Aprócska lázadás | Szeretett Vezérünk / Szkéné

Bagi Ágnes |

Szeretett Vezérünket a közelmúltban lehetett először közelről megtekinteni. Mármint a román kondukátor korát felidéző előadást. Ez volt az egyetlen premier a Valcz® Napokon, ami összefoglalta Valcz Péter független színházi rendező eddigi életművét. A brand-építő szándékú ős(!)bemutatóra a Szkénében került sor.

A darabot Daniel Bănulescu Csókolom a segged, szeretett Vezérünk című regénye nyomán O. Horváth Sári írta. Ahogy a rendező is fogalmaz „az előadásunk nem aktualizál, egyszerűen csak aktuális.” Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az október 13-ai előadásba egy mondat erejéig beleszőtték még a Tarlós–Karácsony választási párviadalt is. A koncepció kétség kívül jó, az előadás azonban legalább annyi sebből vérzett, mint a Ceauşescu a kivégzése után.

Az előadás első és komolyabb problémája, hogy míg írott szöveg formájában zseniálisan működik Daniel Bănulescu abszurd realizmusa, addig színpadi körülmények közt elvész az lényege: az irónia és a szarkazmus. Az előadás megtartja vezérfonálnak Daniel nézőpontját, az ő agyából kipattanó képzeletbeli személyek (pl. Románia Kapitány) megtestesülései azonban nehezen követhetők. Az sem segít a nézőnek, hogy a társulat tagjai több karaktert is alakítanak. Bár ruhaváltással tudatosítják a gyors váltásokat, de kell egy kis idő, mire minden mellékszereplőt sikerül beazonosítunk.

A Makány Márta által tervezett jelmezek elsősorban jelzésértékűek. A modern öltözetek közül csak Ceauşescu beszéde alatt hordott kucsmája idéz egy letűnt kort. A hangsúly inkább a színeken volt. Daniel semleges bézs öltözetet kapott, Ceauşescu mindig feketét visel, a mellékszereplők pedig kék, sárga és piros ruhákkal emlékeztetnek a román nemzeti színekre. A Valcz Péter által tervezett díszlet rendkívül puritán. A fekete térben két mozgatható fém lépcsősor válik sokcélú térszervezővé. Pódium, amikor a diktátor a tetején áll, alatta pedig szerényen húzza meg magát kis lakásában az író. De a történet előrehaladtával számos egyéb helyszínné tud válni, attól függően, hogy melyik oldalára fordítják vagy hova húzzák őket a színészek.

Az író által elképzelt karaktereket alakító Gerlits Réka, Kálóczi Orsolya és Mészáros András trióját láthatóan erős megterhelésnek tette ki az egyik szerepből a másikba ugrálás. A végére mintha el is fáradtak volna, és csak a jelmezek változtak volna a testükön. Molnár Gusztáv (Daniel) sikeresen mutatta be a hatalom kegyére rászoruló művész tipródását, de azt már nem, hogyan lesz képes egy ilyen figura feloldani ezt a feszültséget a szatirikus humor segítségével.

Velük szemben Fazakas Júlia határozottan uralta a színpadot. Ceauşescuja erős és sokrétű karakter. Alakja felidézi minden kor minden diktátora iránti ellentmondásos érzéseket. Nem egy Ceauşescu-imitációt látunk, hanem „a” diktátort. Benne van a demagóg beszédeket tartó rideg népvezér, a végzet búgó hangú asszonya, akihez a férfiak rettegve vonzódnak és benne van az anyafigura, akinek ha a keblére borulunk, táplál minket, tehát létszükséglet. Mindig magabiztos megjelenésével könnyedén manipulálja Danielt, általa pedig az életére szakadatlanul rátörő, de képzelt lényeket is. Nem csoda, hogy végül még a saját halálát is képes túlélni.

A Szeretett Vezérünk előadása érdekes vállalkozás a mindennapjainkat átszövő politika bemutatására. Valcz Péter kétségtelenül óvatosan lavírozik a független színházi szférát erősen meghatározó napi politika vizein. Nem fogalmaz meg egyértelmű konklúziót, ezt a nézőre bízza. Igyekszik elvenni az élét merész témafelvetésének, akárcsak hőse, Daniel.

Az előadás a Terminal Workhouse, a Manna és a Szkéné Színház közös gondozásában jött létre.

Részletek, további előadások, jegyvásárlás

Fotók: Kállai-Tóth Anett (KTA),  Mészáros Csaba (MCs)