A tánc az életü(n)k | Zadie Smith: Swing Time

Pokorny Zsófia |

Zadie Smith legújabb regénye 1982-ben, Észak-Londonban játszódik. Smith remekül ismeri ezt a miliőt, hiszen a londoni külvárosok szegényes, ám annál érzelemgazdagabb történetekkel telített utcái feltűntek már korábbi munkáiban is.

Ebben az évben kezd el két lány táncórákat venni. Két színes bőrű, két nagyon különböző lány. A meg nem nevezett elbeszélő (akit a továbbiakban Mesélő néven is említünk) rendkívül érzékeny, ám tudatos módon közelíti meg a műfajt, annak minden árnyoldalát és művészi értékét már kislánykorában is felfedezi. Az életét végigkísérő Tracey ösztönös, intuitív tehetséggel éli át a mozgás és a tánc világát. Külső szemlélőként a tánchoz és az élethez való hozzáállásuk talán nem különbözik túlzottan, azonban az elbeszélő által elmondottakból már kiviláglik a közöttük feszülő különbség – legyen szó az otthonukat és családjaikat behálózó instabilitásról, a szüleikkel való kapcsolatukról és az általuk körvonalazott jövőképről. Tracey szüleinek világa teljesen eltér az elbeszélő intellektuális álmokat dédelgető, jamaicai származású édesanyjától, és az őt elhivatottan támogató apjától.

Remek leírást kapunk az elbeszélő sajátos szemszögéből a jelenségről, amikor a gyermeki lélek mindent, ami saját otthonán kívül áll, sokkalta értékesebbnek tart (és követendő példaként állítja maga elé), miközben saját szülei az elérhető legjobb életkörülményekért küzdenek. A regény ezáltal a folyamatos ellentmondások és apróbb mozgások világává válik, anélkül, hogy bármelyik családmodellt vagy nevelési kísérletet üdvözítőnek kiáltana ki.

A Mesélő és Tracey félresikerült barátságról már az előbeszédből megtudjuk, hogy a táncosok karrierje és öröknek hitt kapcsolata a felnőttkorra már elmorzsolódott, azonban kettőjüket valamilyen erő mégis egész életükben egymáshoz vonzza és taszítja őket. (Erről táncos pályatársaik beszélnek.) A történet ebből az origóból indul többfelé, és a regény egyik legnagyobb erénye talán, hogy a sok szálból egyiket sem érezzük feleslegesnek. Valamennyi jelenség, életkor, más szereplőkkel való kapcsolat rengeteg érzelmi információval gazdagítja főhősünk személyiségét és regénybeli alakját.

A széttartó és egybefutó történetszálak mind rendkívül pontosan kidolgozott, de eközben mind más és más hangulatot sugároz. A serdülőkori tipródást, önsajnálatot a fiatalkor nehézségei követik, ahonnan egyenes út vezet az egyetemi évek felhőtlen meghasonlottságába, s így ível a történet a felnőttkor totális kudarcélményeihez. Mesélő kulturális menedzser lesz, mások életét igazgatja, ám a sajátját mégsem tudja élni. Világlátása a mindennapjaiban ütközik ügyfele, a népszerű popsztár nézeteivel, valamint az anyja által képviselt politikai irányzatokkal. Akárcsak gyermekként, amikor Tracey-vel versengett.

Az elbeszélő életét végigkísérik a nők között nehezen kialakítható kapcsolatok, a kiábrándulás a táncból és saját tehetségéből. Miközben folyamatosan kapcsolatai definiálásával van elfoglalva, nehezen tudja meghatározni azt az elvrendszert, ami szerint saját életét élhetné.

• Olvass bele!

Zadie Smith rendkívül ügyesen táncol (!) regénye különböző témái között. A két lány életét hollywoodi sztárok és táncosok művészete határozta meg: Ginger Rogers, Fred Astaire, Bill „Bojangles” Robinson, Michael Jackson, Jeni LeGon. Őket figyelték gyermekként, tőlük tanulták el, amit lehetett. Ez jelenik meg felnőtt életükben egy gambiai falu törzsi táncait figyelve. De a legfontosabb mozdulatsorokat egész életükben egymás felé teszik meg.

A borító stilizált táncoló alakja több árnyékot is kirajzol maga mellett, az Egymásnak születtünk alcím pedig mintha nem csak a romantikus musical világát idézné fel. A regény egészéből – de ezekből az apró jelekből is – az a fajta függő állapot sugárzik, amikor két ember élete elválaszthatatlanul fonódik össze. A Mesélő és Tracey élete árnyékként egymásra vetődik, és megmutatja az azonos indulás két teljesen eltérő kifutását. A melankolikus befejezés teszi fel az igazán nagy kérdést (amiért a mű végül is megszületett): van-e bármilyen előre elképzelt vezérelv, ami képes boldoggá tenni az embert.

A kitűnő fordítás Dudik Annamária Éva munkája, a csodálatos borítót pedig Hlatki Dorottyának köszönhetjük. Ritka alkalom az, amikor egy könyvet érdemes a borítójáról megítélni, azonban ez a grafikai munka több szempontból is figyelemfelkeltő, és tökéletesen tükrözi a regény alapmotívumát.

Zadie Smith: Swing Time – Egymásnak születtünk
Fordította: Dudik Annamária Éva
Helikon Kiadó, Budapest, 2019
596 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3439 Ft
ISBN 978 963 479 1263

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ötödik regényében, a Swing Time-ban Zadie Smith ismét „hazai pályán játszik”, hiszen a könyv két főhőse, a névtelen narrátor és gyermekkori barátnője, Tracey abban a nyugat-londoni városnegyedben, Willesdenben nő fel, ahol az író született. Az olvasók már ismerhetik ezt a kevert lakosságú külvárosi vidéket a szerző két másik, részben szintén a származásnak, a fekete rasszhoz való tartozásnak az ember egész életútját meghatározó voltáról szóló regényéből, a Fehér fogakból és az NW-ből.

A narrátor és Tracey egyaránt vegyes házasságból származó gyermek, ám Tracey családjában az anya, míg a narrátoréban az apa fehér. A két lány a helyi tánciskolában ismerkedik össze, s közös szenvedélyük szoros kapcsot teremt közöttük, ám útjaik hamarosan elválnak. A barátnőjénél tehetségesebb Tracey profi táncosként próbál karriert csinálni, míg a narrátor egy New Yorkban élő világsztár énekesnő (és táncos), Aimée személyi asszisztense lesz, és e minőségében – sok más feladata mellett – részt kell vennie az Aimée által egy kis gambiai faluban alapított iskola beindításának munkálataiban. A New York-i luxus után az afrikai szegénységgel és az ottani embereknek a legsötétebb kilátástalanságon is felülkerekedő életerejével szembesülő fiatal lány végül visszatér Londonba, ahol újra találkozik Tracey-vel…