Michael I. Bennett & Sarah Bennett: Francba az érzelmekkel! (előzetes, részlet)

Eleged van abból, hogy mindig elszúrod? Szeretnél optimistább lenni? Bunkók a munkatársaid? Túl akarsz lépni azon, hogy bántalmaztak? Sehogy sem értesz szót a szüleiddel? Vissza akarod hódítani a szerelmed? Szeretnél kiegyensúlyozott kapcsolatot? Valaki folyamatosan zaklat? Félsz, hogy tönkreteszed a gyereked életét? Szívesen szabadjára engednéd a dühöd?
Ha az ember efféle problémákkal küzd, pszichológushoz fordul, vagy kézbe vesz egy önsegítő könyvet. Csak az a bökkenő, a legtöbb ilyen írás arra buzdít, hogy nézz magadba, fedezd fel a legvadabb vágyaid, és váltsd valóra őket. Ezzel szemben a Michael I. Bennett és Sarah Bennett szerzőpáros, apa és lánya, azt tanácsolja, a francba az ilyen könyvekkel, és a folytonos önboncolással!
Az ő terápiájuk két szóban foglalható össze: térjünk a lényegre! Ha megfogadod a javaslataikat, a Francba az érzelmekkel! lesz az utolsó önfejlesztő könyv, amit el kell olvasnod.

Juss el a probléma gyökeréhez… aztán tépd ki tövestül!

Nem világos, mikor kezdték el az emberek azt hinni, hogy az érzelmi problémáikat ugyanúgy kell megoldaniuk, mint mikor visszafelé lépegetve keresik a kocsikulcsot, de annyi szent, hogy ha visszafelé lépegetve próbálod felfedni problémáid végső gyökerét, rendszerint semmire sem jutsz. Viszont esetleg megtalálhatod a napszemüveged!

Amit az emberek utálnak beismerni, akkor is, ha ez a visszafelé turkálás már jó ideje sehová sem vezet, az pont az, hogy a módszer egyszerűen nem vált be. Van ugyanis rengeteg olyan dolog, amire soha az életben nem kapunk választ. Persze nincs abban semmi rossz, ha esetlegesen létező válaszok után kutakodunk, de ha ez a kutatás nem vezet eredményre, elég nagy az esély arra, hogy a válasz sajnos nem létezik. És ha túlságosan rabjává válunk ennek a válaszkeresésnek, az pont attól vonja el a figyelmünket, hogy az igazi kulcsot megleljük, és rájöjjünk, mi a következő lépés.

Az emberek készségesen elhiszik, hogy kellő tényfeltárással, rálátással és az eddig elnyomott, valószínűleg zavaró érzelmek őszinte, szemtől szemben való megosztásával minden probléma megragadhatóvá és megoldhatóvá válik. Valójában viszont attól, hogy tudod, miért alakult ki valami rossz szokásod, rendszerint még nem leszel képes megszabadulni tőle. Ha állandóan mélyebbre és mélyebbre ásol, az csak kifogásként szolgál, hogy addig várj, míg esetleg idővel könnyebbé válik leállni – ez viszont soha nem lesz könnyebb. Ezért a probléma gyökereinek felkutatása gyakran pont a terápia ellen hat, és ami még rosszabb, elképesztő időpocsékolás.

Ha ugyanis a terápia nem oldotta meg a problémádat, azon kezdesz agyalni, vajon elég intenzív és hosszan tartó volt-e a kutakodás, vajon elég őszinte voltál-e, és hogy nem kéne-e ügyesebb terapeutát választani. Ha a problémád kapcsolati probléma, akkor meg azon tépelődsz majd, vajon sikerült-e eléggé kifejezésre juttatnod a fájdalmas és negatív érzelmeidet – amitől persze, nem meglepő, minden csak még rosszabb lesz.

ÍME, NÉHÁNY ÁRULKODÓ JEL, MELY ARRA UTAL,
HOGY A PROBLÉMA GYÖKEREINEK – VAGY ÉPPEN A SZENT GRÁL – FELKUTATÁSÁT
MOST MÁR IDEJE LENNE ABBAHAGYNOD

A kutakodásra szánt idő fordított arányban áll azzal, amennyire képes vagy változtatni a problémádon.
A barátaid, a gyerekeid, de még a házi kedvenced is a tudtodra adja, hogy nem akarnak többé a múltadról/problémádról/egyebekről hallani.
A terapeutád talán nem fogalmaz annyira durván, mint a barátaid, gyerekeid és házi kedvenced, de időnként el-elbóbiskol.
Már annyiszor átrágtad magad a múlton, hogy a déjà vu érzésnek is déjà vu érzete lesz.

Ha az emberek úgy érzik, kell lennie valami magyarázatnak egy megoldhatatlannak tűnő problémára, a következőket szokták kívánni:

Rá akarnak jönni, mi történt, ami miatt elvesztették a kontrollt, holott addig megvolt.
Tudni akarják, miért nem tudnak megtenni valamit, pedig hasonló dolgokat simán megtettek már.
Meg akarják érteni, miért nem tudnak ellenállni a késztetésnek, hogy valami rosszat tegyenek.

Íme, három példa:

• Nem értem, miért kezdtem el újból inni azután, hogy tíz évig józan voltam. Nem vágytam arra, hogy igyak – nem vonzottak a bárok, nem zavart, ha van alkohol a lakásban, vagy ha olyan barátaimmal vagyok együtt, akik isznak. Aztán a munkahelyemen támadt egy kis feszültség, és úgy éreztem, annyi év után már képes leszek visszafogni magam, úgyhogy ittam valamit. Jólesett, és csak egy pohárral ittam, és egy héten át tartottam is magam a napi egy pohárhoz, de most, három hónappal később már nem bírom kontrollálni az ivást, és ugyanott vagyok, ahol a part szakad. Az a célom, hogy megfejtsem, mi történt velem, és miért.
• Nem tudom, miért nem vagyok képes bizonyos munkákat befejezni. Ha a munkám megkívánja, hogy beszéljek emberekkel, és elég gyorsan el tudom végezni, akkor keményen dolgozom, míg a végére nem jutok, ha azonban sok papírmunka van, és senki nem ellenőriz közben, addig halogatom a dolgokat, míg aztán nagy bajba kerülök. Mindig is ilyen voltam, az íróasztalomon halomban hevernek a papírok, úgyhogy nem is merek már odanézni. Nem tudom, azért van-e ez, mert félek sikeresen elvégezni valamit, vagy mert így beteljesítem apám jóslatát, miszerint úgyis balfék leszek, mindenesetre nagyon megkeseríti az életem. A célom az, hogy kiderüljön, lusta vagyok-e vagy van valami lelki ok, ami megakadályoz a munkám elvégzésében.
• Mindig a rossz fajta pasikat vonzom be, és a dolog persze mindig balul sül el, vagy úgy, hogy megaláz, vagy fizikailag vagy verbálisan bántalmaz. Egy terapeuta azt mondta nekem, hogy olyan férfiakat választok, akik az apámra emlékeztetnek, arra a karizmatikus, mézesmázos emberre, aki rendszeresen verte az anyámat, mialatt terhes volt velem. Azt hiszem, ez a fején találta a szöget, és most már ideje valami jobb embert találnom, de akármennyire igyekszem, mindig Seggfejekkel sikerül csak randizni. A célom az, hogy megfejtsem, miért vonz annyira minden Mr. Rosszfiú, és hogyan vonzódhatnék egy kedvesebb emberhez.

Ha zavarba ejtenek minket a gyengeségeink, melyeknek sehogy sincs értelme, a miértek keresése éppoly hasznos egy felnőtt, mint egy négyéves gyerek részéről. Ha nem érted, miért kezdtél el újból inni tíz év után, vagy miért nem tudsz egy munkát elvégezni, mikor hasonlót már rengetegszer csináltál, vagy miért nem tudsz egy normálisabb pasit bevonzani, mikor jól tudod, hogy mit csinálsz rosszul, jogod van rákérdezni, miért. Ám ha kettőnél többször kérdezel rá, az erősen Jóbra hajazó viselkedés. Ez persze segíthet kifejezésre juttatni a frusztrációdat, de nem segít abban, hogy felülkerekedj a dolgon.

A neurobiológia ugyanis már kimutatta, hogy minden cselekedetünk rengeteg, egyedi alképességen múlik, és elég, ha csak egy olyan alképességünk van, amely gyenge vagy sérült, normális működésünk máris megkérdőjelezhető.

Ha tehát visszatérsz az iváshoz, az nem attól van, mert gyenge ember vagy, hanem mert az ivás megmozgat valamit az agyadban, ami azt jelzi neked: „Ezt újból meg kell tennem.” Ha nehézséged támad a papírmunkával, azt okozhatja az is, hogy nehezen tudsz megbirkózni a speciális írott szimbólumok (számok, térképek vagy mondjuk az angol nyelv) használatával, illetve átírásával. Ha pedig képtelen vagy változtatni azon a személyen, akihez vonzódsz, ezt az agyad egy bizonyos területe irányítja, melyen, akár születésed előtt, akár pár évvel utána lett „beprogramozva”, már nem lehet változtatni.

Tehát a válasz, melyet majdan Teremtődtől kapsz, mikor megkérded tőle, miért, ugyanaz lesz, mint amit annak idején anyádtól kaptál, mikor fogalma sem volt, mit feleljen, és nem is akarta a drága idejét erre pocsékolni: „Csak, mert én mondom, és kész. Menj a dolgodra!” Persze az, hogy tudod, nincs végső válasz, vagy legalábbis ez a válasz nem elérhető a számodra, nem oldoz fel a felelősség alól, hogy a problémáddal valamit kezdened kell. Egyszerűen csak nem kell feleslegesen a probléma eredetével bajlódnod. Attól függően, mennyire vagy elkötelezett a tudás megszerzéséért folytatott fausti küldetés iránt, vagy éppen mennyire kerülöd a bonyolult, fájdalommal járó feladatokat, örömest, vagy épp kevésbé örömest vágsz majd bele abba, hogy feladd a küldetést, hogy elfogadd, a probléma gyökerének megértése igencsak kétséges, és ettől függetlenül elkötelezd magad arra, hogy megpróbálod kezelni.

Ha pedig nem áltatod már magad holmi hamis reménységgel, miszerint a dolgok mélyebb megértése megoldja a problémádat, próbálj arra motivációt gyűjteni, hogy saját magad és életed megváltoztatásának valódi okait feltárd. Ha ugyanis azért csinálod az egészet, hogy valakinek imponálj, vagy hogy jobban nézz ki, ez nem lesz tartós; inkább azt határozd el, vajon a változás elengedhetetlenül szükséges-e ahhoz, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél. És ha megtaláltad az elveidnek megfelelő okokat, időről időre emlékeztesd magad arra, mik is ezek az okok, mert így jobban el tudsz vonatkoztatni a fájdalommal, szorongással és megaláztatással teli érzésektől, melyek önmagad megerősítése közben rád törnek.

Ahelyett tehát, hogy megpróbálod feltárni problémád gyökereit, erőforrásaidat inkább arra használd, hogy megtanulod kezelni, akár egy rehabilitációs program, egy vállalati couching, vagy néhány barátnő segítségével, akiknek adsz a véleményére. Miután lemondtál a végső megoldás kereséséről, és az állandó késztetésről, hogy kérdéseket tegyél fel, találd meg az igazán jó motivációkat, és tanuld meg, hogyan léphetsz akcióba.

Gyors diagnózis

Íme, mit szeretnél, és mit nem tudsz elérni:

Teljes mértékben megérteni, mi a baj.
Teljes kontrollt gyakorolni a probléma fölött.
Azt, hogy a probléma eredetét ismerve könnyebb legyen a problémát kezelni.
Megbízható módszert arra, hogyan lehet a problémát orvosolni, és a továbbiakban elkerülni.

És mi az, amire törekedhetsz, és el is tudod érni:

Annyit tudni a problémáról, amennyit bárki más tud, és közben elfogadni, hogy nem vagy képes többet megtudni róla.
Elfogadni a fájdalmat és zavarodottságot, melyet egy meg nem értett probléma okoz.
Motivációt találni arra, hogy az adott probléma ne kényszerítsen értékeid feladására.
Nem engedni, hogy a zavarodottság és a megalázó érzések eltántorítsanak a probléma kezelésétől.

És íme, hogyan érheted el mindezt:

Ha már végigkutattad az egész netet, és legalább két szakembernél jártál, de még mindig nem leled a választ, add fel.
Ne kezdd újból a kutakodást, hacsak nem merül fel valami egészen új kutatási eredmény az újságok címlapján.
Ne azt kérdezd, miért, hanem azt, hogyan.
Készíts cselekvési tervet annak fényében, hogy semmit nem tudsz azon kívül, amit már most is tudsz.

Házi dolgozat

Íme, mit mondj saját magadnak vagy másoknak, ha képtelen vagy megérteni, mi a problémád oka vagy forrása.

Kedves (saját magam/családtagom/párom/szuperlogikus barátom)!

Tudom, mennyire nehéz megérteni, hogy egy ilyen (pozitív jelző) személyiségnek, mint én, problémája akad a (függőséggel/politikával/azzal, hogy mindig a gazfickók vonzzák), de sajnos így van. Eddig bármilyen módszert is választottam (három terapeuta/a kabbala/Judy bírónő) nem kaptam érdemleges segítséget. Eldöntöttem, hogy talán válasz nem is létezik, probléma viszont annál inkább, ezért mostantól meg kell tennem mindent, amit csak tudok, hogy változtassak a viselkedésemen, és így azzá válhassak, akivé akarok. Tehát nyitott leszek mindenre, ami a problémámmal kapcsolatos (beszélgetések/újságcikkek/bejegyzések a Twitteren), és örömmel veszek minden, a viselkedésemet érintő észrevételt (amit vagy megtorlok, vagy nem), valamint nyomon követem az előrehaladásomat (feljegyzések a számítógépemen/ Facebook-bejegyzések/titkos napló, melyet halálom után kéretik megsemmisíteni). És soha nem adom fel!

Hogyan váljak sokkal pozitívabb személyiséggé?

A negatív érzelmek, különösképp a harag, az önsajnálat és az irigység megélése, de visszafojtása is fájdalommal jár, ám ha szabadjára engedjük ezeket az érzelmeket, könnyen balféknek vagy unalmas figurának titulálnak a többiek. Olyan ez, mintha az embernek folyton tele lenne a hólyagja, viszont ha elengedné magát, olyan sértő, gonosz és igazságtalan dolgokat eresztene ki magából, hogy inkább a bepisilést választja.

Ezért, mikor arról van szó, hogy kevésbé negatív, inkább pozitívabb személyiséggé kéne válnia, a legtöbb ember szeretne megszabadulni negatív érzelmeitől, és a kísértéstől, hogy egy seggfej legyen, továbbá szeretne enyhíteni a folytonos önvizsgálat és önmegtartóztatás okozta feszültségen, amely sokszor idegessé és nyűgössé, sőt, akarata ellenére elviselhetetlen seggfejjé teszi.

Sajnos sok dolog, ami azzal kecsegtet, hogy felold a negatív érzelmek feszültsége alól, nem tesz jobb emberré, hiába érzed magad jobban tőle. Az például, hogy rátámadsz valakire, akár verbálisan, akár fizikailag, lehet jogos, de a megkönnyebbülés, amivel jár, erősen korlátozott. Hosszabb távon gyakran hagy maga után kellemetlen, rossz érzést, és esetleg még jobban összeláncol azzal, akitől inkább meg kéne szabadulnod.

Megpróbálhatsz úgy is pozitívvá válni, hogy távol tartod magad azoktól a dolgoktól, melyek negatív érzéseket keltenek benned, de ez nem igazán nyerő, ha közben elhárítod magadról a felelősséget, elhagyod azokat, akiknek szüksége van rád, vagy lebutítod a személyiségedet. Magadra erőltethetsz ugyan egy bájvigyort, de ezzel esetleg elárulod saját, normális viselkedésről alkotott nézeteidet.

Ezért elsődleges célod nem az, hogy megszabadulj a negatív érzésektől, és így rövid távon jól érezd magad, hanem az, hogy továbbra is elfogadható ember maradj, és ne hagyd, hogy ezek az érzések irányítsák a viselkedésedet.

Ne vesd meg a negatív érzelmeket: még egy pacifista, egy jógi vagy egy óvónő is elveszítheti a fejét bizonyos körülmények hatására (például Boston belvárosában autózva). Vannak emberek, akiknek rossz a természete és állandóan zsémbesek, míg mások folyton olyan szituációba keverednek, amely a gyenge pontjukon találja el őket, és ettől dilisek lesznek. Bárhogy legyen is, ha az utálatos érzéseid miatt magadat kárhoztatod, mikor ezeken nem tudsz változtatni, ettől általában csak rosszabb lesz a helyzet. Ha ugyanis belerúgsz saját magadba, nagyobb eséllyel fogsz másba is belerúgni.

Ezen túl az utálatos, démoni oldalad is hozzájárulhat ahhoz, hogy kreatív, jó humorú és energikus ember vagy. És ha ezt a sötét oldaladat nem is könnyű kontrollálni, és együtt élni vele, megpróbálhatod a negatív energiákat jó célra használni. Pozitívabbnak lenni nem azt jelenti, hogy édeskésen angyali, hanem hogy jól nevelten démoni vagy, de legalábbis elég jól nevelt ahhoz, hogy a barátaid ne küldjenek vissza azonnal a pokolba.

ÍME, NÉHÁNY OLYAN JEL, MELY AZT JELZI,
HOGY A DÉMONI OLDALAD LASSAN ÁTVESZI AZ URALMAT

Ahelyett, hogy a kormányon a két kezed tíz óra és két óra körül tartanád, a középső ujjad valahogy mindig odamutat a tizenkét órához.
A pohár se nem félig üres, se nem félig teli, hanem állandóan a budira jársz.
Úgy gondolod, hogy a jogos önvédelmet csak neked találták ki.
Gyakran használod azt a kifejezést, hogy „csak próbálok őszinte lenni”, és aztán mondasz valamit, amitől mindenki seggfejnek tart.

* * *

Dr. Michael I. Bennett kanadai születésű pszichiáter. A Harvard Egyetem orvosi karán végzett. Saját szakterületén belül szinte mindenhol dolgozott már, de leginkább az egyéni praktizálás érdekli. Feleségével Bostonban él, és lelkes Red Sox-drukker.

Sarah Bennett magazinoknak, internetes portáloknak és televízióknak dolgozik. Mikor épp nem „a mindennapi betevőért ír”, kutyát sétáltat és Red Sox-meccseket néz. New Hampshire-ben él, de New Yorkban dolgozik. A Francba az érzelmekkel!, amelynek a társzerzője az édesapja, dr. Michael I. Bennett, az első könyve, és rögtön felkerült a New York Times bestsellerlistájára.