Másutt és itthon | Pataki Éva: Alex és Andy

Somogyi András |

Pataki Éva könyve Alexander Korda és Andrew G. Vajna pályafutását dolgozza fel. Mindketten pro­du­cerek, a filmszakma magyar csúcsszereplői. A szer­ző pedig író és (nem mellesleg) doku­men­tum­film-ren­dező. A Kordáról szóló anyagot a bőséges szak­iro­dalomra, a tudományos igényű monográfiákra, illetve korábbi dokumen­tum­film­jére (Másutt) alapozta, valamint az abban elhangzott – tör­té­né­szekkel folytatott – interjúkra. Vajnáról még nem jelent meg életrajz – a róla szóló részek hát­tér­anya­gokra, beszélgetésekre, a hagyományos és online médiában megjelent cikkekre támaszkodnak. Ket­tő­jük pályaívét a szerző hasonlóságaik és külön­bö­ző­sé­geik összevetésével vázolja fel, ezekből sze­mez­getnék én is.

De tisztázzuk előbb, mi is a producer feladata. A közfelfogás szerint feladatuk a gyártás költségeinek előteremtése, pénzforrások, szponzorok felkutatása – de valójában ennél sokkal több. A producer felel a film készítésének minden mozzanatáért, a forgatókönyv, a rendező, az operatőr, a színészek kiválasztásától kezdve a forgatási helyszínek biztosításán keresztül a logisztikai feladatok elvégzéséért, a forgatásért, az utolsó vágás ellenőrzéséig.

Nos, ennek ismeretében lássuk a két világhírű magyar hasonlóságait. Mindketten zsidó családból jöttek, Korda egy elszegényedett falusi család sarja, Vajna pesti polgári környezetből származik. Egyaránt saját birodalom építésére törekedtek, nem akartak alkalmazottként dolgozni. Pályájukat hatalmas, nemzetközi sikerek és nagy bukások tarkították, de mindketten elszántan – és sikeresen – álltak talpra a bukás(ok) után. Mindketten megőrizték magyarságukat. Korda Sándor és ugyancsak világhírű testvérei, Vince a díszlettervező, Zoltán a filmrendező egymással csak magyarul beszéltek, nem törődve azzal, hogy a feleségek egy szót sem értenek barátságos – vagy óriási veszekedésekbe torkolló – beszélgetésükből. Mindkét nagyfőnök – amellett, hogy kőkemény üzletemberként a pénzcsinálás legalább olyan fontos volt számukra, mint a hivatásuk – rengeteget jótékonykodott. Mindketten többször nősültek, Korda háromszor, Vajna kétszer. Alex harmadik felesége 34 évvel volt fiatalabb férjénél, míg Andy 38 évvel volt idősebb második nejénél.

A különbségek közül elsőként említendő az eltérő szakmai indulás. Korda 1919-ben hagyta el az országot, alaposan ismerte az akkori filmművészet minden részletét, mondhatni teljes szakmai fegyverzetben indult útnak. Itthon már rendezett, megalapította a Gyarmat utcai filmgyárat, amely hosszú évtizedeken át szolgálta ki a magyar filmipart, egészen a rendszerváltásig. (A hely ma kevésbé érdemdús szerepet tölt be, a TV2 székháza.)

Andy kalandosabb pályát írt le. 1956-ban 12 évesen, egyedül lépte át a határt. Tíz évet Hongkongban töltött, kitanulta a fodrászatot, paróka-, majd farmergyárat alapított, azokból szerezte első millióját. Csaknem harminc volt hollywoodi filmes pályafutása kezdetén, és 38 évesen lett világhírű a Rambóval. Ha a pályafutásuk során elnyert díjak felől vizsgáljuk, Korda három Oscart is szerzett műveivel, míg Vajna a Golden Globe-bal büszkélkedhet. A politikába mindketten belesodródtak, de igen különböző utat futottak be. Korda mindig baloldali volt, a Tanácsköztársaság alatt a filmügyi direktórium elnöke lett. Le is tartóztatták, de sikerült elhagynia az országot. Angliában talált otthonra, soha nem tért vissza Magyarországra. A brit miniszterelnök, Churchill barátja lett. (A szerző szavaival élve: „Vajnának nem volt ilyen szerencséje, neki Orbán Viktor jutott.”) Készített Hitler-ellenes filmeket, sőt szerepet vállalt az angol titkosszolgálatban is. Angliának tett szolgálataiért 1942-ben a királynő lovaggá ütötte, amire sokan fölhördültek: egy filmes?, egy külföldi?, egy zsidó? és még elvált is?… A munkamániás Kordát harmadik infarktusa vitte el 1956. január 23-án.

Vajna már a hetvenes évektől rendszeresen járt haza, Orbán Viktort ifjúságától ismerte, baráti kapcsolatban álltak. 2010-ben teljhatalmat kapott a magyar filmszakma fölött. Elkötelezte magát a Fidesz mellett, médiatevékenységével sok kárt okozott, teljesen kiszolgálva a kormányt – de filmügyi kormánybiztosként jó ügyet is szolgált. Filmet támogatni csak jó forgatókönyvek alapján volt hajlandó, közönségszórakoztató és művészfilmekkel is értéket hozott létre. Az általa vezetett Filmalap finanszírozta az Oscar-díjas Saul fiát is. Ő alapította (többek között Demján Sándorral) az etyeki filmgyárat, nemzetközi sztárokat hozott Magyarországra, és mindent megtett, hogy külföldi filmesek itthon forgassanak, magyar színészekkel is.

Vajna ellen 2018 után a kormánypárt jobbszéléről otromba támadás indult, nemzetietlennek kiáltották ki. 2019. január 20-án magányosan halt meg otthonában, a rák végzett vele. (A felesége sítúrán volt Franciaországban…)

Két különleges ember, akiknek küzdelmek, tragikus mozzanatokkal is átszőtt magánélet jutott – és akiknek az egyetemes és magyar filmtörténet hatalmas közönségsikereket arató, esetenként maradandó értéket közvetítő, ikonikus filmeket köszönhet.

Pataki Éva könyve mindenképp elolvasásra érdemes, bár kissé zavaró, hogy nem követ időrendet a két pálya összevetése, néha bekezdésenként, vagy akár egy mondaton belül is egymásra torlódnak. Említettem, hogy a források között interjúk is szerepelnek, ezekből a szerző olykor kissé túl bőségesen idéz, ami nem lenne baj, ha az emigráció általános problémáit boncolgató szövegek nem tartalmaznának olyan sok ismétlést.

Pataki Éva: Alex és Andy.
Két magyar filmcézár itthon és másutt
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
250 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3199 Ft,
ISBN 978 963 293 9056

A könyv kiadói fülszövege

Korda Sándor (Alexander Korda) és Vajna András György (Andy Vajna) – két filmproducer, akiknek személyét már életükben legendák övezték. Eltérő történelmi kor szülöttei, teljesen más Magyarországról vándoroltak ki, egészen másfajta filmeket hoztak létre, másként alakult az életútjuk, ugyanakkor szembeszökőek a közöttük meglevő hasonlóságok is: mindketten tehetségesek, kockázatvállalók – mondhatni, kalandorok –, sokfelé éltek a világban, szerették a luxust, a szép nőket, de ami a legfontosabb: a bőrük alatt is film volt.
Rendkívüli érzékkel találtak rá azokra a témákra és formákra (Korda rendezőként is), amelyekkel meghódították a széles közönséget. Mindketten igazi hajóskapitányok voltak, akik nem szerettek felettesnek dolgozni. A maguk útját kívánták járni, főnökként irányítani stábokat, vállalatokat, gyárakat. Mindketten számtalan filmet gyártottak, filmvállalatokat alapítottak és vezettek, filmgyárat építettek, komoly díjakat nyertek és otthonosan mozogtak világhírű filmsztárok körében csakúgy, mint hatalmas pénzek fölött diszponáló üzletemberek vagy politikusok között.