Ne légy már kisember | Kokan Mladenović: Gusztáv / Kosztolányi Dezső Színház / Thealter

Posted on 2020. augusztus 22. szombat Szerző:

0


Ú J R A N É Z Ő

Tóth Anett |

Megelevenedett Szegeden is a nagysikerű Gusztáv rajzfilmsorozat, a vajdasági Kosztolányi Dezső Színház hozta el a Thealterre. Másfél óra társadalomkritika, finom csomagolásban.

Gusztávval bármi megtörténhetett, a leglehetetlenebb dolgokat művelte – a tévéképernyőn természetesen. Gusztáv kapzsi volt, sokat akart, lehetett szeretni és nevetni rajta-vele, de sajnálni is. A nagy sikerű rajzfilmsorozat ikonikus karakterére épített Kokan Mladenović, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művészeivel, az alapanyaghoz hűen, 5-10 perces részleteket kreálva, majd egybegyúrva.

Némelyiken ugyan azért nevetünk, mint gyermekkorunkban – a mini-gyarlóságokon, hogy csetlik-botlik a főhős –, de némelyikre már másként reagálunk, mint annak idején. Hiszen nem mindegy, Gusztáv álmait látjuk-e, melyekben szuperhősnek képzeli magát, vagy a kelet-európai egészségügyi helyzet fájdalmas bemutatásán fanyalodik keserédes mosolyra arcunk. Azon, hogy csak dobáljuk a kenőpénzt a végtelenbe, és tovább. Vehetjük komolyan is, hiszen erős politikai színezettel rendelkezik, de hátradőlve, szórakozottan is felfoghatjuk, így is, úgy is jót derül az előadáson a közönség. Gusztáv a letűnt korok, régi rendszerek szürke kisegere, akit érintenek a ma fennálló problémák, de az átlagos emberi hibákból sincs hiány nála. Minden apró jelenet egy-egy kevésbé nemes tulajdonságát hangsúlyozza ki. Persze minden baj forrása saját maga. Ha hagyod, megérzi a hatalom a gyengeséged, elnyomnak, ő a példa rá.

Vagyis mind az öt Gusztáv. A három hajszál és a tekintélyes toka tulajdonosai a maszkok alatt Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Szorcsik Kriszta. Akárcsak a mese, a darab is többnyire „szöveg nélküli”, így annál beszédesebbek a gesztusok, a mozgás, a vetítéstechnika és persze az élő hangszerelés. Olykor kihallatszik egy értelmes szó, persze nem véletlenül. Mindegyik tökéletesen illik a Mladenović-féle Gusztáv-kottába. A színészek mindegyike belebújik Gusztáv bőrébe, amit Nenad Gajić készítette, egy mini fejezet többnyire egy főszereplőt igényel, a többiek segítik őt elhelyezni térben, időben.

Hatalmas összecsiszoltságot láthatunk a deszkákon, ahogy együtt mozog az öt színész. Ugyanis míg az épp aktuális Gusztávunk tesz-vesz egy adott jelenetben, addig hárman – a maszkjukat mellőzve – a zenei aláfestésről gondoskodnak a világ összes kellékével a biciklicsengőtől a reklámhangokig. Zörejek, nyikorgások, placcsanások – a hangforrás mindig egy-egy színész. Aki pedig abból kimarad, az a vetítéssel foglalatoskodik, a legtöbb jelenethez ugyanis kapunk egy kis vizuális segítséget, kiegészítést is. Így a nézők is bepillanthatnak kicsit a kulisszák mögé, engedéllyel. Mindannyian kiválóan helytálltak, adtak egy egészet, mikor kellett, mégis lenyűgözött egyedi mozgáskultúrájuk, ahogy saját feladataikat megoldották. Öten együtt adták az igazi Gusztáv-élményt.

Előadás után lehet válogatni, kinek melyik epizód a kedvence. Gusztáv álmai, esetleg Gusztáv, a besúgó vagy a Gusztáv és a leértékelések kalandjai? Nézzék meg őgusztávságukat, ha tehetik és ne nyugodjanak bele sorsukba. Az sose tesz jót.

Képek: Molnár Edvárd