Jaron Lanier: Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról? (részlet*)

Posted on 2020. május 21. csütörtök Szerző:

0


…A közösségi média a legrosszabbat hozza ki mindannyiunkból: a népszerűség, a siker és az őszinte kapcsolatok hiú ábrándjába ringat bennünket; eltorzítja az igazsághoz való viszonyunkat, mely által a politika világa is egyre félelmetesebb lesz; ráadásul alattomos és könyörtelen reklámokkal foszt meg a szabad akaratunktól. A szerző szakértői szemmel mutatja be a közösségi oldalak működését, és bennfentes információk segítségével tárja fel, miként tartanak minket állandó megfigyelés alatt és manipulálják viselkedésünket a legbefolyásosabb nagyvállalatok.

Bevezetés, macskákkal

Kezdjük a macskákkal.
Az internetet elárasztották a macskák. A legfelkapottabb mémek és a legcukibb videók macskákról szólnak. Miért éppen a macskák, és miért nem mondjuk a kutyák? A kutyák nem kujtorogtak oda az ősemberhez könyörögve, hogy hadd élhessenek velünk, hanem mi háziasítottuk őket. Engedelmességre tenyésztettük ki őket. Fogott is rajtuk az idomítás, és ma már meglehetősen kiszámíthatóak, sőt nekünk dolgoznak. De persze távol álljon tőlem, hogy kritikával illessem a kutyákat. Lojálisak és megbízhatóak, és ez remek dolog.

De a macskák egészen másmilyenek: jöttek, és bizonyos szempontból háziasították magukat. Ők aztán nem kiszámíthatóak. Míg a sok lájkot szerző kutyás videók többnyire a jól beidomított kedvenccel vagánykodnak, addig a legelsöprőbb népszerűségnek örvendő macskás videók azok, amelyek a cicák egy-egy meglepő és furcsa viselkedését kapták el.

A macskák okosak. Persze ha jól betanítható állatot szeretnénk, akkor a macska nem feltétlenül a legjobb választás. Nézzünk csak meg egy online macskacirkuszt! A legizgalmasabb ezekben az, hogy a cicusok láthatóan saját maguk döntik el, hogy éppen megmutatnak-e egy trükköt, amit tanultak, vagy nem, netán besétálnak a közönség soraiba.

A macskák elérték azt, ami lehetetlennek látszott: úgy tudtak beilleszkedni modern virtuális világunkba, hogy nem adták föl önmagukat. Még mindig náluk a gyeplő. Nem kell attól félni például, hogy kedvenc macskánk fölött egyszer csak átveszi az uralmat valami titokzatos mém, amit ravasz algoritmusok irányítanak és kísérteties láthatatlan oligarchák pénzelnek.

A macskánk fölött még soha senki se vette át az uralmat, se mi, se senki más. Bizony, jó lenne, ha ilyen biztosak lehetnénk nemcsak a cicáinkkal, hanem saját önállóságunkkal kapcsolatban is! A macskák internetes hozzáállása ad reményt és képezi vágyaink tárgyát, már ami az emberek online jelenlétének kilátásait illeti.

Ezzel szemben, bár szeretjük a kutyákat, nem szeretnénk magunk is kutyává válni. Embertársainkkal kapcsolatos hatalmi viszonyainkban legalábbis biztos nem. És természetesen félünk, mert a Facebook és társai le akarnak minket vinni kutyába. Akárhányszor késztetést érzünk, hogy valami gagyi dolgot műveljünk online, az olyan, mintha reagálnánk a kutyaidomár sípjára. A kutyasíp frekvenciáját persze csak a kutyák hallják. Mi pedig aggódunk, hogy ilyesfajta titokzatos kontroll hatása alá kerülünk.

Ez a könyv arról szól, hogyan legyél macska. Miképpen őrizheted meg függetlenségedet egy olyan világban, ahol mindenki folyamatos felügyelet alatt áll, miközben olyan algoritmusok nyaggatják az embert állandóan, melyeket a valaha volt leggazdagabb cégek működtetnek annak egyetlen eszközeként, hogy viselkedésünk manipulálásából még több bevételt szerezzenek? Vajon képesek vagyunk mindezek ellenére követni a macskák példáját?

A címet komolyan gondoltam: ebben a könyvben tíz érvet fogok felsorakoztatni amellett, hogy miért szükséges, hogy töröljük az összes fiókunkat a közösségi oldalakról. Remélem, használni tudjátok majd a gondolataimat, persze lehet, hogy lesz majd olyan is, aki – bár egyetért mind a tíz érvemmel – mégis úgy dönt, hogy továbbra is jelen lesz legalább egy-két közösségi felületen. Nos, ez mindenkinek privát előjoga, macskáknál ez már csak így megy.

A tíz érv tárgyalásának során megvizsgálok néhány olyan szempontot, melyeket személyes helyzetedre alkalmazhatsz, és melyek segítségedre lehetnek abban, hogy eldöntsd, mi a legjobb megoldás számodra. Azonban ezt mindenki maga tudja a legjobban.

Első érv |

Fokozatosan elveszítjük a szabad akaratunkat

Üdvözlet a kalitkában, amely mindenhova elkísér

Valami teljesen új történik most a világban. Az elmúlt öt-tíz év fejleménye, hogy majdnem mindenki gyakorlatilag állandóan okostelefonnak nevezett készülékekkel járkál. Ezek a kis kütyük képesek algoritmusok által szabályozva befolyásolni viselkedésünket. Ráadásul sokan még okoshangfalat is használunk a konyhaasztalunkon vagy autónk műszerfalán. Így állandóan követnek és felmérnek minket, sőt tevékenységeinkről még mérnökileg megkonstruált visszajelzést is kapunk. Ez a láthatatlan technológia lassacskán hipnotizál minket számunkra ismeretlen célok érdekében. Jelenleg mindnyájan kísérleti nyulak vagyunk.

Minden másodpercben algoritmus által vezérelt programok habzsolják adatainkat. Milyenfajta linkekre kattintasz rá? Milyen videókat nézel meg az elejétől a végéig? Milyen gyorsan váltasz egyik oldalról a másikra? Hol vagy, miközben ezeket a tevékenységeket végzed? Kivel vagy kapcsolatban személyesen és az interneten keresztül? Milyen arckifejezéseket vágsz eközben? Különböző helyzetekben hogyan változik a bőröd tónusa? Mit csináltál éppen azelőtt, hogy vásárlással kapcsolatos döntést hoztál? Vagy hogy elmenj-e szavazni vagy sem?

Mindezeket és még számtalan más mért adatot masszív kémkedés során vetnek össze hasonló, a többi emberrel kapcsolatos méréssel. Az algoritmusok pedig kölcsönös összefüggéseket hoznak létre a te cselekvéseid és a nagy többség tevékenysége között.
Az algoritmusok persze nem teljesen értenek téged, de a számokban hatalom rejlik, a nagy számokban pedig különösképpen. Ha azok közül, akik a hozzád hasonló ételeket kedvelik, több embert tudtak fogyasztásra rávenni egy rózsaszín keretes képben ábrázolt reklámarccal, mint egy kék keretbe foglalttal, akkor nagy valószínűséggel téged is ezzel lehet motiválni, és innentől senkit nem érdekel, mi ennek az oka. A statisztika megbízható, akárcsak egy ostoba démon. Szomorú vagy? Magányos? Esetleg rémült? Vagy talán boldog és magabiztos? Éppen menstruálsz? Esetleg éppen mélyponton vagy társas szorongásaiddal kapcsolatban? Az úgynevezett hirdetők éppen azt a pillanatot ragadják meg, amikor tökéletesen készen állsz, és akkor fognak befolyásolni olyan üzenetekkel, amelyek másoknál már beváltak. Olyanoknál, akiknek helyzetük és tulajdonságaik hozzád hasonlóak.

Azért használom az „úgynevezett” szót, mert emberek direkt manipulációját egyszerűen nem helyes a hirdetés szóval illetni. Régen a hirdetőknek korlátozott lehetőségeik voltak arra, hogy eltalálják a célközönség igényeit. Csak kevés dobásuk volt, és bár ezek a dobások lehet, hogy idegesítőek és fülbemászóak voltak, de a hatásuk legalább csak múlékony volt. Ráadásul egy csomó ember ugyanazt a tévéadást vagy nyomtatott hirdetést nézte, így az nem lehetett egyénre szabott. Ha összehasonlítjuk a régi reklámokat a mostaniakkal, akkor láthatjuk, a legnagyobb különbség az, hogy az embereket akkor még nem figyelték és nem értékelték folyamatosan annak érdekében, hogy aztán dinamikusan optimalizált ingerekkel lehessen őket tömni – akár valódi tartalmak, akár reklám formájában –, hogy lekössék és megváltoztassák őket.

Ma mindenki – aki a közösségi média valamilyen fórumán jelen van – egyénített formát, állandóan hozzáalakított ingereket kap, szünet nélkül, ameddig csak az okostelefonját használja. Amit egykor talán reklámozásnak lehetett nevezni, azt ma gigantikus méretekben zajló folyamatos viselkedésszabályozásként kell felfognunk.

Kérlek, ne sértődj most meg! Igen, történetesen arra célzok, hogy lassan, épp csak egy kismértékben, de jól idomított kutyává válhatsz, vagy éppen valami kevésbé vonzóvá, mondjuk, kísérleti patkánnyá vagy egy robottá. Hogy távvezérlésű vagy, a távirányító pedig hatalmas vállalatok klienseinek kezében van. Ha azonban sejtésem nem csal, felszabadító hatással lehet rád, ha ezzel tisztába kerülsz. Adhatunk tehát ennek egy esélyt, nem?

A behaviorizmus tudományterülete még a számítógépek feltalálása előtt fejlődött ki. A behavioristák új, módszeresebb, sterilebb és ellenszenvesebb utakat kerestek azért, hogy állatokat és embereket idomítsanak. B. F. Skinner híres behaviorista tudós volt. Az ő nevéhez fűződik a Skinner-doboz néven ismert módszer bevezetése. Ebben a dobozban a kísérleti állatok bizonyos cselekvésekre különféle válaszokat kaptak. Nem volt senki, aki személyes kontaktusba került volna velük vagy súgott volna valamit nekik, kizárólag az elszigetelt mechanikus válaszreakció: a modern idők újfajta nevelése. Néhány behaviorista tudós, akiknek a tevékenysége később baljóslatúnak bizonyult, emberekre is alkalmazta ezt a módszert. Ezek a metódusok nagyrészt működtek, ami általános pánikot keltett, és történetesen számos hátborzongató, emberek manipulációjáról szóló sci-fi és horrorfilm forgatókönyvét eredményezte.

De sajnálatos módon igaz, hogy behaviorista technikával embereket lehet idomítani. Ráadásul úgy, hogy az illető tudatában sincs annak, hogy mi történik vele. A közelmúltig ilyesmi nagyon ritkán fordult elő, hacsak nem jelentkezett az ember tesztalanynak egyetemi pszichológia tanszékek alagsorában folytatott kísérletekhez. Ilyenkor be lehetett menni egy szobába, ahol kísérleteztek vele, miközben mások egy egyirányú ablakon keresztül figyelték. Bár nem volt titok, hogy kísérletben vesz részt az ember, azt nem tudták az alanyok, milyen módon manipulálják őket. Ilyenkor legalább abba beleegyeztünk, hogy valamilyen manipuláció áldozatai leszünk (még ez sem teljesen igaz: voltak nagyon kegyetlen kísérletek, melyeket rabokkal vagy nagyon szegény emberekkel végeztek, különösen a rasszizmussal kapcsolatban).

Jaron Lanier

Ebben a könyvben amellett érvelek, hogy a manapság hirtelen elfogadottá vált jelenség – a mindenre kiterjedő felügyelet, a folyamatos és kifinomult manipuláció – valójában etikátlan, kegyetlen, veszélyes és embertelen. Veszélyes is? Bizony, hiszen ki tudja, kinek a kezébe kerül ez a hatalom és mire fogja használni?

*A részletet az Európa Könyvkiadó bocsátotta rendelkezésünkre

Jaron Lanier: Miért töröld magad azonnal
a közösségi oldalakról? – 10 érv

Fordította: Harasztos Ágnes
Európa Kiadó, Budapest, 2020
256 oldal, teljes bolti ár 3299 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2804 Ft,
ISBN 978 963 504 1695