Kiáltás egy kihalóban lévő fajért | Patrick Svensson: Tenger a tengerben

Posted on 2020. augusztus 21. péntek Szerző:

0


Jeney Barbara |

Halakról egy egész könyvet elolvasni nem tűnik túl izgalmas időtöltésnek. Végül is nem tartoznak a legjobban marketingelt állatok közé. A kígyószerű angolna ritkán válik közbeszéd tárgyává, de Patrick Svensson regényével rávezet, hogy ez komoly veszteség, mert a története igen érdekes.

A Tenger a tengerben nagyon sok szemszögből közelíti meg az angolnát. Ismerteti az erőfeszítéseket, amit kutatók hada tett több száz éven át, hogy megismerje a faj életciklusát, szaporodási szokásait. Elképesztő, mi mindent próbáltak meg, hogy bizonyítsák: az ívás a Sargasso-tengerben megy végbe. Ugyanakkor a mai napig sem sikerült kideríteni, pontosan mi zajlik a mélyben. Az angolna így némileg mitikus állattá vált, amely egy emberöltőnél is tovább él (ha hagyják), hogy teljesítse létezése célját, a faj fenntartását.

De nem hagyják. A halászok pénzjutalom reményében több száz döglött halat postáztak el biológusoknak, hogy azok megtalálják a halkígyó ivarszerveit – eredménytelenül. Az ember roppant kíváncsi természetű, és nagyon sok mindent hajlandó megtenni, hogy titkokat leplezzen le. A könyv kritizálja az embert, aki egyre bővíti az eszköztárát, technikai tudását, hogy követni tudja a halak mozgásának irányát. De e cél érdekében kíméletlen, és a válasz keresése során nem foglalkozik azzal, hogy mellesleg mekkora kárt okoz. Pár éve például több ezer halba ültettek mikroméretű jeladókat, hogy mozgásukat kövessék. Csakhogy a kísérleti alanyok közül egy sem jutott el a Sargasso-tengerig, mert korábban elpusztult.

Az ember úgy fedezi fel a világot, hogy közben elpusztítja – példázza ezt a könyvben felsorolt számtalan kísérlet. Mire kiderítenénk az angolna életének és szaporodásának valamennyi titkát, addigra a faj tűnhet el. A túlhalászás, a környezetszennyezésnek és számos más emberi tevékenység mára az angolnát a veszélyeztetett fajok közé taszította.

A háttér története mellett az író sorra veszi az angolnákkal kapcsolatos saját emlékeit is. Ezek a közbeékelt részek szépirodalommal tarkítják a tudományos ismeretterjesztést, s ez kifejezetten kellemessé teszi az egyébként sűrű információmennyiséget. Egyszerű és derűs horgászkalandjai által válik érthetővé, hogy egy kulturális újságíró miért pont az angolnáról kezdi írni első regényét.

Úgy magasztalja őket az égig, hogy csupán tényeket sorakoztat fel róluk, hiszen azok is eléggé különösek, hogy megragadják az olvasó figyelmét. Rekviem egy eltűnő csodáért – áll a hátsó borítón, de valójában a következő években születhet meg a válasz a kérdésre, vajon megállítható-e az angolnák kihalása, vagy gyerekeink már tényleg úgy fogják nézegetni a múzeumban, mint a kitömött dodót?

Patrick Svensson

Patrick Svensson: Tenger a tengerben
Fordította: Papolczy Péter
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
280 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 293 9216 (papír)
ISBN 978 963 293 9858 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Patrik Svensson megindító története az élet csodájáról szól: az örök visszatérés titkáról, az élő anyag és lélek misztikus körforgásáról. Létezik egy olyan állat a Földön, amely meghódította az egész bolygót. Itt él velünk is, Magyarországon, a folyóinkban és tavainkban. Mégis, kizárólag egyetlen helyen szaporodik, valahol Florida közelében, a tenger mélyén. Hogyan lehetséges ez?
Minden angolna a Sargasso-tengerben születik, lárvaként ússza át az Atlanti-óceánt, majd évtizedekig lakik édesvízben, többek között Európában is. Ebben az életszakaszában az angolnának nincs neme, nem foglalkoztatja más, csak a szabad élet. Egészen addig, amíg kap egy titokzatos jelet. Akkor előhívja emlékeit szülőhelyéről, a táplálkozást örök életére abbahagyja, és elindul vissza a hazájába, hogy ott találjon párt, ott rakjon ikrát, ahol maga is megszületett. Mi nem emlékezünk a csecsemőkorunkra, ez a hal viszont vissza is talál a bölcsőjéhez. Az angolna a hűség, a hagyományok és az emlékezés szimbóluma. Arisztotelésztől Sigmund Freudig sokan próbálták megfejteni ezt a szimbólumot, szinte mindig sikertelenül.