Komolyan gondolja? | Jaron Lanier: 10 érv – Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról?

Posted on 2020. május 21. csütörtök Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Komolyan gondolja könyve címét a szerző? Várható, hogy olvasói elhagyják az úgynevezett közösségi oldalakat? Válaszom a két kérdésre: igen, komolyan gondolja és nem, nem fogják elhagyni. Attól kezdve, hogy az áramot villamosszékhez használták, visszatért bárki is a petróleumlámpához és a gyertyához?!

Nagyon érdekes ez a könyv. Jaron Lanier hatalmas tárgyi tudása, tapasztalata és nem utolsósorban írni tudása lenyűgöző. Mint az a szónok, aki elbűvöl mondandójának eredetiségével, szellemességével, retorikai rutinjával, hogy szinte belepirulsz abba az érzelmi-szellemi kalandba, amelybe beránt – amíg hallgatod. Hanem később, amikor feleleveníted magadban az élményt, sehogy sem sikerül okát látni az egykori elragadtatásnak. És olyan érveiről, aforizmáiról, poénjairól, amelyek teljesen a hatása alá vontak, kiderül: nem is pontosak, nem is eredetiek, és ha igazak is, nem egészen úgy. Vagy csak azért hangzottak meggyőzően, mert lényeges tényeket gondosan mellőzött a bemutatásukkor.

Régóta nem veszkődtem ennyit könyvvel, amely nagyon fontos dolgokról beszél. Arról, hogy az úgynevezett közösségi média súlyos veszélyeket jelen a felhasználóira. Eltorzítja az igazsághoz való viszonyunkat, az ízlésünket, a tájékozottság illúzióját nyújtja, megfertőzhet a szabadon áramló gyűlölködéssel, a legostobább és legkártékonyabb „véleményekkel”, a fake news-ipar szabadon ömlesztett termékeivel. A könyv legjobban kidolgozott része szól arról, hogy abban a pillanatban, amikor csak egyet is kattintunk, egyetlen billentyűt leütünk, máris adatot produkáltunk, és az irdatlan méretű adathalmazból milliárdos bevételekre szert tévő birodalmakat szolgáltunk.

De nem az üzleti szempontot tartja a szerző a legkártékonyabbnak, hanem azt – átveszem a fogalmazását –, hogy a közösségi oldalak miatt fokozatosan elveszítjük a szabad akaratunkat, seggfejek leszünk, értelmetlenné teszik, amit mondunk, kiirtják belőlünk az empátiát, ellehetetlenítik a politikát, gyűlölik a lelkünket. Tekintve, hogy a szerző évtizedek óta foglalkozik tudósként is a digitális környezetben fenntartható fejlődés problémáival, nem meglepő, hogy minden állásfoglalása mögött hatalmas érvanyagot sorakoztat fel. Ha a témának hozzá fogható szakértője volnék, akkor is nehéz vállalkozás volna ezeket vitatni, ráadásul – amint utaltam rá – az olvasmányélmény is meggyőző.

És mégis! És mégse! Az ember feltalálta a kereket, és a középkori halálos ítéletnek a kegyetlen kerékbe törés lett a módja, de azért a kereket nem hajította el. Az ember megismerte az elemi részecskéket és a maghasadást, és bár Hirosima meg Nagaszaki joggal borzasztotta el, nem mondott le az atomenergia birtoklásáról, felfedezte az antibiotikumokat, amelyeknek a fölösleges alkalmazása éppen az ellene létrejövő immunitás veszélyét hordozza, megismerte a géneket, és ez az ismeret kifejezetten antihumánus célokra is használható, továbbá létrehozott számtalan olyan vegyületet, amelynek csak az adagolásán múlik, hogy gyógyszerként vagy halálos méregként működik.

Facebook, Twitter, LinkedIn, Instragram… Igen, igen, tudjuk róluk, amit tudunk, és amit tudunk, cseppet sem szívderítő. Ezért is szoktam javasolni, hogy ne közösségi oldalaknak nevezzük őket, túl szép rájuk a közösségi szó, legyen a nevük inkább csak nyílt oldal. Így pontosabb és mindenki által vállalhatóbb. De ez kevésbé lényeges. Fontosabb, hogy ha az emberiség valami új eszköz birtokába jut, annak a használatát csak a birtoklás pillanatától tanulhatja, és a tanulási idő néha bizony hosszú, különösen egy olyan korszakos vívmánynál, mint a digitalizáció, illetve mindaz, amit hozott, jelent és még jelenteni fog a világnak.

Ne felejtsük el, hogy a vitán felül világformáló Gutenberg-galaxis a létrejötte idején egyáltalán nem váltott ki általános áhítatot, mai szóval kultúrbotránynak is nevezhetnénk egynémely fogadtatását. Ne felejtsük ki a magyar klasszikust, Vörösmarty Mihályt: „Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” Jogos keserűség, de tudjuk a választ, amint ő is tudta: igen, ment. Akkor is, ha a nyomtatás révén iszonyú szenny és gyilkos lehetőség áradt a világra.

Elkalandozom, tudom, de érzékeltetni szeretném, miért nyűglődtem sokáig ezzel a könyvvel. Hozzáteszem: világjárvány idején, amikor milliók számára ezek a NYÍLT oldalak nyújtották az egyetlen kapcsolódási, tájékozódási lehetőséget, a magánytól való megmenekülést.

Ez a könyv sokoldalú és érdekes látleletet ad a világról, amelynek a közösségi oldalak termékei, ugyanakkor építő is, és kíméletlenül tárja fel azokat a veszélyeket és tényeket, amelyeket hordoznak.

Sajnálom, hogy csak a könyv utolsó fejezetében, a befejezésben szól igazán arról, hogy ha valaki mégse tud vagy akar – és esetleg nem végérvényesen – hátat fordítani ennek a digitalizációs és el nem múló „világjárványnak”, akkor vajon mit kell tennie. 210 oldal után először enyhül a kizárásos szigor, és nagy örömömre oda jut, ahová manapság minden önfejlesztő és közösségépítő útnak jutnia kell: az önismerethez.

Jaron Lanier

A NYÍLT oldalak vonzereje és veszélye nem múlik el, ha sokan le(sz)állnak róluk. Inkább meg kellene tanulni (tanítani!), mint a fogalmazás, gyógyszerhasználat, atomerőmű esetében – a jó felhasználást. Ezt a tevékenységet fontosabbnak tartom, mint a mégoly és igaz riasztást. Ez az aránytévesztés zavar.

*A részletet az Európa Könyvkiadó bocsátotta rendelkezésünkre

Jaron Lanier: Miért töröld magad azonnal
a közösségi oldalakról? – 10 érv

Fordította: Harasztos Ágnes
Európa Kiadó, Budapest, 2020
256 oldal, teljes bolti ár 3299 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2804 Ft,
ISBN 978 963 504 1695