Kritikusról kritikát? | Károlyi Csaba: Pompás hely

Posted on 2020. január 4. szombat Szerző:

0


BJI |

Muszáj előbb a címlapról beszélni, ha erről a kötetről esik szó: szemüveges pasi kedvenc pólójában tolja a fűnyírót, és a nyomában a nagy fehérség. (Rajta két szó: Irodalom, kritikák.) A gyepre fókuszálunk, hát nicsak: a sormintának tűnő sűrű füvet nevek és könyvcímek alkotják, a hátsó fülön pedig ugyanazt a szemüveges pasast látjuk, ugyanabban a pólóban: a szerzőt.

Hrapka Tibor kiváló borítógrafikája kissé félrevezető asszociációkat kelt, ti. hogy ugyan mi marad a lekaszált írók és művek nyomán – de hát szerző, szerkesztő, kiadó jóváhagyta, biztos ők látták jól. Megjegyzendő: a kötet címe nem Magyarországra utal, csupán egy novelláskötetről szóló bírálat éléről emelte át az előbb említett szerző, Károlyi Csaba.

Károlyi Csaba irodalomkritikus – szorgalmasan úszik napjaink tengernyi irodalmában, az ÉS-nél végzett szerkesztői munkája mellett fáradhatatlanul olvas, és még nagyon sok mást is tesz. Ez a kötet legalább (vagy csaknem) két évtized megjelent írásaiból készült válogatás. (Lejjebb, a kötet fülszövegében felsorolt művei arról árulkodnak, hogy munkáit időről időre jókora csokrokba fogja össze.) Az ÉS olvasóját talán kissé el is kényelmesítik Károlyi komoly terjedelmű anyagai – a hetilap egész kolumnás írásai sokkal alaposabb, mélyebb elemzésnek engednek teret, mint egy online felület. Hiszen mégiscsak más 1200-2200 szóban bemutatni egy művet, mint 7-800-ban… Ezért aztán hosszan idéz, kibontja az elemzett mű szövegrészleteiből az el nem mondottakat – ezért van, hogy aki a Károlyi Csaba kritikáját olvassa, olykor (nem mindig) be is éri ennyivel.

Nagyon színes a kötetbe emelt írások nyersanyaga: novellák, költészetnek tűnő regény (vagy/és fordítva), interjúkötet, visszaemlékezések – aki mint egyszerű betűfogyasztó sokat járja a könyvesboltokat, észreveheti, hogy amit Károlyi megírásra méltónak talál, az értéket, jó minőséget képvisel, még ha talán nem is vonz mindig széles olvasóközönséget. Divatos rétegregényre nem pazarolja az idejét.

Leegyszerűsítve: én magam is szívesen tudom meg Károlyitól, hogy az adott műről mi a véleményem… (Csak viccelek, ezt a mondatot nem szabad komolyan venni!) Persze azért jókora adag irigység is marad bennem, bár én is tudnék ilyen sok háttér-tudnivalót, értelmezést hozzáfűzni olvasmányaimhoz.

Károlyi Csaba (Fotó: Stekovics Gáspár)

Károlyi Csaba: Pompás hely
Kalligram Kiadó, Budapest, 2019
368 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár a bookline.hu-n 2975 Ft
ISBN 978 963 468 1380

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Károlyi Csaba egyszerre szenvedélyes és türelmes olvasó. Úgy követi a kortárs irodalmat, mint ma csak kevesen: olvas, újraolvas, lelkesedik és morog, pályaalakulásokat követ, új íróknak örül meg, rossznak ítélt megoldásokon bosszankodik. Nem a szakmának beszél az irodalomról, hanem, ahogy ő mondja, a művelt nagyközönségnek, mindazoknak, akik, bárhonnan jöjjenek is, magukat keresik a művekben, itt és most. Kinyitja az olvasók előtt azt a regényt, novelláskötetet, beszélgetőkönyvet, amelyet megszerettek, vagy segít nekik megérteni, mi is lehet vele a bajuk. Úgy helyezkedik bele egy-egy könyvbe, hogy közben mégsem önmagát tolja előtérbe ‑ a kritikái együtt képet adnak arról, milyen is mostanában az irodalmunk. Meg az életünk. (…)
Kötetei: Ellakni, nézelődni (esszék, kritikák, 1994), Lepkeháló (kritikák, tanulmányok, 1998), Non finito (irodalmi beszélgetések, 2003), Nincs harmadik híd (kritikák, 2014), Mindig más történik (25 irodalmi beszélgetés, 2015), ÉS-kvartett 2009–2015 (irodalomkritikai beszélgetések, e-könyv, 2016)