Anna Politkovszkaja: Orosz napló (részletek)

Posted on 2019. február 15. péntek Szerző:

0


1. rész |
Az orosz parlamentarizmus halála

2003. december–2004. március

Íme néhány részlet a szentpétervári iskolások által írt fogalmazásokból, amelyek két témát dolgoznak fel: „Hogyan vélekedik a családom a vál­asz­tá­sok­ról?”, illetve „Segíti-e majd az új Duma az elnök munkáját?”:

A családtagjaim már nem járnak szavazni. Már nem hisznek a választásokban. A választás nem fogja segíteni az elnököt. A politikusok mind azt ígérik, hogy jobb lesz az élet, de sajnos… […] Több őszinteségnek jobban örülnék…

A választás kamu. Nem számít, kit választanak be a Dumába, úgysem fog változni semmi, mert nem olyan embereket válasz tunk, akik javítanak az ország helyzetén, hanem olyanokat, akik lopnak. A mostani választás nem fog segíteni senkinek: sem az elnöknek, sem a közönséges halandóknak.

A kormányunk egyszerűen nevetséges. Nagyon jó lenne, ha az embereket nem őrjítené meg a pénz, ha az erkölcsi elveknek legalább valami halvány jelük lenne a kormányunkban, és ha a lehető legkisebb mértékben csapnák be az embereket. A kormány a nép szolgája. Mi választjuk meg őket, nem pedig fordítva. Hogy őszinte legyek, nem tudom, miért kellett megírnunk ezt az esszét. Csak elvette az időt a tanulástól. A kormány úgysem olvassa el.

Mindez olyan, mintha öregemberek gondolatait olvasnánk, nem pedig az új Oroszország leendő polgáraiét. Íme a politikai cinizmus valódi ára: a fiatalabb nemzedék általi elutasítottság.

Anna Politkovszkaja

Nem is várhattunk mást egy olyan országban, ahol a lakosság 40 százalékának életszín vonala még a mi hivatalos szegénységi küszöbünk irtózatos mélységének is alatta marad. Egyértelműen kiderült, hogy a demokratákat nem érdekelte a lakosság e csoportja, így nem is építettek ki vele kapcsolatot. Inkább a gazdagokat és a feltörekvő középosztály tagjait szólították meg, védelmükbe véve a magántulajdont és az új tulajdonosok érdekeit. A szegényeknek nincs tulajdonuk, így a demokraták tudomást sem vettek róluk. A nacionalisták viszont annál inkább.

Újgazdagjaink szemében a szabadságnak semmi köze a politikai pártokhoz: számukra a szabadság azt jelenti, hogy szabadon tölthetik a szabadságukat pazarabbnál pazarabb helyeken. Minél gazdagabbak, annál sűrűbben repülhetnek el jó messzire, nem ám a törökországi Antalyába, hanem Tahitire vagy Acapulcóba. A többségük szemében a luxusjavakhoz való hozzáférés testesíti meg a szabadságot.

Fordította: Szieberth Ádám

Anna Politkovszkaja: Orosz napló
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018