Egység és szabadság | A Honvéd Férfikar és a dél-amerikai zene

Posted on 2019. április 12. péntek Szerző:

0


Manuel B. Camino

Bedő J. István |

A Honvéd Férfikar záró bérleti hangversenye mellbevágó élményt nyújtott, többszörösen is. Azt hiszem, minálunk leginkább a milongatáncosok és tangókedvelők tudják kapásból helyére tenni Carlos Gardel és Astor Piazzolla zenéit, míg a népesség többsége azért eléggé járatlan lehet ebben. Tehát e tekintetben a férfikar ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott a dél-amerikai muzsikát programjába vevő előadásával.

Az Akadémia dísztermében rendezett este során két igen figyelemreméltó argentin zeneszerző munkáit – dalait – ismertük meg, az egyik Carlos Guastavino, szinte az egész huszadik századot végigélte és végigmuzsikálta. Első darabjainak megszólaltatásakor a vendégként szívesen látott Sylvia Leideman vezényelte a kórust, majd átadta a pálcát és a dobogót a társasággal jobban összeszokott Riederauer Richárdnak.

Guastavinót a Pampák Schubertjeként emlegetik, és ez jogos is. Zenéjében az ibériai gyökerű ritmusok, melódiák és a romantikus dallamvezetés bukkan fel, mindkettő igen kellemesen. Érthető, hogy hatalmas népszerűségre tett szert hazájában. Hasonló levegője volt a később hallható Esteban Ariel D’Antona darabjainak. Ritmikában, de főleg dallamvezetésben a La Mancha lovagja szintén ibériai ihletésű zenei szövetét véltem fölfedezni – de csupán arról van szó, hogy ez egy remek örökség továbbélése. D’Antona dalaiban zongora- és a korábban is hallott gitárkíséret simult a kórus alá. Itt kell rögtön említeni, hogy a férfikar ez alkalomra mexikói kollégájuk segítségével csiszolta spanyol kiejtését. (Illett is, hiszen az argentin, a brazil és a mexikói külképviselet vezető munkatársai is megtisztelték a koncertet.) De ezen felül is gazdagodott a hangzás: a már hallottak mellett megszólalt a kis bandoneon nagy testvére, a gombos harmonika (Szatzker Zsanett), és egy egész kamarazenekar, a Hungarian Studio Orchestra (Bujtor Balázs koncertmester vezetésével).

Csáki András, Szatzker Zsanett, háttérben a Hungarian Studio Orchestra

Az est különleges száma volt a Brazíliából erre a világ-ősbemutatóra érkezett zeneszerző, Yukliv Nadabhaga műve, amellyel Dante Isteni színjátékából a Pokol 7. énekének megzenésítésére vállalkozott. A műsorfüzetben közzétett életrajza arról tájékoztatott, hogy a déli félteke számos országának zenéjét tanulmányozta és építette bele műveibe. Annyit még tudni kell, hogy az említett Pokol-részletben Vergilius vezetésével a költő-szerző előbb a pénz rabjai (fukarok és tékozlók), majd az indulatosok (haragvók és durva jelleműek) közé jut el. Dante minden riporterek őse: elmegy mindenhova és tudósít arról, amit ott lát. Ezt jó lett volna tudni már az ismertetőből, én is csak később találtam rá a megfelelő forrásokra, amelyek igazolták Nadabhaga művének komor hangütését.

Yukliv Nadabhaga, Dani Dávid (az előtérben Riederauer Richárd)

A portugál nyelvű Dante-fordítás, a basszusra és tenorra írt zenedarab alaposan feladta a leckét az énekesnek és a közönségnek egyaránt. Dani Dávid kifejezetten durva feladatot, egy atonális, beszédszerű basszusszólamot kapott, míg a vergiliusinak elképzelt tenor helyett (a szólamra maga a zeneszerző ugrott be) átélt suttogást hallottunk. Érdekes lett volna hallani, hogy miért éppen a pénzzel, vagyonnal rosszul bánók történetét választotta a zeneszerző – még az is elképzelhető, hogy politikai áthallás volt a háttérben… Mindent figyelembe véve azt hiszem, nem voltam elég kifinomult hallgatósága a terjedelmes műnek.

Mint tudjuk, a desszert utoljára marad: kaptunk egy Gardel-tangót (Volver – Térj vissza) – amitől kivirágzik az ember szíve, egy mexikói népdalt Manuel Betancourt Camino szólójával, és a legvégére Piazzolla két világsikerét, az Oblivion-t (Feledés) és a Libertango-t (A szabadság tangója). De nem elég ez, mert az összes desszertet Jeszenszky-Böhm Attila elsodró áthangszerelésében együtt adta elő a Volver la Vida (Visszatérés az életbe) együttes, két döbbenetes operahanggal: Manuel basszusa (vagy b-bariton, mikor-hogy) és Bojta Zsuzsanna dús, telt mezzoszopránja, őket harmonika (Szatzker), cselló (Miskolczi Anita) és gitár (Csáki András) kísérte. Meg az egész vonós zenekar! Meg a mennydörgő férfikar (mindenki valamilyen színű ingben)! Be kell vallanom, számtalan zenekari változat után először hallottam a Libertangót énekhangon. Szabadságról és -hoz még sosem énekeltek ilyen szerelmetesen. Manuel szólója láthatóan még a legfagyosabb női szíveket (ha voltak egyáltalán ott ilyenek) is felolvasztotta – a nem fagyosakat pedig elpárologtatta. Bojtáé meg a férfiakét…

A ráadás (mert hát a zsúfolt nézőtér kikövetelte) ismét egy Gardel-tangó lett, a szintén világsikerű Por una cabeza. (Kéretik meghallgatni, éppen Gardel egy régi felvételén.)

Fotók: Salacz Ágoston

Utóiratok és kedvcsináló:

A mikrofonok mennyiségéből az sejthető, hogy a hangversenyt valószínűleg rögzítették, érdemes lesz keresni a Honvéd Férfikar leendő felvételei között.

Táncosoknak részlet a Könnyed erkölcsök-ből (Colin Firth, Jessica Biel)

Akinek pedig kedve támadt Libertangózni is, kattintson rá…

Posted in: Koncert, NÉZŐ