La Diva | Majdnem életrajzi film Maria Callasról

Bedő J. István | 

Évfordulós mű Tom Volf két éve készült francia dokumentumfilmje, A Maria Callas-sztori (eredetiben: Maria by Callas), melyet február 14-én mutatnak be Magyarországon. Természetesen főleg a Callas- és/vagy bel canto-rajongók örömére kapunk összeállítást a 20. század egyik legnagyobb, ha nem éppen a legnagyobb szopránjának életéről.

Maria Callas idén lenne 96 éves, azonban több mint negyven éve nincs közöttünk – 1977 őszén halt meg. A világ, az általa játszott szerepek fogadtatása és az operai stílus azóta alaposan megváltozott. Európából és a mából nézve tehát vegytiszta múltidézés a film – nagyon sok jó zenével és énekhanggal.

Meg persze sok szöveggel. A kétórás filmben elsősorban számtalan interjút látunk és hallunk, részben stúdióból, fekete-fehér televíziós képernyőről rögzített (digitálisan alighanem kisimított) beszélgetéseket. Ezekből valóban az eredeti cím sugárzik: Maria, ahogy Callas elmondja. Nyilván ezeknek a beszélgetéseknek a párlata a róla megjelent életrajzokban is megtalálható, de itt főképpen egy a kérdések elől ki nem térő, őszinte, éretten is vonzó asszony válaszol: önmagáről, érzéseiről, döntéseiről. Az interjúk más részében barátok, kollégák, munkatársak emlékeznek rá.

Családi képekből megismerjük valamennyire a gyerekkorát, azt a bizonyos érzelmi bizonytalanságot, ami végül is egész életét áthatotta, a szeretethiányt, amit felnőttként vélt megtalálni. Láthatjuk Callas színpadi előadásokon kívüli, civil arcát is, vállaltan gyenge minőségű, 8- és 16-milliméteres kamerákkal készített (de azért valamennyire feljavított) amatőr felvételeket – és ezek voltaképpen a tárgyi hátteret (értsd: gazdagságot) is megmutatják, amit a nagyszerű szoprán összehozott. Csakhogy ennek nagyon nagy ára volt. Erre maga az énekesnő is több alkalommal visszatért: a hangja, előadásmódja tette naggyá, a közönség pedig azt követelte, azért fizetett, azt akarta látni-hallani, szünet nélkül.

A film ily módon az előadások, koncertek bemutatása mellett a háttérben az önazonosság keresésének története, sőt annál is több, egy elhasználódás, kiégés története. De tegyük hozzá: ez a filmmé összevágott életút kicsit hézagos – és kicsit túl fényes. Itt már a díva karcsú, külsején nyoma sincs a nagy nehezen leadott, színpadképtelen kilóknak.

Természetes, hogy az amerikai kirobbanásra és az azt követő európai sikerekre koncentrál, főképpen azért, mert az a látványos, azokból vannak film- és hangfelvételek. Mivel ha rögzítették az előadásokat, koncerteket, azt filmen őrizték meg. A néző elálmélkodik a koron, amikor ez a színpadi hang betöltötte a Metropolitan, a milánói Scala hatalmas nézőterét (mikroport nélkül…). Nagy drámai operasikerei közül számos áriát hallhatunk: a Tosca, a Carmen, a Traviata, a Norma, Az alvajáró részleteit, és még az elmaradhatatlan koncertzáró ráadást is, az O, mio babbino carót (a Gianni Schicchiből).

Nyilván bőséges mai utómunkálatok tették zajmentessé és sokcsatornás hangzásúvá az eredetileg bizonyára kevésbé perfekt módon rögzített ének- és zenekari hangot. (Mint ahogy a lemezeit is így tisztították CD-minőségre.) Callas megszólalásait visszaemlékezéseinek és leveleinek részletei egészítik ki, stílszerűen korunk nagy mezzoszopránja, Joyce DiDonato és  Fanny Ardant hangján.

Érdekes kordokumentum a film azt illetően is, hogyan működött akkor a nyomtatott sajtó, mennyire voltak arcátlanok a hírhiénák és a lesifotósok (Ó, azok a tüköraknás, kétobjektíves Rolleiflexek, a cserélhető izzós vakukkal…), és mily kevéssé tartotta őket távol a testőrség.

Aki a teljes és árnyaltabb Callas-sztorira kíváncsi, forduljon az érzelemmentes wikipédiához. A filmben nagyon finom kézzel pendítették meg, hogy a munkában akadtak bizonyos konfliktusok is. (Egy olyat emeltek be a filmbe, amiben a dívának feltétlenül igaza volt: naponta cserélődő partnerekkel nehéz vagy lehetetlen művészi értéket nyújtani az operaszínpadon. Nos, ennél azért szélesebb volt a paletta…) De ha valaki tökéletességre törekszik, és ezt a világtól is elvárja – nagyon nehéz élete lesz.

A mozinéző viszont csak a ragyogásra kíváncsi.

A Maria Callas-sztori (eredetiben: Maria by Callas)
Forgalmazza a Vertigo Média