Valami nagyon hibádzik | Robert Nestall: Pilátus pecsétje

Bedő J. István |

Vajon ki lehet-e foltozni a művelődéstörténet hézagait? És ha igen, vajon milyen anyaggal kell kitölteni? Regényes módon? Vagy fantasztikummal? Az egyik leglikacsosabb könyv maga a Könyvek könyve, a Biblia. Évezredek távolából a hiányzó részleteket vagy sejtésekkel lehet kiegészíteni, vagy a valóság megismerése helyett marad a hit. És vajon miért csak a négy evangelista beszámolóját kanonizálta az egyház? És mi lenne, ha…

Éppen ilyen hézagokat tölt ki ízig-vérig mai történetével Robert Nestall regénye – ami egyszerű kriminél azért sokkal több. Egyetlen, hangyánál is kisebb kovászos morzsa tönkreteszi a zsidó hagyomány szerint az ünnepre kötelezően elvárt tisztaságot. Nestall ezt a morzsát Pompeiben helyezi el. Az időnként lanyhuló, de újabban felélénkült ütemű ásatások során a megkövesedett (és ezért óvó-védő) vulkáni hamu alól egy padlóba süllyesztett ládika kerül elő. Benne az ékszerek mellett két tok, három nyelven írt szöveggel, Pilátus és Krisztus idejéből. Csakhogy Pilátus beszámolója sok mindenről ír, ám éppen arról nem, hogy Jeshua (Bulgakovnál Joshua Ha-Nocri) csodákat művelt volna. Csupán arról, hogy prédikált.

[A könyv itt kínál egy egészen sajátos csemegét: Pilátus és Jézus beszélgetését – aminek az irodalomban persze számos előképe akad, na de ilyen még sosem volt. Egyrészt Jeshua, az ács (nyilván apja mesterségét folytatta) komoly szellemi vértezetben fejti ki idealista nézeteit Pilátusnak. Tudományos ismeretei jóval kora előtt járnak, hát még a szókincse: fejtegetései igazságosabb társadalomról szólnak, emberekről, akik egyenlőnek teremtettek, és arról, hogy egy új vallás is kitermelné a maga Kajafását és annak elitjét. Pilátus pedig uralkodó osztályról beszél. A társadalomtudományi kifejezések vaskos anakronizmusa kétségtelenül arra szolgál, hogy a vitatkozók gondolatai közelebb kerüljenek a ma emberéhez, de mindenképpen mulatságosak.]

Visszatérve az előző gondolatmenetre: ha ezek a Pilátus pecsétjével ellátott pergamentekercsek hitelesek, épek, olvashatók – és nem olyan szinte reménytelen állapotban vannak, mint a kumráni tekercsek ugyanabból a korból –, akkor ez komoly gyúanyag. Mert ha minden másképp történt a mai időszámításunk utáni 33. évben, akkor az Újtestamentum, a keresztény hit, az összes erre épülő későbbi vallásfelekezet léte megkérdőjeleződik – már ha ez napvilágra is kerül.

• Olvass bele!

És ha még csak a hat kontinens kereszténységéről lenne szó. De az iszlám világnak (különösen a harciasabb részének, vagyis az Iszlám Állam címkéjű kisebbségnek) egy ilyen bukta úgy kell, mint egy falat kenyér. Mert a tanúságtételt kezükbe kerítve ezzel bizonyíthatnák, hogy mégiscsak az iszlám az egyetlen igaz hit (a többiek gyaurok) – a folytatásra jobb nem is gondolni.

Nestall még egyet csavar a már így is tekervényes érdekösszeütközéseken: nemcsak a Vatikán meg az ISIS szerezné meg örömmel a robbanásveszélyes írásokat, hanem a görög politika vad-nacionalista törpepártja is. No, nem erkölcsi megfontolásból, csupán hitvány (de bőséges) anyagiak ellenében juttatná vissza Vatikánnak – a váltságdíjból megerősödhetne a görög szélsőjobb.

Nestall könyve olyan, mintha egy gazdaságtervező rakta volna össze. A szerző tudniillik mérnök is, közgazdász is – de ez csak a szerkezeten süt át. Nagyon pontosan illeszkednek egymáshoz az érdekek fogaskerekei, a kis halak (ld. lejjebb a fülszöveget) pontosan megtervezik a nagy bulit, a nagyobb halak (egyházi főméltóságok, látható és fedett rendőrök, rejtőző terroristák, áruló kétkulacsosok) meg eljátsszák a nagy színjátékot, ahol a világokat mozgató pénzek kerülnek szóba. Meg ahol az eltusolást is megszervezik.

A Pilátus pecsétje a legjobb mai eszköztárakat felhasználó (de azért nem hard-boiled) krimik közé sorolható. Minden alkatrésze megvan, noha nem monumentális méretű. Apróságnak tűnik, pedig nem az, hogy a finom részletekben sincsenek hibák. Nestall pontosan ismeri a leírt svédországi és itáliai helyszíneket. Néhány étkezést is belegombolt, hogy kiderüljön jártassága a konyhai művészetekben. Jut néhány mondat a skandináv krimikből ismerős társadalomrajzra, és cseppnyi flört is ízesíti a sztorit.

Galát Márk nagy igyekezettel és szinte hibátlanul fordította magyarra Nestallt, akiről azért elárulható, hogy Neufeld Róbertként született Pesten, de 1956 óta él Svédországban.

Robert Nestall: Pilátus pecsétje
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2019
264 oldal, teljes bolti ár 3300 Ft,
kedvezményes webshop ár a libri.hu-n 2310 Ft,
ISBN 978 615 536 1845

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy svéd diák olaszországi útja során két, pergameneket tartalmazó tokot talál, és hazaküldi stockholmi címére. Ő és görög származású barátja a tokokban latin, arámi és ógörög szövegű tekercsekre lelnek. A tekercsek mindegyikén pecsét van: a pecsét valószínűleg Poncius Pilátusé, a szöveg pedig szemtanúk írása, akik Pilátus parancsára Krisztust két héten át követték, mielőtt Jeruzsálembe ment volna a Pészachot megünnepelni.
Pilátus a császár előtt a szemtanúk hiteles beszámolójával akarja bizonyítani, hogy Róma érdekeit védi, s figyelemmel kísér minden rebellis megmozdulást, így Jézus tevékenységét is. A fiúk tudják, hogy a tekercsekkel megrendíthetik az egyházat: a Vatikánnak biztosan sokat ér, ha nem jut a média vagy egyenesen az iszlámisták kezébe. Két tekercset eljuttatnak a Vatikánba. A pápa utasítására hajsza indul a további tekercsek megszerzéséért. A nyomok Stockholmba vezetnek, a Vatikán megbízottai a svéd rendőrséggel karöltve összecsapnak egy iszlámista csoporttal…