Látszatélet, látszatmúlt | Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni

Lengyel Szilvia |

Czakó Zsófia első kötetével nagy meglepetést okozott. Nem mintha egy első kötet nem lehetne jó, a meglepő az, hogy a bemutatkozás ennyire jó is lehet.

A Nagypénteken… története egy átlagos fiatal nőről szól, aki a múltjából és jelenéből ragad ki részleteket. Egyszerű a szerkezet: egy fejezet a múltból, egy a jelenből. Maga a főszereplő a mesélő, akinek egész gyermekkorát átszövi a templomba járás, a vallás, a liturgia, meg ami ahhoz kapcsolódik. Ezekből egy kukkot sem ért, de muszáj úgy csinálni, ahogy a többiek.

A jelen, vagyis a felnőttkor pontos leképzése a megfelelési kényszeres gyermekkornak: felhőtlen élet Itáliában, egy „csodálatos olasz baráttal”. Mert ennek így kell lennie, hiszen mi kéne még, boldognak kell lenni, minden megvan hozzá. Csak hát mégsem megy – és ez szégyen, amit az önbizalomhiányos főszereplő magának sem mer bevallani. Egész életében mások határozták meg, keretezik be ma is az életét. Az alkalmazkodás, elfogadás annyira sajátjává vált, hogy kitörni belőle szinte lehetetlen. A milánói dóm előtt, a jegyárusító konténerben dolgozik, a sors iróniája – vagyis az írói képzeleté –, hogy a templomjáró gyermekkor után egy épp ugyanolyan tömjénfüstös munkahely következik. Na jó, ez túlzás, füst nincs, csak ha véletlenül bemegy a dómba, de ezt sem egy gyors ima végett teszi, hanem hogy egy szép arcú kollégát nézegessen. Így foszlik semmivé a gyerekkori vallásos nevelés, ami csak külsőségekről szólt, belső tartalom nélkül.

• Olvass bele!

A novellák egésszé állnak össze, egy ember múltjáról, jelenéről. Nem baj ez, sőt kimondottan öröm, mert így biztosak lehetünk abban, hogy Czakó Zsófia folytatja önironikus, derűs pillanatképeit. Percképeit. Mert kellemes kielégítetlenséget hagy maga után: várjuk a múlt után a jelen, a jelen után a múlt történeteinek folytatását.

Ritkán olvasok el könyvet/fejezetet többször, de most megtettem. Az ízes iróniának ez a szintje, a sok másodlagos tartalom egyszerűen rákényszerített. Egyébként is jó visszatérni a könyvhöz, mert fel lehet falni akár egy este is, de másodjára újabb, mélyebbről felbukkanó mondanivalót kínál.

Még ha nem is a Nagypénteken… hősének történeteit folytatja, akkor is kíváncsian várom Czakó Zsófia újabb könyvét. Mert ezzel a mostanival már megvett magának.

Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Scolar Kiadó, Budapest, 2019,
208 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2542 Ft
ISBN 978 963 509 0266

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Czakó Zsófia bemutatkozó kötetének elbeszélője egy olasz férfival él, távol a magyarországi kisvárostól, amelynek katolikus miliőjében felnőtt. A milánói dóm konténerkasszájában dolgozik, ahol jegyeket értékesít. Jól fizető állást hagyott ott ezért a munkáért, és – bár sem az olasz, sem a magyar családja nem érti, mit keres ezen a helyen – hosszú ideje először érzi szabadnak magát.
Kötelességtudat és megfelelési kényszer, kompromisszumkészség és az elvárásoktól való félelem, komplexusok és szorongások kölcsönhatásait vizsgálja a szerző a kötet írásaiban. Mit fog szólni Rosaria néni, Ica néni, mit gondol az olasz szomszéd és Gábor atya? A jó szándékú tanácsokból és javaslatokból kifogyhatatlan környezet nyomása alatt pedig annak a lehetőségét keresi: mit tenne, ha csak a saját kedvére cselekedne?