Néró és egyéb zsarnokok | Ki vele, Néró! / K2 Társulat

Posted on 2019. november 18. hétfő Szerző:

0


Zsuzsi, színész (Gyöngy Zsuzsa)

 Bedő J. István |

Azt a jóindulatú tanácsot kaptam, hogy a biztonság(om) kedvéért előadás előtt olvassam el Kosztolányi művét, a Néró, a véres költőt. Nem dacból, de nem tettem meg. Ez a döntés utóbb helyesnek bizonyult.

A regény regényterjedelemben mondja el, hogy mivé válik a középszerű (itt történetesen költőnek gyenge) alak, ha hirtelen túl nagy hatalomhoz jut. A Fábián Péter által írt darabban Kosztolányi szövege csak nyersanyag: az abból készült dráma próbája zajlik, amikor a segéd-segédrendező-asszisztens hozza a hírt: a rendező kiszáll, nagyobb kaliberű ajánlatot kapott külföldről, oda megy, és a feladatot neki adja át. Oszi (Domokos Zsolt) fejezze be színre állítást.

Bálint (Formán Bálint) és Zsuzsi (Gyöngy Zsuzsa) munkája már elindult valamilyen koncepció szerint, Oszi viszont még a színházi szakma elemeit sem ismeri. Mintha egy foltozó susztert neveztek volna ki trösztvezérnek, bűvészt államtitkárnak vagy fogorvost kulturális miniszternek… Domokos hebeg-habog, befelé lélegezve beszél, motyog – még hírhozóként sem nagyon mer megnyilvánulni. A tényleg eléggé gyenge szövegkönyvet a két színész joggal bírálja, de hát az mégiscsak meg van valahogy írva. De Oszi, mint új seprű azonnal kihajigálja Néró versét (az is elég vacak), és a magáéra cseréli – melynek irodalmi színvonala maga a Mariana-árok. (Fábián Péternek volt bátorsága idehamisítani két dilettáns verset; mint megtudtam, versgenerátorok – egy ismert dalfaragó szókészletével dolgozó, illetve az ún. dadaista – segítségével.)

Oszi (beugró rendező) rendez

Oszi rendezői dilettantizmusa egyre nehezebbé teszi a munkát. Bálint és Zsuzsi igyekszik elfojtani fel-feltörő röhögését, azonban a társulat szövevényes módon korrumpáltatik. A további munkához pénz kell, az ígért támogatás viszont egy elhallgatott kölcsönügyletet is elsimít… Ezek után a vérdilettáns rendező átkerült a bírálhatatlan kategóriába. Formán finom lépésekkel táncoltatja el Bálintot a megalkuvásig, hiszen számára az ő hatalmas adóssága tűnik el. Gyöngy megalkuvás nélküli Zsuzsi figurája kiindulásként sokszínű, de amikor a drámai erejű Néró/Oszival próbál, már csak a tehetetlen bénaság marad számára.

Oszi, immár rendező-főszereplő, mint Néró (Domokos Zsolt) és Britannicus (Gyöngy Zsuzsa)

Domokos színeváltozása egyszerre pozitív és negatív: az Oszinak most már értjük az artikulációját, a rendező hatalommal együtt növekvő nagyhangúsága egyre hányingerkeltőbb, sőt amikor átveszi Bálinttól Néró szerepét, színésznek egyre jobb – ami persze kissé ellentmondásossá teszi a Britannicusszal (Gyöngy Zsuzsa játssza) folyó párjelenetét. (Hogyan lehetséges, hogy a Nérós darab tehetségtelen rendezője Nérót kiválóan játssza? De ezen ne akadjunk fenn.)

Oszi csak akkor süpped vissza a tétova habogásba, amikor Zsuzsit mint magánembert, mint nőt környékezné meg – de visszautasításban részesül.

Bálint, színész (Formán Bálint)

Fábián darabjában ide-oda csúszkál a három alak: a szerepek: Bálint, Zsuzsi és Oszi; a színészek: Formán, Gyöngy és Domokos; és az előadásbeli darab szerepei: Néró 1, Seneca/Britannicus/és mások, rendező/Néró 2. Ez a játék hol magába von, hol meg elenged, a néző ki-belépked a próbafolyamatba, a magánéleti problémákba, az áthallásokba. Ehhez igazából nincsen szükség a regény ismeretére, bár néhány utalást talán érthetőbbé tenne. Végül is az előadást azért szánják tanterem-színházinak (én ugyanis a Benczúr Házban láttam), hogy a középiskolás tudjon eltávolodni a színjátéktól, és gondolkodni kezdjen.

A saját világán, a kicsi és mind nagyobb árulásokon, a hatalom megrészegítő hatásán, meg azon, amikor a magas polcra került dilettantizmus felülírja, megakadályozza a józan döntéseket. Például mostanság az oktatásban, vagy bárhol Magyarországon.

Fotók: Toldy Miklós (a K2 és a MU Színház szívességéből)

Részletek, további előadások, jegyvásárlás