Lelkek, sötétség, árnyak | Donato Carrisi: Az árnyak mestere (Marcus-trilógia 3.)

Posted on 2020. október 13. kedd Szerző:

0


Paddington |

Egészen különleges bűnügyi sorozat zárókötete jelent meg nemrégiben: Az árnyak mestere. Donato Carrisi Marcus-trilógiája a krimi és a thriller határmezsgyéjén egyensúlyoz, némi misztikus szállal fűszerezve. (Az első két kötet A lelkek ítélőszéke, illetve A sötétség vadásza volt.) Noha a szerző olasz, erősen érződik a történeteken a skandináv hatás is. Nem egyszerűen bűnügyek megoldását kínálja az olvasónak, hanem lehetőséget ad az elgondolkodásra morális kérdésekről éppúgy, mint a katolikus egyház helyzetéről és szerepéről.

Úgy alakult, hogy az első kötetet röviddel a megjelenése után, a második és harmadik kötetet most, egymás után olvastam. Jártam már így trilógiával: azt hiszem, érdemes a három kötetet egy húzásra olvasni.

A sorozat főszereplője Marcus, aki az első kötet elején amnéziásan ébred. A történetek során folyamatosan keresi a kapaszkodókat, de nem térnek vissza korábbi emlékei. Az ébredés után kiderül, ő a penitenciáriusok kihalóban lévő rendjének tagja, szerzetes. Ráadásul, talán a baleset következtében, igen különleges képességeknek van birtokában. Olyan dolgokat lát meg bűnügyek helyszínein, amelyeket más nem vesz észre. Ennél többet illetlenség lenne elárulni a trilógiáról anélkül, hogy a szövevényes cselekmény valamelyik szálát ne kezdeném el felfedni a leendő olvasók előtt, így inkább mással próbálkozom.

A történet szerint Marcus penitenciáriusi feladata a világi törvények fehér foltjaiba (joghézagaiba) eső bűnözők felkutatása. Neki kell gondoskodnia arról, hogy a rossz elnyerje méltó büntetését. Talán nem közismert tény, hogy a penitenciárius a pápa megbízásából gyóntat, s olyan bűnök esetében adhat feloldozást, amelyek különösen súlyosak, valójában pápai hatáskörbe tartoznak. A feladat jellegéből fakadóan létezik egy máig részben titkos levéltáruk is. Marcus feladatainak zöme mégis feltételezhetően az írói fantázia terméke – bár sosem lehet tudni.

A sorozatot főképpen azoknak ajánlom, akik szeretnek elmerülni a katolikus egyház, ezen belül is a Vatikán kevéssé ismert vagy titkos ügyeiben. Sok olyan kalandregény van, amely ezeket igyekszik az olvasó elé tárni. A történeteknek, titkoknak fele sem igaz. A Marcus-történetek olvasása közben is leginkább az foglalkoztatja az olvasót, hogy mi az, ami viszont igen.

Ajánlom továbbá a trilógiát azoknak, akik szeretik, ha egy történetben rengeteg váratlan csavar van. Carrisit senki nem vádolhatja azzal, hogy hagyja elkényelmesedni az olvasót. Amikor már azt hiszed, tudod, merre megy tovább a dolog, teker egyet a dolgokon, és elindul másfelé. Talán ez az, amit a könyvekről negatívumként is el lehet mondani: az olvasó egy idő után úgy érezheti, hogy már szeretne kiszállni az óriáskerékből.

Ajánlom elolvasásra még azoknak is, akik szeretnének eljutni Rómába, de mostanában nem nagyon tudnak. Aki már járt az Örök Városban, örömmel fogja újra felfedezni annak ismerős vagy ismerősnek tűnő részeit. Aki pedig még nem jutott el oda, képzeletben együtt kalandozhat a szerzővel, aki egyértelműen szerelmes a városba. Azon viszont ne lepődjön meg az olvasó, ha az aktuális kötet végén elkezd gondolkodni azon, mikor is tudná személyesen megnézni a Colosseumot vagy a Szent Péter-bazilikát.

Miközben az első két kötetben is felmerülnek az adott bűntényeken túlmutató kérdések, a harmadik kötet különösen aktuális. A krimiszál háttere egy teljes áramszünet – miközben a vírusőrület előtti időkben sok szó esett arról, milyen kiszolgáltatottak vagyunk egy áramkimaradásnak. Bár ebben a sztoriban az áramszünet tervezett, és a hatóságok meg is próbálnak felkészülni rá, az olvasó óhatatlanul elgondolkodik azon, hogy a mindennapjainkat átszövő technológia mennyire függővé tett bennünket az áramszolgáltatóktól.

És hogy hol van ebben a skandináv vonal? A minap olvastam egy érdekes csoportosítást Malcolm Gladwell kanadai író, újságíró tollából. Szerinte az északi/skandináv krimiben a főhős egy működő rendfenntartó szervezetben dolgozik, amelyben persze azért nem tökéletes minden, de nem kérdőjeleződik meg a „szerv” szerepe. Ezzel szemben a klasszikus déli krimi – és Olaszország tipikusan ilyen déli mentalitású hely lenne – világában a rendfenntartó szervezet velejéig korrupt, a hős pedig ennek ellenében próbál meg igazságot szolgáltatni. Marcus, bár munkálkodik benne a kétely, főként ismeretlen múltja és az amnézia miatt, nem kérdőjelezi meg sem az egyházi, sem a világi rendfenntartás működőképességét vagy létjogosultságát. Miközben, ahogy azt a skandinávoktól megszoktuk, fontos társadalmi kérdéseket is feszeget.

Donato Carrisi magyar hangja az első kötet esetében Fogarasi Márta, a második és harmadik kötet esetében Kajsza Krisztina, akiknek gördülékeny, jól olvasható fordítással sikerült megörvendeztetnie az olvasókat.

Donato Carrisi

Donato Carrisi: Az árnyak mestere
General Press Kiadó, Budapest, 2020
304 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2952 Ft,
ISBN 978 963 452 4250 (papír)
ISBN 978 963 452 4267 (e-könyv)

A trilógia együtt

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Róma, 1521: X. Leó pápa rendelkezik arról, hogy Róma városát soha nem szabad teljes sötétségben hagyni. A pápa utasítást ad, miszerint az utak, a templomok és az épületek mindig legyenek kivilágítva éjszaka.
Róma, 2015. február: Napokig tartó, rendkívüli esőzés sújtja a fővárost. Amikor az egyik villamoserőművet villámcsapás éri, a hatóságok az üzemzavar elhárításának idejére huszonnégy órás áramszünetet rendelnek el. Róma utcáit egy groteszk karnevál forgataga lepi el, a kezdeti önfeledtséget azonban egyhamar pánik váltja fel – a városban egy ismeretlen kór terjed megállíthatatlanul.
Egy gyilkos elszabadult, és egyedül Marcus találhatja meg, aki azzal a különleges képességgel bír, hogy olyan nyomokat, rendellenességeket vesz észre a bűncselekmények helyszínén, amelyeket más nem lát meg. A legnagyobb rendellenesség azonban több szempontból is nyugtalanítja. Nemcsak a tettest kell ugyanis megtalálnia, hanem a választ is arra a kérdésre, hogyan kerültek a személyes dolgai az áldozatok mellé…
A lelkek ítélőszéke és A sötétség vadásza után Marcus és segítője, a nyomfotós Sandra Vega ismét összefognak, hogy örökre visszaűzzék az árnyakat oda, ahová tartoznak: a sötétségbe.