Időzavar | Várady Róbert kiállítása

Posted on 2019. április 9. kedd Szerző:

0


Pihenő (2017)

Pihenő (2017)

Rózsa Gyula |

Nem biztos, hogy a léggömb madzagját fogó férfi mögött nélkülözhetetlen a geometrikus háttér. Mármint a csendes abszurditáshoz. Ehhez még a léggömb nonszenszére sincs feltétlenül szükség; a mellette lévő portré hőse például valami reálisnak tetsző műszert tart a kezében, mégis halkan megfejthetetlen.

Várady Róbert szereplői mind titokzatosak a Várfok utcában. A feliratok segítségére ne számítsunk, ha egy kiállításnak az a címe, hogy Az érzékelés viszonylagossága, a képeknek meg az, hogy Egyensúlykeresés I., meg Egyensúlykeresés szeizmográffal, nem biztos, hogy a szavak közelebb visznek a látszólag hétköznapi figurákhoz. A zsebre tett kezű, bőrdzsekis férfihez (cím: Mindaz, amit látunk, másképp is lehetne), a kövér, kopasz, nem feltétlenül rokonszenves napszemüvegeshez (Látászavar I.), meg a feketeruhás szőke nőhöz, akinek az arca a két rárajzolt kör nélkül is talányos (Kettős látás I.)

Egyensúlykeresés I. (2017)

Egyensúlykeresés I. (2017)

A talányosságot fokozza a figurák testi-lelki karaktere. Látszólag ugyan valamennyien nyugodtak, ácsorgók, vagy beszélgetők, de a néző sehogy sem érzi igazán megnyugtatónak ezt az eseménytelenséget. A Mások az ablakaink külön-külön jellemrajz férfijai úgy állnak zsebre tett, meg összekulcsolt kézzel, hogy a néző mögöttük a szürke falat meg a fémkeretes ablakokat hajlamos börtönnek látni, és a Pihenő hiányos öltözetű nőfigurájáról is nehéz eldönteni, hogy élvetegség vagy bosszú zilálja-e az arcvonásait.

A hétköznapok egyformasága I. (2016)

A hétköznapok egyformasága I. (2016)

A passzív figurák mintha bármely pillanatban aktívvá válhatnának. A Hideg kiszámított világ lányalakjáról végképp nem tudható, hogy nemtörődöm lezser-e, vagy akcióra készül, a Kiterjesztett valóság I. szereplői a várakozás utolsó pillanatában vannak, azaz indulásra készek, A hétköznapok egyformasága I. embersora nem csak az értelmezetlenül hagyott sorállásból, nem csak a talányos geometrikus talapzatból, sokkal inkább a kontraposztban is indulni kész asszonyok fenyegető mozdulatlanságából kapja a csendes feszültséget.

Hideg, kiszámított világ (2018)

Hideg, kiszámított világ (2018)

Ezt a csendes, pszichológiai feszültséget a festésmód kitartó makacsága felerősíti. Várady olyan részletező valósághűséggel formálja meg az alakokat, amilyen a különösen nem cselekvő, különösen megfejthetetlen jellemek ábrázolásához nélkülözhetetlen. Minden pulóveres, csizmás fiatalasszony, minden bevásárlótáskás családanya, valamennyi kopott farmernadrág riportszerűen életszerű.

Látászavar I. (2018)

Látászavar I. (2018)

Vagyis realisztikus, figuratív. Váradynak ez a figurativitása eszünkbe juttathatja az örök előd, a reneszánsz emlékét, valahányszor portréférfiak úgy tartanak a kezükben tárgyat, mint a nagy kor portrészereplői pénzes zacskót és szentjei az attribútumokat. Ám Várady figurái és környezetei érdesebbek, nyersebbek. Nem egészen úgy, mint a német húszas évek figurativitásának provokatív támadásai, mert ha a Pihenő kiszolgáltatottsága emlékeztet is a Neue Sachlichkeit e tárgykörű éles vádjaira, a megfestés minden égő szem ellenére kevésbé kiélezett.

A szenvtelen Látászavar I. kíméletlen kinagyítása több konkrétumot tartalmaz, mint a minapi hiperrealizmus óriásaprólékossága, a Budapesti hajléktalan II. a huszadik század szociális festészetét, a Múlandóság egyszerre az amerikai, szenvtelen figurativitás és valamelyest a németalföldi reneszánsz örökségét alkalmazza. És mielőtt eloszlatnánk bármiféle eklektika gyanúját Várady elképesztően egységes és személyes piktúrája körül, nem maradhat említés nélkül, hogy a Jelenés a Bérkocsis utcában sarkon álló alakjai nem a közismert helyhez tapadt képzeteket ébresztik. Néma, megmerevedett környezetükkel és eseménytelenségükkel sokkal inkább az olasz metafizikus festészet emlékét idézik meg.

Jelenés a Bérkocsis utcában (2017)

Jelenés a Bérkocsis utcában (2017)

Várady figurativitása ugyanis minden előzményt maga alá gyűrő, szuverén festészet. Stílusában, modorában legalább annyira egyszeri, mint abban, amit ez a stílus és modor életre kelt. S ha a kiállítás címe Az érzékelés viszonylagossága, akkor fel kell ismernünk azt a felszabadult kor- és stílusbeli relativizmust is – hogy ne mondjam, vállalt időzavart – amely oly alkalmasnak tetszik korunk megörökítésére.

Várady Róbert

Az írás teljes változata a Képzőművészeti rovat oldalon olvasható.

Várady Róbert: Az érzékelés viszonylagossága.
Várfok Galéria
1012 Budapest, Várfok u. 11.
A kiállítás megtekinthető 2019. május 4-ig
keddtől szombatig, 11 és 18 óra között.
Szünnap: vasárnap, hétfő