Huszadik, átd., bőv., jav. kiadás | Köves J. Julianna: Illik tudni

Posted on 2020. március 29. vasárnap Szerző:

0


Bedő J. István |

Idősebb fejjel az ember már henceghet, hogy milyen nevelést kapott, s visszatekintve azt mondhatom, hogy meglehetősen jót. (Borítsunk kegyes fátylat a botlásaimra.) Mindenesetre gondosan végigolvasva a könyvet, melynek az alcíme: A kulturált viselkedés szabályai, úgy ítéltem meg, hogy szinte minden helyzetben tudok illedelmesen, kulturáltan viselkedni, legalább 95%-ban követtem a benne felsoroltakat.

Vagyis, ha kérdések formájában szembesítene valamelyik nálam ifjabb ember, hogy adott helyzetben mi lenne a helyesebb teendő, valószínűleg az itt javasolt viselkedésformákat javasoltam volna neki. Mert mi is ez az immár huszadik kiadásban megjelent, és sokadszor átdolgozott kiadású könyvecske? Illemtan? Etikett? Szó sem lehet róla. Ezek kötelező szabályokat írtak elő a mindennapi cselekedetekre, ám egy újabb helyzet új döntéseket kívánhatott. Elég közismert anekdota, hogy lehet akár király is az ember, ha egy kandallóból kiugró szikra által meggyulladt ruhát csak egyetlen főúrnak van joga eloltani, de az illető nem érhető el, akkor inkább a tűzhalál jöjjön, mint az etikett áthágása. (Az illető a spanyol III. Fülöp király volt, s a forrás, mint sok más kultúrtörténeti esetben Ráth-Végh István, aki az emberi butaságról IS mindent tudott.)

Háború is felülírhatja az etikettet – lásd erről az Egy szerelem három éjszakájából az Etikett-dalt. (Az etikett, az etikett, / Mire tanít az etikett? / Hogy mikor húzd fel a lakkcipődet / S az antilopbetéteset. / De arról megfeledkezett / Az etikett, az etikett, / Hogy akkor mit is szokás viselni, / Ha mindkét lábad elveszett? / Ó, ó, etikett, / Csak a halottak tudnak illemet. – Vas István verse) Szóval Köves J. Julianna könyve ennél sokkal szelídebb: javaslatokat tesz. De hogy az olvasó kíváncsisága se maradjon kielégítetlen, tematikus fejezetei élére rövid összefoglalót tesz, hogyan gondolkodtak arról a kérdéskörről a 19. derekán, vagy inkább a végén, hogyan az első világháború után, s hogyan a másodikat követően. Igen mókás dolog visszatekinteni, hogyan fogalmazták meg az elegáns öltözködésre vonatkozó szempontokat például 1959-ben. (Hogy egy nekem egyáltalán nem tetsző, de filmcímmé nőtt szólást idézzek: Apám beájulna…)

Illékony az illem szabályozása, a tegezés-magázás, megszólítás igen gyors változásokon ment át. Még a boltokban is alig hallani magázást. Máig kedves olvasmányomban, a Tüskevárban a számtantanár a vakáció kezdetén még magázza a menyasszonyát… (A könyv jelenideje az ötvenes évek dereka.) Köves JJ könyve az egész élet mindenféle helyzetét igyekszik átfogni – persze azért ismer mértéket. De van benne munkahely, szomszédság, születés, esküvő, családi és közösségi ünnepek, öltözködés (ruhaválasztás), és persze betegség, gyász, halál is. Magam is szinte meglepődtem, hogy nemcsak a telefonálásnak, utazásnak, strandolásnak, üdülésnek van etikettje, de még a közös taxizásnak is – például hogy ki fizet, ha többen mennek több címre. (Nem mindig az utolsó…)

E cikk írásakor például (2020. március, a karantén sokadik napja) az utcai, gyalogos közlekedésre utaló tanácsok jelentős része ha érvényét nem is, de időszerűségét veszítette. Például most nem kell aggódnunk, hogy az utcai tömegben odébb löknek. A vendégségbe járás sem túl aktuális, a betegek látogatására vonatkozóan is felfüggeszthetjük ismereteinket.

Ugyanakkor, lám, az utcai éneklés más megítélés alá esik – olasz földön balkon- és teraszkoncerteket tartanak, és nálunk is az erkélyek, nyitott ablakok válnak a szolidaritás kifejezésének, a közös tapsolásnak terepévé, melyhez ILLIK csatlakozni, míg az Illik tudni oldalain efféle utalás természetesen nem fordult elő. Szóval a most nagyon aktuális bezártság hatályon kívül helyez egyes, a kulturált viselkedést leíró tanácsokat, és életbe léptet másokat.

Ebben a mostani kiadásban már helyet kapott természetesen internethasználat és a vele járó netikett, és jó néhány olyan dolog, amire az utóbbi években, talán évtizedekben szoktunk rá. Sőt néhány hasznos, bár talán nem túl friss, általános tudnivaló az arab, kínai, angol, spanyol viselkedési szokásokról.

Megemlítendő még valami: az első kiadás óta Faragó István ódon bájú grafikái díszítik az egyes témaköröket – és éppen mivel levendulaillatúak, érvényességük örökebb, mint az időben változó illemé.

Igen rokonszenvesnek találtam, hogy ez a könnyed, de alapos munka igyekszik folyton frissülni. Igaz viszont, hiába kerestem benne egy területet, melynek kulturált formáját mostanában mintha nem művelnék. A sajtótájékoztatókra manapság nagy szükség van, hogy a széles közönség, sőt a teljes népesség tudhasson mindent, amit egészségének megóvása érdekében tudnia kell.

Az Értekezleten, előadáson fejezetcím alatt található ugyan egy és más, de csak nagy körvonalak formájában. A kilencszáznál több viselkedési tanács egyike azt írja: »Az előadónak, szónoknak illik alaposan felkészülnie, ha a nyilvánosság előtti szereplés vár rá. (644. §)« Ám úgy tűnik, az értekezlet meghívottjainak helyes viselkedésére vonatkozó – egyébként helytálló – szabályok mellett valamiért háttérbe szorult, hogy egy ilyen többoldalú tájékoztató (kérdezz–felelek) eseményen nem elegendő az, hogy »Az értekezlet szervezői, előadói és a hozzászólók ne éljenek vissza a hallgatóság türelmével. (652.§)« Talán nem ártana rögzíteni, hogy a legmagasabb pl. ügyészségi, rendőrségi, kormányzati szintű sajtótájékoztatón illik a kérdésekre érdemi választ adni.

Köves J. Julianna sem számítatott a dolgok ilyen változására. No, sebaj, majd belekerül a következő javított kiadásba.

Köves J. Julianna: Illik tudni
Faragó István illusztrációival
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2019
208 oldal, teljes bolti ár 3300 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 2805 Ft,
ISBN 978 615 536 1920

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tudja mindenki, hogy tunkolni – azaz villára tűzött kenyérdarabkákkal mondjuk pörköltlében mártogatni – nem illik. Pedig jó! Akkor legyünk engedékenyek, s tegyünk kivételt a szigorú szabályok alól. Mondjuk azt: otthon, egymás közt nem is olyan nagy illetlenség. De egy díszvacsorán szigorúan tilos.
Tehát illik tudni, hogy tunkolni nem illik.