Cserhalmi Imre |
Tényleg: mi lesz utána? Ez a kérdés éppen annyira globális érvényű és méretű, mint a járvány, amelyből keletkezett. De csupán abból? Lehet-e az „után”-ról gondolkodni az „előtte” felfedezése nélkül? Lehet, de nem érdemes. Ebben a kiadó által felkért mind a 44 szerző egyetért.
Már az ötlet és megvalósításának tempója is elismerésre méltó, még inkább a felelős gondolkodásnak, a szorongást is őszintén vállaló 44-féle megközelítésnek ez az izgalmas keveréke. A kötetet írók szakmája, életkora, műveltsége, társadalmi felelősségtudata, gondolkodói etikája, ízlése, sőt stílusa – egy csokorban. Hosszan lehetne beszélni a remek olvasói élmény jellemzéseként Romsics Ignác csontszikár tényközlő stílusáról, Gábor György publicisztikusi indulatokra való hajlamáról, Spiró György üdítő pesszimizmusba csomagolt realizmusáról, Lengyel Lászlónak a legracionálisabb narratíváján is átfénylő lírikusi attitűdjéről, de erre itt se hely, se szükség. Inkább – áthágva kissé a recenzió műfaji szabályait – néhány idézetet adok közre a könyvből.
Bozóki András: Átfedi egymást a valóság és annak társadalmi konstrukciója. A mostani járvány gyorsasága, láthatatlansága és globális kiterjedtsége páratlan. Attól a veszélytől, amit közvetlenül nem érzékelünk – mert színtelen, szagtalan, láthatatlan, de bármikor lecsaphat ránk –, jobban félünk. A gyorsaság és a kiterjedtség az elkerülhetetlenség érzetét kelti… Ahol a politikai lojalitás fontosabb szempont a szakértelemnél, ott a tudósokra, kutatókra, szakértőkre kockázatos jövő vár.
Csányi Vilmos: A szervezetek rendszere hihetetlenül sérülékeny. Példa erre a mostani járvány. Szakértők évtizedek óta jósolják a nagy pusztító járvány megjelenését, de az államok, a nagyvállalatok nem fordítanak erőforrásokat a megelőzésére, mert az csökkentené a profitjukat.
Falus András: …globális bizalmi válságot él át az egészségügy jelző- és végrehajtó rendszere.
Felcsuti Péter: …ezen a ponton belép az emberi természet, mint hibaforrás… Az egyik ilyen az értékrend/világlátás által determinált tévedés… azokat a kimeneteket szeretjük előrejelezni, amelyek bekövetkeztét kívánatosnak vagy az érdekeinkkel leginkább összhangban állónak tartjuk.
Gábor György: Számomra a legfontosabb tanulság, hogy semmilyen diktatúrával, kommunista és egyéb latorállammal nem lehet semmiféle együttműködés, még akkor sem, ha a projekt amúgy kedvező üzleti reményekkel kecsegtet. A másik, hogy a művelt Nyugat a történelemben és napjainkban is sűrűn megtapasztalt kínos és folyamatos precedenst teremtő politikai naivitása lélegzetelállító.
Koltai Mihály: Van még a demokratikus politikának bármi esélye? A 2008-as válság lehetőség lett volna a tanulásra. A koronaválság egy hasonló lehetőség. A közösségi megoldásoké és az esélyteremtő államé kell hogy legyen a főszerep, ha felesleges tömeges szenvedés nélkül akarjuk megérni a következő évtizedeket.
Ungváry Rudolf: A járványélmény „újszerűsége”, hogy mégis mennyire ki lehet szolgáltatva az ember a természeti tényezőknek. Ez újrateremti az ősi szorongást, elbizonytalanodást, melyet mintha mindenki elfelejteni látszott volna.
Bod Péter Ákos: Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát… a krízis nem valami zavaró, szinte bosszantó baleset, nem is ránk mért égi büntetés, hanem a létünk velejárója.
Ferge Zsuzsa: A vírus csak láthatóvá tette, hogy sokan részlegesen vagy teljesen kirekesztődnek a piacról. Megtapasztaltuk, hogy a piaci verseny hatására milyen sok felesleges szükségletet találnak ki számunkra, amelyek kielégítése környezetpusztító, energiapocsékoló, veszélyezteti az utánunk következő generációk létfeltételeit.
Lányi András: A globalizációval kiteljesedő korszak fordulóponthoz érkezett, az út ettől kezdve folyvást lefelé visz… Ha továbbra sem leszünk képesek megérteni azt, amit tudunk, azaz erkölcsi gondolkodásunk nem éri utol a technológiánkat, akkor belátható időn belül eltűnnek bolygónkról az emberhez méltó élet elemi feltételei.
Lengyel László: Vajon a magyar életforma, ez a konfliktusos, idegengyűlölő, sértett és vádaskodó, súlyosan egyenlőtlen, szolidaritást és toleranciát elutasító, az univerzális és hazai kulturális hagyományokat romboló, bezárkózó modell vonzó-e kívül a világban, s belül, nekünk magyaroknak?
Pogátsa Zoltán: Jól kezelték a járványt a távol-keleti országok (Tajvan, Dél-Korea, Kína) rosszul egyes dél-európaiak (Spanyolország, Olaszország) és katasztrofálisan az angolszászok (USA, Nagy-Britannia). Azaz egyáltalán nem mindegy, hogy egy külső sokk milyen társadalmat ér.
Végel László: Figyelem a helyszíni közvetítést a szerbiai parlament üléséről: a kormánypártok képviselői szerint a szomszédos országokhoz képest Szerbia a legsikeresebb. Pontosan ezt hallom a magyar kormány képviselőitől is: védekezés hibátlan és tökéletes. A pandémia megszülte az eszményi politikusokat. Ez azonban nem számít meglepetésnek: egész életemet tévedhetetlen politikusok között éltem le.
Háy János: Az európai ember, akit majd szétvet az önteltség, aki nem győz nullahuszonnégyben pöffeszkedni, a lélegzetvételét is képes mobilvégre kapni s felpakolni a közösségi portálokra, ez az úgymond integrált én talán most visszavesz az arcából, gondolhatnánk, talán szembesül megint a kicsinységével, az esendőségével, s újra divatba jön az alázat és a puritán életmódok… De amint elmúlik a veszély, visszaáll a régi rend, the small isn’t beautiful, ezt még a kamaszlányok is tudják.
Kukorelly Endre: Omlik a szánalmas-mulatságos megmondtam, a megmondom, a nem-tudom-mégis-mondom. Előrebocsátja, úgymond, hogy nem jós, és már nyomja is: a tömeg ostoba, az elit korrupt, az értelmiség eladó, a döntéshozók korlátolt gazemberek, a jövő halott terep. A jövő sötét no future.
Varga Borbála Kincső: Egy biztos: történelmi idők szereplői lettünk, és ez minden aggodalmunk, félelmünk és feszültségünk ellenére izgalmas. „Kizökkent az idő; – ó kárhozat!” – vajon van esély, hogy mi nem szúrjuk el az előttünk járók után ugyanazt?
Babiczky Tibor: A gyűlölet lényege – a hatalom mellett – a zavar. A gyűlölet nem ismeri a bizalmat és nem ismeri a felelősséget. A gyűlölet nem ismer arcokat. Fajokat ismer, rasszt vagy csoportot… Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.
Csepeli György: A politikai, etnikai, vallási, kulturális választóvonalak mentén széttagolt emberiség utat vesztett… Kézzelfogható tapasztalata lett mindenkinek, hogy nincs hely, ahova elbújhat a leselkedő kór elől, nem lesz biztonságban, éljen bárhol. Az emberiség fennmaradásának nincs más útja, mint a globális politeia [köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat. – A szerk.], mely senkit sem rekeszt ki, melyben senki sem idegen.
Vámos Miklós: Lássák be, lehetetlenség, hogy a világ úgynevezett fejlettebb része dőzsöl, sok kézzel szórja a pénzt, míg másutt nincs mit enni, hiányzik az ivóvíz és a gyógyszer. Ez biztosan nem tartható így tovább. Azt hiszem, ez a lényeg.
Zilahi Anna: A jövőbeli társadalmainkról való gondolkodást ki kell egészíteni a természettel fenntartott viszony újraértékelésével.
Spiró György: Amit az Emberi Jogok Nyilatkozata óta nagy nehezen felépítettek az eleink, a XX. században is szépen rombolgatták, most pedig végleg lerombolhatják. Aki túléli, tapasztalni fogja, milyen a technikailag fejlett középkor.
Kissé elszomorít a könyv hátsó borítójának második sorában négy szó, amelyeket megelőzően azt írják, hogy ehhez hasonló könyv még nem jelent meg Magyarországon – rendben van. Azt is írják, hogy „sehol a világon” – oké, hiszek nekik. De ez következik: „És nem is fog.” E (később sem meggyőzően indokolt) jóslat négy szava az aktuálpolitika pöffeszkedő retorikájára emlékeztet, és nem méltó a gondolatgazdag könyvhöz. Volna mire szerényebbnek lenni.
Vírus után a világ
*Összegyűjtötte, összeállította és szerkesztette: Kőrössi P. József és Zámbó Kristóf.
Noran Libro Kiadó, Szépírók Társasága Kiadó, Budapest, 2020
300 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2890 Ft
ISBN 978 963 517 1477
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Milyen világ vár ránk a koronavírus-járvány után? Milyen gazdasági, politikai és társadalmi változásokat idéz elő a járvány? Hogyan befolyásolja személyes életünket és kapcsolatainkat a bezártság, az egymástól való kényszerű távolságtartás? Hogy jutottunk ide? És mit tehetünk, hogy csökkentsük egy hasonló világjárvány kialakulásának lehetőségét?
A kötet segít az olvasónak fogódzót találni egy olyan időben, amikor kérdésessé válik és megváltozik mindaz, amihez hozzászoktunk. Fogódzót ahhoz, hogy képet alkothassunk arról, milyen lehet a világ a vírus után, és milyen világot szeretnénk magunknak és az elkövetkező nemzedékeknek.
*
A könyv árbevételének 8 százalékát a kiadó a rendkívül nehéz helyzetben lévő családoknak utalja át az Oltalom Karitatív Egyesület számlájára.
Bokor Pál
2020. július 15. szerda
Felemelő és egyre ritkább élmény, hogy él még néhány valóban értelmes ember ebben az országban, akiknek a gondolataira érdemes odafigyelni.
KedvelésKedvelés