Károlyi Csaba: Pompás hely (részlet)

Posted on 2020. január 4. szombat Szerző:

0


Apró töredék az Elvirágzó életek című írásból, amely Tompa Andrea: Omerta című, 2017-ben megjelent művét elemzi. Teljes terjedelmében (akkor még Virágzó életek címmel) itt olvasható el.

Hallgatások könyve

A regény szerkezete kiszámított, mégis ingatag. Kali könyve száz oldal, Vilmos könyve háromszáz oldal, Annuska könyve száz oldal, Eleonóra könyve száz oldal. Kali bevezet, Vilmos lecövekel, Annuska elemel, Eleonóra – na, ő mit csinál? Ő bizony fölborít mindent. Nem csupán azért, mert ma (főleg a kommunizmusban) abszurdum egy apáca élete. Ő per definitionem minden szereplőért szenved. Sorsa a helyrehozhatatlant példázza, ám mégis helyreteszi azt. De nem ennyi. A regény a legnagyobb terhet is az ő törékeny vállára helyezi, ez a sánta, ezer betegséggel küzdő, már gyerekkorában apja által egy életre megnyomorított teremtés kapja a nyakába a regénycímet is. Azt a szót, melynek az ő kicsi életében megvan a maga árnyalt jelentése, a nem evilági súlya és az evilági súlytalansága egyszerre. De vajon a regény egésze elbírja-e az omerta szó jelentésének súlyát? El. Pedig aki a kifejezést nem ismeri, az Eleonóra könyvének első oldaláig nem is tudhatja, miről van szó. A hallgatási fogadalomról, melyet a román állambiztonság ugyanúgy használt, mint az olasz maffia. Rózsika, mikor kegyelemmel szabadul, aláírja az omertát. Aztán megszegi, mert Annuskának, a húgának mindent elmond. Világi fogadalom, az őt nem köti. Igazából nincs is mit elhallgatni, hisz minden sejthető. Különben is, hallgatunk, mikor beszélni kéne, és beszélünk, mikor hallgatni kéne.

Érdekes a hallgatás motívumának burjánzása (de nem túlírása!) a regényszövegben. (Hány szirma legyen egy rózsának?) Ki mindenki hallgat itt, mikor kérdezik. Kényszerből, számításból, jóságból, rosszaságból. A szekusok, miközben Vilmost kihallgatják. Kali Vilmos előtt, Vilmos Kali előtt. A magyar a románt hallva. Magyar és román a francia polgári fogadáson. 1956 kapcsán mindenki. Annuska Vili bácsinál. A rózsa is hallgat, meg Puju, a ló is, nem tudják mondani, mit akarnak. Annuska apja úgy el akarja verni a lányát, hogy ne tudjon titokban beszélni halott anyjával. Így jutunk el Rózsika világi fogadalmához. Őt a börtönben is vitték büntetésül „silentiumba” a pincébe. Egyházát is próbára tették: „hallgató egyházat” csináltak belőle. Apácaként neki „szóböjtöt” is kellett tartania. Most meg a békepap a kezét a szája elé teszi: hallgasson. Volt apácatársaival találkozván csak némán beszélgethetnek, a padon kopogva. De hallgatni sem lehet mindig: „Ha hallgatok, akkor a Krisztust árulom. (…) Ha beszélek, bűn, ha csendbe vagyok, bűn”. (605.)

Károlyi Csaba (Fotó: Stekovics Gáspár)

Hát, itt aztán beszélnek. „Csak a hallgatás egyforma” (137.), vagy még az se. Négy különböző lélek mondja el és hallgatja el itt a magáét. Ebből áll össze a nagyszabású történet. Külön-külön nem volna annyira érdekes a négy szólam, ám így együtt olyan telt világ kerekedik ki belőlük, amilyen csak jelentős regényekben szokott.

Károlyi Csaba: Pompás hely
Kalligram Kiadó, Budapest, 2019