»Az diktátorságnak természetjéről« | Gervai András: Bayreuthtól Bagdadig

Posted on 2019. augusztus 23. péntek Szerző:

0


Bedő J. István |

Ha valaki átélt már egy-két diktatúrát, s a család történetét beleszámolva annál is többet, óhatatlanul érzékenyebbé válik a folyamatra, ahogy az ember elaljasul. Gervai András talányos címet választott könyvének, de az alcím (Bűnösök, cinkosok, áldozatok) már közelebb visz a tartalomhoz. Cikkeinek – bár pontosabb, ha azt mondom: tanulmányainak – gyűjteménye akár traktátus is lehetne, ha valaki még ismerné, pláne használná ezt az ódon kifejezést. (Lásd ennek az írásnak az idézőjeles címét.)

A megjelenések sorrendjét tekintve a legkorábbi két cikk húsz éve kapott nyomdafestéket. Gervai András témája, nyughatatlan érdeklődésének tárgya azonban – ha csak ezt a kötetet nézzük –, az emberi természet változása. Mégpedig egyetlen irányba: a normális, együttműködő, esetenként közösségi lénytől az autoriter, a másikat/másokat hibáztató, az eltorzult jellemű lény felé. Választott főszereplői részben ismert figurák. A történelem hírhedetté vált diktátorai, noha nem csak ők. Bár Hitler, Lenin, Sztálin, Szaddam életét sokszor és sokan feldolgozták (könyvben, filmen), a kép mégis árnyalható, különösen, ha olyan intenzitással hamisították, mit éppen az övékét. Gervai a lassanként megnyíló, előbújó (vagy életben maradt) kortanúk regénnyé, kötetté formált, változó minőségű írásait is végigrágta, hátha azokban is talál gyöngyszemet.

Ezt a búvármunkát elvégezte a kortárs politikusok életrajzaival is (Bush, Bill & Hillary Clinton és mások). Néha csak arra a következtetésre jut, hogy az erre fordított idő inkább elfecsérelt volt. Az olvasó ilyenkor hálás lehet neki, hogy helyette elvégezte. Azonban a borító két lapja közé fogva mégsem csupán 51 cikk ez. Mert benne van az A, B, C, D, E (stb.) személy gyermek- és ifjúkora, benne a hatások, amelyek érték, majd a pálya, amit befutott, a személyiség torzulása, majd betegessé válása, és ami hasonlóan fontos: a mamelukhad, a lelkes ordítók, a talpnyaló sereg kiépítése, kiépülése, fenntartásának eszközei és az ezzel járó egyre intenzívebb erőszak. A három nemzetközileg is legismertebb alakkal kezdtem, de nem kevésbé feldolgozott a legjobb tanítvány, Rákosi, meg az arab világ hasonló gondolkodású autoriterjei és sleppjük. (Persze ez utóbbi kör a nálunk kevésbé feldolgozottak közé tartozik.)

Gervai nemcsak történészi szemléletű szerzőként mutatkozik itt be. Szorgalmas és igényes olvasó – és hozzáolvasó. Információit számos esetben a cikk átírásával, kiegészítésével, lábjegyzetelésével frissíti – ahogy ezt korábbi köteteiben is tette. A hazai olvasó számára különösen érdekesek lehetnek azok a könyvismertetők, melyek valamilyen formában a magyar-zsidó holokauszt témakörével foglalkoznak, akár Eichmann, a rezzenetlen arcú „szervezőzseni” életéről és peréről tudósítanak, akár pedig a túl-nem-élők naplóiról beszélnek. De ez a kor jelenik meg sajátos tükrözésben Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplójában is, a nem-segítők szemszögéből.

Nem kevésbé gyomorforgató a háborútól ’56-ig terjedő időszak más céltáblájú, de igen hasonló eszközkészletű terrorja. Ebbe a nagyobb egységbe került az ’56 utáni barakkvidámulás is: Kádár és Aczél kora. A krónikában Kádárról és az egypárt vezető személyiségeiről több szemszögű képet kapunk. Mondjuk úgy: a retus alól – ami azért nem mérhető a sztálini-rákosista időkéhez – egy valósághűbb kép kerül elő. (De közben előkerülnek az általam egyébként régóta kedvelt és tisztelt író-riporter, Moldova György újabb keletű írásának gyengéi is.)

Gervai András már témáinak választásával is elutasít mindenféle történelemhamisítást, a múlt átfestését. Az olvasó pedig maga vonhatja le a következtetést: a rendszer, amely hazugságokat állít a múltról, azért teszi, hogy a jelenről is eltagadhassa az igazat.

Ennek egyébként kínos példagyűjteménye a CIA – meg az adataikra támaszkodó ameriaki elnökök – háborús gyakorlata: mindezeknek a hátterében ostobaság és rossz döntések sorozata áll. De (merő kényelemből) ezt tekintsük az Egyesült Államok saját problémájának. Hiszen nem csak az ottani csókosok kerülnek értékelhetetlen érdemek alapján olyan pozíciókba (nagyköveti poszt, igazgatósági tagság), amelyre garantáltan alkalmatlanok.

Nem kellemesen ellazító olvasmány Gervai András könyve, ahogy ő nevezi: a monomániás érdeklődés tükre. Viszont nagyon jó. Olvasója sok új részinfóval gazdagodik, és – végigtekintve a diktatúrák, diktátorok, kisebb-nagyobb súlyú bűntársaik, cinkosaik és áldozataik felbecsülhetetlenül hosszú során – egyre inkább aggódik. Nem látja még ugyanis, hogy a mai nagyszájú megmondók, főokos valósághajlítók (a voluntaristák) vajon mikor kerülnek ki végre a hatalomból, amellyel leginkább visszaélnek.

Gervai András - Fotó: Barakonyi Szabolcs

Gervai András (Fotó: Barakonyi Szabolcs)

De, mint tudjuk a hatalom édessége még a nemi kapcsolatét is felülmúlja…

Utóirat: A kötet szerkesztése példásan gondos, a korrigálása sajnos sokkal kevésbé.

Gervai András: Bayreuthtól Bagdadig
Kalligram Kiadó, Budapest, 2019
316 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft,
kedvezményes webshop ár 2975 Ft
ISBN 978 963 468 1137

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szerzőt az a szándék vezette, hogy megossza olvasmányélményeit, hogy egyfajta olvasókönyvet állítson össze a történelem iránt érdeklődő laikus olvasónak. Könyve idő- és térbeli fesztávolsága az 1920-as évektől a kétezres évek elejéig, a Wagner-rajongók Mekkájától, Bayreuthtól, a háború pusztította Bagdadig terjed.
Írásait öt nagy tematikus egységbe rendezte, úgy, hogy a fejezeteken belül az írások egymásra, egymásba épülnek, s reflektálnak is egymásra. Gervai Andrást leginkább egyén és hatalom viszonya, a kisember szenvedéstörténete, cselekvési lehetőségei izgatják, ezért nem a nagy történelmi folyamatokat akarta nyomon követni és megérteni, hanem alulról, közelről akarta láttatni a diktatúrák hétköznapjait, a gyilkos ideológiák hatását, következményeit, az elkövetők, cinkosok, áldozatok történetét, lélektanát.