Ákody Zsuzsa: Lélekrablók (részlet)

Posted on 2019. január 1. kedd Szerző:

0


A sziget bejáratánál Gyurka arra lett figyelmes, hogy az egyik kandeláberrel valami nincs rendben. Egy árny mozgott rajta, furcsán, egyre feljebb kerülve. Ahogy közelebb ért, már ki tudta venni, hogy egy ember mászik felfelé. Először arra gondolt, egy szerelő, akit azért riasztottak, hogy javítsa ki a hibát. Ez nyilván meg is történt, mert a lámpa működött, és éppen a lámpa fényének köszönhetően látta meg, hogy a szerelőn nincs biztosító kötél. Körülnézett. A szerelőnek nem volt társa, holott nem valószínű, hogy egymagában kergették ki az éjszakába. Néhány másodpercig gondolkodott, aztán megértette. A férfi azért mászik fel, hogy leugorjon.

Hamarjában nem tudta, mit tegyen. Ha nála lenne a mobilja, értesíthetné a tűzoltókat. Körülnézett, kitől kérhetne segítséget, de üres volt a híd. Mi legyen hát? Ha rákiált, lehet, hogy megijed, és leesik. Ha meg felmászik utána, megeshet, hogy dühében ugrik le. Mindegy, valamit tennie kell, a férfi már felért a lámpaoszlop tetejére.

– Nem hiszem, hogy ez a megoldás – szólalt meg normál hangerővel. Remélte, a férfi nem veszi észre, hogy a nyugalma csupán látszólagos. – Az élet kioltása, akár a magunké, akár a másoké, Isten ellen való vétek.

Botond a váratlan hangra legszívesebben sírva fakadt volna.

Már felért a lámpaoszlop tetejére. Bonyolult művelet volt, a lába gyengének bizonyult, s meg-megcsúszott a sima oszlopon, így inkább a karja erejével húzódzkodott egyre feljebb. Miközben mászott, egyfolytában szitkozódott, amiért elhanyagolta a testedzést. Ezért is Kunigundát okolta. Amíg nem ismerte, a karját a zöldségesnél edzette, no meg Leslie-vel teniszezés közben, a lábát meg szintén Leslie-vel úszás közben. A Palatinusra jártak, s az úszásoktatáshoz használt szivacsokba kapaszkodva csupán a lábukkal eveztek, úgy tartották fenn magukat a vízen. Leslie jó srác, csupa izom és jó kedély. Istenem, mennyit tud nevetni! Kunigunda ki nem állhatta. A lány miatt lassacskán minden kapcsolatot megszakított vele, pedig Leslie ellenállt, azt mondogatta:

– Dobd ki ezt a lányt. Tengernyi esze van, de hiányzik a szíve.

Persze nem hallgatott rá, így Kunigunda maradt, Leslie pedig eltűnt a süllyesztőben. Vajon mi lehet vele? Aztán eszébe jutott az apja, de azonmód ki is verte a fejéből. Kemény legény az öreg, túl fogja élni.

Elé villant Kunigunda arca, ahogy azt mondja: – Te piszok!

Hát, legyen kedved szerint, Kunigunda. Mától egy piszokkal kevesebb él a földön.

Valahol egyszer azt olvasta, nem az a jó zsidó, akinek a szülei zsidók, hanem az, akinek a gyerekei azok. Ezek szerint ő nem jó zsidó, hiszen nem lesznek gyerekei, akiket jó zsidónak nevelhetne. Amíg pihent, ezen elgondolkozott. Mindig is szerette volna, ha van egy kölyke. Vér a véréből, hús a húsából…

Eszébe jutott az anyja. Ő az anyja vére, az anyja húsa, habár nem nagyon hasonlít rá, az anyja alacsony, ő magas, az anyja halk beszédű, ő inkább harsány. Az anyja túlélő, hiszen az apjával is képes szembeszállni, ő pedig… Ő pedig… Micsoda is ő? Nos, ő egy balek. Egy élhetetlen, mihaszna balek. Nem akar balek lenni.

A karja remegett, de továbbmászott. Igencsak valószínű, hogy innen is halálos volna az ugrás, ahol most van, de nem akart esetlegességet. Egyszer az életben biztosra akart menni. Vagy talán a csúcson lenni? Ki tudja? A lényeg, hogy fel kell másznia a lámpaoszlop legtetejére, és onnan vetődni a mélybe.

– „fecseg a felszín, hallgat a mély.”

Ákody Zsuzsa

Mindig is kedvelte József Attilát. Nem, nem kedvelte, imádta. És imádta azt a kifejezést, hogy lángelme. Többet jelent, mint a zseniális. A zsenialitás csupán kivételes tehetséget jelent, de a lángelmében benne van a tűz is. Csodálatos szó a lángelme: élő, kerek. És egész. Talán emiatt rajong érte. Mert olyan kerek és egész. Ahogy József Attila is.

– És most, hogy én életemben először felértem a csúcsra, hol vagy kerek, egész költő?

Halott vagy. Mint ahogy néhány másodperc múlva én is az leszek.

Isten veled… Vagy inkább isten hozzád?

A helyes kifejezésen tűnődött, amikor meghallotta a hangot. Legszívesebben sírva fakadt volna. Egyszer akar valamit végigvinni, hogy végre ne fél, de egész legyen, és akkor jön ez az alak, és megzavarja.

Ákody Zsuzsa: Lélekrablók
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2018
e-könyv, 297 oldal, ára 1990 Ft