»Amelyet rosszul tudunk« | Egy mindent túlélő hibáról

Posted on 2019. november 19. kedd Szerző:

0


„A bíró most fogja lefújni az első játékrészt, amely meg is történt”

Kemény Gábor |

Ez az írás eredetileg az Édes Anyanyelvünk folyóiratban (2004. április) jelent meg, majd három évvel később a Nyelvi mozaik című kötetben. Időszerűsége másfél évtized után is változatlan. Ezért adjuk közre újra, kissé felfrissítve.

Az Édes Anyanyelvünk egyik cikkének szerző­je, Hajdu Ferenc arra gyanakszik, hogy egy újságíró „álságos finomkodásból” használta az ami helyett az amely kötőszót. Szívesen fűznék megjegyzést az álságos jelzőhöz is, de most szorítkozzunk a lényegre: csupán finomkodás-e ez, vagy több annál, netán egy nyelvi változásnak az előjele?

Kezdjük azzal, hogy az amely vonatkozó névmást a beszélt nyelv után most már az írottból is kezdi kiszorítani az ami. A két névmás használatában bekövetkezett elbizonytalanodást jól példázza a következő mondat, amely egy filmismertető szórólapon került elém: „John […] egy olyan kalandban találja magát, amelyre nem vágyott, de amire talán épp nagy szüksége van.” A szöveg szerzője két azonos szerkezetű és rendeltetésű mellék­mon­datban előbb amely-et ír (a választékos norma szerint), utána pedig ami-t (a beszélt nyelvi szokás szerint).

A fenti bizonytalanság lehet a hátterében annak a hibának is, amelyet Hajdu Ferenc szóvá tett: épp olyankor folyamodnak a választékosabbnak vélt amely kötőszóhoz, amikor a másik, az ami lenne a helyénvaló (mert a mellékmondat a főmondatnak valamely névmási elemére vagy teljes tartalmára vonatkozik). Lássunk erre néhány példát a televízió, illetve a rádió műsoraiból: „Az történik a pályán, amelyet a Valencia akar”; „A bíró most fogja lefújni az első játékrészt, amely meg is történt”; „Most karmester nélkül szólaltatom meg ezeket a műveket, amelynek több oka is van”.

A nyelvészek túlhelyesbítés néven tartják számon az efféle beszédmódot, amikor olyan jól igyekszik beszélni valaki, hogy az már „túl jó”, vagyis rossz lesz. De bennem felötlik az az eretnek gondolat is, hogy talán egy folyamatban levő nyelvi változásnak a tünetei ezek a „finomkodó”, illetve „túlhelyesbítő” mondatok: a funkció nélkül maradt amely benyomul az ami helyére, pontosab­ban szerepet cserélnek egymással.

Ez azonban olyasmi, amit csak évek, évtizedek múlva állapíthatunk meg tárgyilagosan. Amikor az előbbi mondatban (talán) már mindenki az amely névmást fogja használni.

A szerkesztő utóirata: A jóslat beválni látszik.

Az írás megtalálható Kemény Gábor Nyelvi mozaik című könyvében is (2007), AMELY kedvezményesen megrendelhető a Tinta Kiadó webshopjában.

Kemény Gábor: Nyelvi mozaik
Válogatás négy évtized nyelvművelő írásaiból
Tinta Kiadó, Budapest, 2007
416 oldal, teljes bolti ár 2940 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2352 Ft
ISBN 963 709 4601