalkák s más veszélyek sokasága leselkedett a szegény utazókra, a jó szándékú istenkeresőkre, zarándokokra.

Kíváncsiság, bizalmatlanság, kétely. Jó szándékú? Secundus, a furcsa, mogorva zarándok már megjelenésekor is ellentmondásos figura. „Kölcsönkéri” a gazdáitól Fiút: tartson vele néhány napig Szentpéterléptére, az a város csodák reményében sok zarándoknak úticélja. Útjuk aztán sokkal tovább tart: sok települést és kegyhelyet bejárva eljutnak Rómáig is; s egyre több titokra derül fény, egyre több furcsaságra adódik magyarázat.

Szívmelengető pillanatok. Secundus mord természete mindvégig megmarad. De kettejük kapcsolata lassan-lassan enyhül, s szinte észrevétlen módon ki nem mondott, meg nem nevezett ragaszkodássá változik.

Jóféle sejtelmek. Nem lép színre, csak Fiú emlékeiből ismerjük meg jótevőjét, Petrus atyát, aki oltalma alá vette, nevelte, gondozta – és életre szóló tanácsokkal látta el. Ezeket a tanácsokat jól a fejébe véste, gyakran idézi Fiú, s igyekszik ezek szerint élni. Érezzük, hogy rendkívüli ember lehetett Petrus, aki atyai szeretettel gondoskodott róla; és ismét csak a fejezetek előrehaladtával ismerjük meg valódi lényegét ezeknek a tanácsoknak: Soha ne fedd fel magad! Soha ne érintsd a púpodat! Ha enni adnak, azt mindig el kell fogadni!

Az érzékszervek munkája. Egészen különös szerepet szán a szerző a szagoknak. Még az állatok is megjegyzik, hogy Secundusnak szellentésszaga van – ez ismétlődő motívum. Kulcsának kénköves pokolbűze, könyvének savanyú szaga van, szintén savanyú szagú a kecskebőr, ami Fiút melegíti, de aztán viseltessége miatt el kell hagynia. Szó van még ázottmadár-szagról és egyebekről. Nem hagyja pihenni érzékeinket.

Egy kicsit a ráció felől közelítve: át- meg átszövik a cselekményt a különböző ereklyék. Hét ereklyének ered nyomába Secundus és Fiú, de útjuk során is lépten-nyomon találkoznak mindenféle ereklyével: akad, aki láncon a nyakában visel különböző csontdarabkákat; akad, aki piacokon, vásárokon árulja; a legértékesebbek fölé templomokat emeltek, őrség vigyáz rájuk. Az ereklyéknek szerencsét, egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak, hitük szerint az ereklye oltalmazza őket a bajtól. Ezen éppen mosolyoghatnak is a mai ifjú olvasók, de az író nagyon okosan magyarázza ezt utószavában: A mai olvasót talán megbotránkoztatja vagy mulattatja, hogy annakidején ekkora figyelmet szenteltek egyes csont- és ruhadaraboknak. De a modern hírességek csarnokai is tele vannak használt gitárpengetőkkel, összeizzadt mezekkel és repedezett bőrövekkel. Ezek sem különböznek sokban az ezer évvel ezelőtti zarándokok által felkeresett ereklyéktől.

Nemcsak a szívünkbe zárjuk ezt a Fiút, hanem a könyv lapjain valóban visszarepülünk vele a középkorba.

Catherine Gilbert Murdock (Fotó: Greg Martin)

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve
Fordította: Müller Máté, Müller Lili Berill, Müller Péter Sziámi
Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2020
272 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2952 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 403 8733  (papír)
ISBN 978 963 403 9129 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A rejtélyes múltú, púpos, sokat gúnyolt Fiú ért az állatok nyelvén és ügyesen mászik fára. Talán ezért is viszi magával Secundus, a különös zarándok, hogy együtt gyűjtsék össze Szent Péter hét értékes ereklyéjét. A Fiú hamarosan rádöbben, hogy gazdája korántsem ártatlan vándor, de kitart mellette, mert hiszi, hogy útjuk végére kiderül, hogy ő is lehet-e ugyanolyan, mint a többi fiú.