Merj tudni! Merj élni! | Csepeli György: Ember 2.0

Posted on 2020. július 27. hétfő Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Az első mondat (Sapere aude!) Kanttól, a második (Vivere aude!) Hankiss Elemértől származik. Mindkettőt korunk kiemelkedő szociál-pszichológusa, Csepeli György idézi legújabb könyvében, amelynek a címe az emberfeletti emberre utal, de lényegében a jelenkori emberi létezés lelkesítő és hátborzongató, kiszolgáltatott és nagy felelősségű perspektíváiról szól.

A mesterséges intelligencia, a 4. ipari forradalom, a robotika témája az utóbbi egy-két évtizedben különösen divatossá vált, a róluk szóló jóslásokkal, félelmekkel, utópiákkal, megváltásteóriákkal és összeesküvés-elméletekkel tele a padlás. Ha az ember arra gondol, milyen jó lenne mondjuk 50 év múlva ellátogatnia a Földre, megnézni, hova is jutott az emberiség a mai világából, amelyben mintha azonos mértékben volna kódolva felemelkedésének, bukásának, sőt megsemmisülésének a lehetősége, akkor feltételezheti, hogy Csepeli könyve akkor is hű híradás lesz a 21. század második évtizedének tudományos valóságismeretéről, megsejtéseiről és moráljáról.

Azért lehetetlen érzékeltetni a nem túl vaskos könyv tartalmát, mert olvasójától annyi előismeretet, fogékonyságot, továbbgondolkodást igényel, hogy így virtuális tartalma több ezer oldalra is becsülhető. Az idézett szerzők és művek sora is demonstrálja, hogy milyen mély tudásbázison alapul az a széleslátókörűség, kritikai érzékenység és – elnézést a közhelyes szóért – embercentrikusság, amely a szerző egész tudományos működésének jellemzője; az általa többször is tisztelettel idézett Hankiss Elemér tudósi attitűdjének méltó folytatójaként.

Nem a súlyosabb tartalmak elől riadtan elfordulók ijesztgetésére vagy az arisztokratizmusra hajló vájtfülűek kedvét keresve idézek ide néhány szót, kifejezést a tárgymutatóból: szuperintelligencia, Airbnb, bullying, digitális átalakulás, hiperlink, kulturális evolúció, kiberdeviancia, Big Data, reziliencia, Watson-intelligenciaprogram, okosváros, heurisztikus keresés, planetáris idiotizmus – és így tovább. Aligha akad olyan részkérdés vagy motívum, amelyet erről a mind tágabb témakörről Csepeli ne érintene és értelmezne.

Például kiegészíti Clausewitz híres mondatát (A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel), mondván, hogy „a politika viszont a háború folytatása más eszközökkel”. Szemléletesen mutatja be, hogyha Kína globális vezető hatalommá válik a „mesterséges intelligencia beágyazásában az emberi élet minden meghatározó területén” a 2017-ben meghirdetett, „a legvadabb orwelli fantáziákat is meghaladó elképzelés szerint”, tehát 2025-ig létrejön a „területén élő 1,3 millárd ember totális ellenőrzése… akkor az emberiség igen közel kerül ahhoz, hogy beteljesedjen rajta a planetáris idiotizmus.”

Izgalmas a párhuzam a Google egy megnyert és egy elveszített perével, még érdekesebb két – tehenekkel összefüggő – szövege. Az egyikben – sajtóhírt idézve – elmondja, hogy már Magyarországon is működik robotizált tehenészet, ahol az év minden napján, minden órájában informatikai rendszer szabályozza az állatok életét. A „fejés mindig azonos módon zajlik. A tehén belép a karámba, ott a robotkar a tőgye alá fordul, lézer segítségével megtalálja a tőgyet, a tőgyről készített képet egy algoritmus feldolgozza, a kar ennek megfelelően rááll a tőgyre, majd jön a tőgymosás, az előfejés, fertőtlenítés, fejés és végül a lefejt tej elemzése… A rendszerbe integrált fejőrobotok minden adatot tárolnak, ami a tejtermelés szempontjából lényeges… Az ember szerepe a rendszer karbantartására redukálódik.”

A Kiberdeviancia című fejezetben hangsúlyozza – a többi között – hogy az állam által védendő rendszerben konszenzusnak kell lennie a költségek és hasznok egyensúlyában. Garrett Hardin (és Hankiss Elemér) nyomán említi azt a közlegelőt, amelyen tíz gazda egy-egy tehenet legeltet. „A deviáns gazda az lesz – írja –, aki annak érdekében, hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre, ami azt jelenti, hogy a másik kilenc gazda teheneinek kevesebb fű jut, súlyuk kisebb lesz, s emiatt kevesebb nyereségre tesznek szert. Hankiss és Hardin példájában a deviáns gazda viselkedése láncreakciót indít el. Mindegyik gazda beküld még egy tehenet a közlegelőre, mely a sok tehenet már nem lesz képes eltartani. Elpusztul a közlegelő, éhen hal az összes tehén. Ezt a láncreakciót csak az állam büntető igazságszolgáltatása képes megállítani.”

Megemlíti Papp Tibort, a számítógéppel létrehozott irodalom magyar úttörőjét, aki – a Disztichon Alfa nevű programja révén – tökéletes disztichonokat írt, nem is keveset: 16 billiót. Közülük húszat Csepeli is közread a könyvében.

Sokáig folytathatnám, de aligha van rá szükség. Sokakat illet hála e könyv megjelentetéséért, az aránylag ritkábban említett, és valószínűleg nem általános közismertséget élvező, kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének is.

Csepeli György

Csepeli György: Ember 2.0 – A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai
Kossuth Kiadó (Budapest), Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (Kőszeg), 2020
272 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2890 Ft
ISBN 978 963 544 0726

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részlet)

Csepeli György úgy látja, hogy a szingularitás eljöveteléig még nyitva marad a kérdés, hogy az ember által létrehozott hálózatra települt szuperintelligencia erősebb lesz-e teremtőjénél, vagy kialakul az emberi és a digitális együttélése. Könyvének alapkérdése: elképzelhető-e egy olyan jövő, melyben a természetes észt az élet minden területén kiváltja a mesterséges intelligencia (MI)?
Ma még úgy tűnik, hogy két olyan akadály van, ami lehetetlenné teszi a MI felülkerekedését a természetes emberi észen. Az egyik, hogy a MI-alkalmazásokból hiányzik az autonóm emberi léttől elválaszthatatlan önreferencialitás, melynek középpontjában a szabad akarat áll. (…)
[A] másik akadály az emberi intelligencia normális eloszlása a populációkban, aminek eredményeként minden korban, minden populációban akadnak olyanok, akiknek intelligenciája messze meghaladja az átlagot. Ők azok, akik ott voltak a mesterséges intelligenciához vezető út minden állomásán, az ő zsenialitásuk nélkül az emberek még mindig hordákban csavarognának, pár száz szavas szókincsük birtokában banális dolgokról fecsegnének, életüket kitöltené a szexualitás és az erőszak.