Riportosított recenzió | Ferenc pápa: Álmodjunk együtt

Posted on 2020. december 22. kedd Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Böjte Csaba, a széles körben ismert ferences rendi szerzetes azt mondta az online bemutatón, hogy az általa tisztelt és szeretett Ferenc pápa ezért a könyvéért „kap majd hideget, meleget”. És szavaiból azt éreztem, hogy nem a nagyvilágra, hanem az egyházára gondolt. Ez a pápa számára a többi közt azért sem lenne meglepő, mert ifjú korában elolvasta Ludwig Pastor: A pápák története című, 37 (!) kötetből álló művét. „Mintha az Úr egy vakcinával készített volna fel a jövőre – írja. – Ha az ember megismeri a pápák történetét, nem sok minden tudja megdöbbenteni azt illetően, ami manapság zajlik a Római Kúriában és az Egyházban.”

Hét éve vezetője a katolikus világbirodalomnak, de még soha, senki sem érezhette a szavaiból, tetteiből, életmódjából, hogy vatikáni trónon ülne, hogy teoretikusként vagy a világ pásztoraként viselkedne, hogy felkentsége kenetességben nyilvánulna meg. Sokkal inkább küzdő ember, aki hajlott korát (december 17-én lett 84 éves) tagadó dinamizmussal és valóságos hívői alázattal szól az emberiség állapotáról, problémáiról és a fel nem adható reményről.

Könyvének – mely Austen Ivereigh-vel folytatott beszélgetései alapján született – a középpontjában az a gondolat áll, hogy nem a pandémia a világ egyetlen krízise, ezért óriási veszélynek tarja, ha mindent ott és úgy akarnánk folytatni, ahol és ahogyan a járvány előtt tettük. „Fel kell tennünk a kérdést – írja – csupán a Covidról szól ez a dráma, vagy arról is, amit a vírus leleplezett?… Aggódom, hogy sok helyen máris tervbe vették: erről a sok tragédiáról tudomást sem véve visszaállítják a járvány előtti társadalmi-gazdasági struktúrát”. Természetesen egész egyházfői létezésének a spiritualitás a bázisa és közege, sohasem tér le a szakralitás útjáról és hivatásának megfelelően következetesen a transzcendencia felé igyekszik fordítani olvasóit. De a világ szinte minden lényeges gazdasági és politikai jelensége foglalkoztatja, az álláspontja mindenben megalapozottan egyértelmű, sőt olykor kemény.

Falusi néniktől hallottam gyerekkoromban a mondást: az okos asszonyok köténye és a papok reverendája sok mindent eltakar. Ferenc pápa a saját egyházát úgy védi és szolgálja, hogy az abban elkövetett vétkek ellen is nyíltan küzd. A könyv több helyén is – „szomorúan, szégyenkezve” – jegyzi meg, hogy a szóban forgó hibák az egyháztagok életében is jelen vannak. Küzd az „önelégültség mítosza”, az önsajnálat, az egzisztenciális rövidlátás, a közömbösség, a „profitot kergető megszállottság”, az uzsorások ellen, a neoliberalizmust és a populizmust egyaránt elítéli, kiáll a halálbüntetés eltörlése ellen és az egyetemes alapjövedelem mellett. Hangsúlyozza, hogy a kompromisszum szükséges átmenet lehet, de nem azonos a megoldással.

A legaktuálisabb politikai-társadalmi problémákra is reagál. George Floyd halálesetére, illetve a rasszizmusra éppen úgy, mint a migrációra. Ez utóbbiról vallott keresztényi álláspontja szöges ellentétben áll a keresztényiségére szüntelenül hivatkozó jelenlegi, magyar országirányításéval. Itt is, más esetben is az olvasónak az a benyomása, hogy az ünnepi alkalmakon (persze tévéközvetítések idején) a templomok első soraiban tolongó politikusokat vatikáni tanulmányútra kellene küldeni…

A pápa egész világlátásnak a középpontjában állnak a társadalmi egyenlőtlenségek: a szegények – éhezők, elnyomottak, kiszolgáltatottak, menekülők – sorsa, szemben a hatalmasok viselkedésével, a humanizmusnak régóta hátat fordító gőggel, arroganciával, kizsákmányolással. Jelentős közgazdasági, történelmi, sőt irodalmi ismeretek birtokában érvel, de természetesen a bírálata, a javaslata, az igénye alapvetően erkölcsi, pontosabban krisztusi eredetű. Nem meglepő, hogy könyvében sok a bibliai idézet: Máté és Lukács evangéliumából, az Apostolok cselekedeteiből, Pál apostol leveleiből, Mózes vagy Ézsaiás, Nehemiás, Jóél próféta könyvéből.

Nagy teret szentel a nők helyzetének, köztudott, hogy nagyon fontos vatikáni tisztségekre – a pápaság történetében először – nőket nevezett ki. Ebben a témakörben csakúgy, mint a többiben, nagyon személyes és gyakran szenvedélyes hangon fogalmaz. Néhány aforisztikus tömörségű mondatát idézem:

„…populista vezetők nagyhangú szónoklataikkal felizgatják a tömegeket, sérelmeket és gyűlöletet szítva képzelt ellenségekkel szemben, hogy eltereljék hallgatóságuk figyelmét a valós problémákról.”

„…a vallástalan és felületesen vallásos emberek a populistákra szavaznak, hogy megvédjék vallásos identitásukat, mit sem törődve azzal, hogy a félelem és gyűlölet nem egyeztethető össze az evangéliummal.”

„A migráció csak azoknak a fejében jelent fenyegetést a kereszténységre, akik hasznot húznak ennek hangoztatásából.”

„A diktatúrák mindig így kezdődnek: elvetik a félelem magvát a nép szívében, aztán felajánlják, hogy megvédik őket a félelem tárgyától, és cserébe megtagadják tőlük a hatalmat, amely meghatározza a jövőjüket.”

„A szolidaritás ugyanis nem azt jelenti, hogy osztozunk az asztalon maradt morzsákon, hanem azt, hogy mindenkinek helyet készítünk az asztalnál.”

„Mihelyt a tőke egy társadalmi-gazdasági rendszer fölött hatalmat gyakorló bálvánnyá válik, rabszolgává tesz, összeugraszt bennünket, kirekeszti a szegényeket és veszélyezteti a bolygót, amelyen valamennyien osztozunk.”

Nota bene: ilyen egyértelmű kapitalizmuskritikát az utóbbi évtizedekben egyetlen olyan hazai politikai képződménytől sem hallhattunk, amely baloldalinak definiálja önmagát. És a pápa egy szót sem szól arról, hogy az egyháznak dolga volna stadionokat, ingatlanokat, jövedelmező cégeket és intézményeket gyűjtenie, ellenben például így ír: „Ha tehát valaki túlzott vonzalmat táplál a csúcsgasztronómia és a luxusautók iránt, az maradjon távol a népi mozgalmaktól és a politikától (és kérem, hogy a szemináriumtól is).”

Amikor a könyvbemutatón Böjte Csaba a meghatottságtól már harmadszor sírta el magát, Finy Petra író-költő, aki a kiadó képviseletében – itt talán helyén való a szó – celebrálta az alkalmat, felolvasta Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből azt a szakaszt, amelyet a világ a szeretet himnuszaként ismer. Bár e szöveget nem Ferenc pápa írta, ez a néhány perc méltó volt hozzá és a könyvéhez is. Így vált egy szokásos könyvbemutató adventi ünneppé.

Ferenc pápa és Austen Ivereigh újságíró (The Tablet)

Ferenc pápa: Álmodjunk együtt
Austen Ivereigh-vel folytatott beszélgetések alapján
Fordította: Simonyi Ágnes
21. Század Kiadó, Budapest, 2020
240 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2768 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 568 0146 (papír)
ISBN 978 963 568 0153 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ferenc pápát éppúgy tisztelik a nem katolikusok, mint a Dalai Lámát a nem buddhisták.
Közös élményünket, az idei vesztegzárat használja ugródeszkának, hogy rámutasson, miként lelhetünk békére, és hogyan érhetünk el változást válságos időkben.
Ez egy személyes vallomás. Soha pápa még nem engedte az olvasóit ennyire közel magához – részletesen beszámol három személyes epizódról, amelyek során egy-egy válság átformálta az életét. Precedens nélküli, hogy egy egyházfő ilyen kendőzetlenül vegye számba a világunkat markában tartó gonoszság formáit: a kapitalista tőkefelhalmozás, a szociális védőháló finanszírozásának csökkentése, a női egyenjogúság sárba tiprása, a felelőtlen környezetpusztítás stb.
A pápa több évtizedes vezetői tapasztalatára hagyatkozva mutatja meg, hogyan foghatunk össze mi, emberek, annak ellenére, hogy különböző dolgokban hiszünk és máshol élünk.