Nyilvános töprengések könyve | Vírus után a világ*

Cserhalmi Imre |

Tényleg: mi lesz utána? Ez a kérdés éppen annyira globális érvényű és méretű, mint a járvány, amelyből keletkezett. De csupán abból? Lehet-e az „után”-ról gondolkodni az „előtte” felfedezése nélkül? Lehet, de nem érdemes. Ebben a kiadó által felkért mind a 44 szerző egyetért.

Már az ötlet és megvalósításának tempója is elismerésre méltó, még inkább a felelős gondolkodásnak, a szorongást is őszintén vállaló 44-féle megközelítésnek ez az izgalmas keveréke. A kötetet írók szakmája, életkora, műveltsége, társadalmi felelősségtudata, gondolkodói etikája, ízlése, sőt stílusa – egy csokorban. Hosszan lehetne beszélni a remek olvasói élmény jellemzéseként Romsics Ignác csontszikár tényközlő stílusáról, Gábor György publicisztikusi indulatokra való hajlamáról, Spiró György üdítő pesszimizmusba csomagolt realizmusáról, Lengyel Lászlónak a legracionálisabb narratíváján is átfénylő lírikusi attitűdjéről, de erre itt se hely, se szükség. Inkább – áthágva kissé a recenzió műfaji szabályait – néhány idézetet adok közre a könyvből.

Bozóki András: Átfedi egymást a valóság és annak társadalmi konstrukciója. A mostani járvány gyorsasága, láthatatlansága és globális kiterjedtsége páratlan. Attól a veszélytől, amit közvetlenül nem érzékelünk – mert színtelen, szagtalan, láthatatlan, de bármikor lecsaphat ránk –, jobban félünk. A gyorsaság és a kiterjedtség az elkerülhetetlenség érzetét kelti… Ahol a politikai lojalitás fontosabb szempont a szakértelemnél, ott a tudósokra, kutatókra, szakértőkre kockázatos jövő vár.

Csányi Vilmos: A szervezetek rendszere hihetetlenül sérülékeny. Példa erre a mostani járvány. Szakértők évtizedek óta jósolják a nagy pusztító járvány megjelenését, de az államok, a nagyvállalatok nem fordítanak erőforrásokat a megelőzésére, mert az csökkentené a profitjukat.

Falus András: …globális bizalmi válságot él át az egészségügy jelző- és végrehajtó rendszere.

Felcsuti Péter: …ezen a ponton belép az emberi természet, mint hibaforrás… Az egyik ilyen az értékrend/világlátás által determinált tévedés… azokat a kimeneteket szeretjük előrejelezni, amelyek bekövetkeztét kívánatosnak vagy az érdekeinkkel leginkább összhangban állónak tartjuk.

Gábor György: Számomra a legfontosabb tanulság, hogy semmilyen diktatúrával, kommunista és egyéb latorállammal nem lehet semmiféle együttműködés, még akkor sem, ha a projekt amúgy kedvező üzleti reményekkel kecsegtet. A másik, hogy a művelt Nyugat a történelemben és napjainkban is sűrűn megtapasztalt kínos és folyamatos precedenst teremtő politikai naivitása lélegzetelállító.

Koltai Mihály: Van még a demokratikus politikának bármi esélye? A 2008-as válság lehetőség lett volna a tanulásra. A koronaválság egy hasonló lehetőség. A közösségi megoldásoké és az esélyteremtő államé kell hogy legyen a főszerep, ha felesleges tömeges szenvedés nélkül akarjuk megérni a következő évtizedeket.

Ungváry Rudolf: A járványélmény „újszerűsége”, hogy mégis mennyire ki lehet szolgáltatva az ember a természeti tényezőknek. Ez újrateremti az ősi szorongást, elbizonytalanodást, melyet mintha mindenki elfelejteni látszott volna.

Bod Péter Ákos: Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát… a krízis nem valami zavaró, szinte bosszantó baleset, nem is ránk mért égi büntetés, hanem a létünk velejárója.

Ferge Zsuzsa: A vírus csak láthatóvá tette, hogy sokan részlegesen vagy teljesen kirekesztődnek a piacról. Megtapasztaltuk, hogy a piaci verseny hatására milyen sok felesleges szükségletet találnak ki számunkra, amelyek kielégítése környezetpusztító, energiapocsékoló, veszélyezteti az utánunk következő generációk létfeltételeit.

Lányi András: A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz… Ha továbbra sem leszünk képesek megérteni azt, amit tudunk, azaz erkölcsi gondolkodásunk nem éri utol a technológiánkat, akkor belátható időn belül eltűnnek bolygónkról az emberhez méltó élet elemi feltételei.

Lengyel László: Vajon a magyar életforma, ez a konfliktusos, idegengyűlölő, sértett és vádaskodó, súlyosan egyenlőtlen, szolidaritást és toleranciát elutasító, az univerzális és hazai kulturális hagyományokat romboló, bezárkózó modell vonzó-e kívül a világban, s belül, nekünk magyaroknak?

Pogátsa Zoltán: Jól kezelték a járványt a távol-keleti országok (Tajvan, Dél-Korea, Kína) rosszul egyes dél-európaiak (Spanyolország, Olaszország) és katasztrofálisan az angolszászok (USA, Nagy-Britannia). Azaz egyáltalán nem mindegy, hogy egy külső sokk milyen társadalmat ér.

Végel László: Figyelem a helyszíni közvetítést a szerbiai parlament üléséről: a kormánypártok képviselői szerint a szomszédos országokhoz képest Szerbia a legsikeresebb. Pontosan ezt hallom a magyar kormány képviselőitől is: védekezés hibátlan és tökéletes. A pandémia megszülte az eszményi politikusokat. Ez azonban nem számít meglepetésnek: egész életemet tévedhetetlen politikusok között éltem le.

Háy János: Az európai ember, akit majd szétvet az önteltség, aki nem győz nullahuszonnégyben pöffeszkedni, a lélegzetvételét is képes mobilvégre kapni s felpakolni a közösségi portálokra, ez az úgymond integrált én talán most visszavesz az arcából, gondolhatnánk, talán szembesül megint a kicsinységével, az esendőségével, s újra divatba jön az alázat és a puritán életmódok… De amint elmúlik a veszély, visszaáll a régi rend, the small isn’t beautiful, ezt még a kamaszlányok is tudják.

Kukorelly Endre: Omlik a szánalmas-mulatságos megmondtam, a megmondom, a nem-tudom-mégis-mondom. Előrebocsátja, úgymond, hogy nem jós, és már nyomja is: a tömeg ostoba, az elit korrupt, az értelmiség eladó, a döntéshozók korlátolt gazemberek, a jövő halott terep. A jövő sötét no future.

Varga Borbála Kincső: Egy biztos: történelmi idők szereplői lettünk, és ez minden aggodalmunk, félelmünk és feszültségünk ellenére izgalmas. „Kizökkent az idő; – ó kárhozat!” – vajon van esély, hogy mi nem szúrjuk el az előttünk járók után ugyanazt?

Babiczky Tibor: A gyűlölet lényege – a hatalom mellett – a zavar. A gyűlölet nem ismeri a bizalmat és nem ismeri a felelősséget. A gyűlölet nem ismer arcokat. Fajokat ismer, rasszt vagy csoportot… Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.

Csepeli György: A politikai, etnikai, vallási, kulturális választóvonalak mentén széttagolt emberiség utat vesztett… Kézzelfogható tapasztalata lett mindenkinek, hogy nincs hely, ahova elbújhat a leselkedő kór elől, nem lesz biztonságban, éljen bárhol. Az emberiség fennmaradásának nincs más útja, mint a globális politeia [köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat. – A szerk.], mely senkit sem rekeszt ki, melyben senki sem idegen.

Vámos Miklós: Lássák be, lehetetlenség, hogy a világ úgynevezett fejlettebb része dőzsöl, sok kézzel szórja a pénzt, míg másutt nincs mit enni, hiányzik az ivóvíz és a gyógyszer. Ez biztosan nem tartható így tovább. Azt hiszem, ez a lényeg.

Zilahi Anna: A jövőbeli társadalmainkról való gondolkodást ki kell egészíteni a természettel fenntartott viszony újraértékelésével.

Spiró György: Amit az Emberi Jogok Nyilatkozata óta nagy nehezen felépítettek az eleink, a XX. században is szépen rombolgatták, most pedig végleg lerombolhatják. Aki túléli, tapasztalni fogja, milyen a technikailag fejlett középkor.

Kissé elszomorít a könyv hátsó borítójának második sorában négy szó, amelyeket megelőzően azt írják, hogy ehhez hasonló könyv még nem jelent meg Magyarországon – rendben van. Azt is írják, hogy „sehol a világon” – oké, hiszek nekik. De ez következik: „És nem is fog.” E (később sem meggyőzően indokolt) jóslat négy szava az aktuálpolitika pöffeszkedő retorikájára emlékeztet, és nem méltó a gondolatgazdag könyvhöz. Volna mire szerényebbnek lenni.

Vírus után a világ
*Összegyűjtötte, összeállította és szerkesztette: Kőrössi P. József és Zámbó Kristóf.
Noran Libro Kiadó, Szépírók Társasága Kiadó, Budapest, 2020
300 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2890 Ft
ISBN 978 963 517 1477

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen világ vár ránk a koronavírus-járvány után? Milyen gazdasági, politikai és társadalmi változásokat idéz elő a járvány? Hogyan befolyásolja személyes életünket és kapcsolatainkat a bezártság, az egymástól való kényszerű távolságtartás? Hogy jutottunk ide? És mit tehetünk, hogy csökkentsük egy hasonló világjárvány kialakulásának lehetőségét?
A kötet segít az olvasónak fogódzót találni egy olyan időben, amikor kérdésessé válik és megváltozik mindaz, amihez hozzászoktunk. Fogódzót ahhoz, hogy képet alkothassunk arról, milyen lehet a világ a vírus után, és milyen világot szeretnénk magunknak és az elkövetkező nemzedékeknek.
*
A könyv árbevételének 8 százalékát a kiadó a rendkívül nehéz helyzetben lévő családoknak utalja át az Oltalom Karitatív Egyesület számlájára.