Csendbörtönök | Mezei Márk: Utolsó szombat

Posted on 2018. augusztus 28. kedd Szerző:

0


hcl |

Érdekes módon, bármennyire nem makulátlanok a politikusok, a szűzbeszéd műfaja mégis létezik. S ha már egyszer ez így alakult, akkor nevezhetjük egy elsőkötetes szerző regényét szűzkönyvnek? Egyfelől mindenképpen, lévén az első (nagy lélegzetvétellel közzétett) nyilvános megszólalása, de ha jobban belegondolunk, erősen témafüggő. Az Utolsó szombat nem ártatlan könyv. A szerzője ugyanis a létező legnagyobb bűnt: az árulást helyezi a történet középpontjába. Jóllehet az Utolsó szombattal a szűzbeszédét tette le az asztalra Mezei Márk, már elsőre öreg-bölcs vitaregényt írt.

Vannak könyvek, amelyek szabályosan felzabálják a lelket, de éppen emiatt megkerülhetetlenek. Mezei Márk regénye vitathatatlanul ezek közé tartozik, mivelhogy akarod vagy sem, az erkölcsi alapfelvetése – létezik-e súlyosabb bűn, mint a gyávaságból eredő árulás – hosszú hetekig elkísér. Mezei Márk a hitszegés kis-nagyregényét írta meg úgy, hogy közben nem ítélkezik, hanem a Talmud tanítását követve, kérdésre kérdéssel kérdez vissza. Mi egyebet tehetne hát egy könyvkövető recenzens, mint hogy visszakérdez a szerzőtől?

Ám még mielőtt belebonyolódnánk a keresztkérdésekbe, álljon itt néhány prózai mondat a regény pedigréjéről. Az Utolsó szombat egyetlen sorsdöntő nap karcsú kötetbe fogott története. Az 1944. január 14-én (pénteken) játszódó regény szereplőit – első ránézésre – csak az köti össze, hogy mindahányan a Nagyatádi Szabó utca 32. szám alatti bérházban élnek. A vészkorszak idején valóban Budapesten bujkáló belzi rabbi – Áron Rokeáh – és a képzelet szülte leszbikus pár – Magda és Krisztina – ugyan más lelki indíttatásból, de a csendjük magán(y)zárkájában léteznek. S bár a főszereplők ugyanabban a házban laknak, soha nem beszélnek vagy találkoznak egymással. Pedig ha sikerülne kijutniuk a lelki süketszobájukból, még az is lehet, hogy megmenekülnének. A könyv címe azonban azt súgja, hogy ebben a regényben nem beszélhetünk egymásba nyíló sorsokról, csak párhuzamos lelkivilágokról.

Az Utolsó szombat két főszereplője, Áron Rokeáh és Adler Magda (látszólag) jobban nem is különbözhetne egymástól. Vallási vezetőként a haszid rabbi arra lenne hivatott, hogy a híveknek útmutatást adjon. Ezzel szemben a vénülő Áron Rokeáh saját magával folytat belső harcot, s elbukik, mivel a fizikai gyengeségeit hagyja eluralkodni a szelleme felett. Nem kisebb a vétke, mint hogy cserbenhagyja a magyar zsidóságot (pontosítva: a haszid közösséget), amikor nem figyelmezteti őket az ajtón dörömbölő végveszélyre. Az pedig már árulás non plus ultrája, hogy a saját életét mentve Palesztinába szökik.

A női – fiktív – főszereplő jellemrajzában nem/sem sok pozitív tulajdonság akad. Adler Magda, aki a zsidóságával és leszbikus kötődésével csak félig-meddig van tisztában, alkoholfüggő, és polgári származása ellenére (vagy mellett) egy illegális kommunista csoport tagja. Az olvasó számára Magda egy másodpercig sem rokonszenves, végül addig vegzálja érzelmileg a – szerinte műveletlen – keresztény parasztlány szerelmét, mígnem Krisztina a Horthy-rendőrség kezére adja az őt kizsigerelő „büdös kurva zsidót”.

S máris adódik a kérdés, hogy vajon kisebb gaztettet követ el az, aki „csak” egy (korábban szeretett) embert árul el, illetve mekkora lelki terhet kell cipelnie egy (vallási) vezetőnek, aki egy teljes közösséget hagy magára? Kinek a bűne, ha nem vagyunk képesek feloldani a szerelmünk körüli csendburkot? Állíthatjuk-e azt, hogy az izolált magány rossz tanácsadó?

Persze, hogy léteznek a fenti kérdésekre válaszok, ahogy utólagos magyarázatok is a nem-cselekedetekre. Mezei Márk a belül megélt történéseket tömör belső monológokkal vetíti elénk. A kibeszéletlen frusztrációk kapcsolják ugyanis össze a szereplőket, akik „a csend membránján” keresztül érintkeznek, vagyis hallgatnak egymás mellett. A regényben az erotika, a testiség is erős szerephez jut, de funkciója amiatt hangsúlyos, hogy a nem-hősök jellemvonásait felerősítve meséljenek a lelki és fizikai motivációikról, üresjárataikról. A szereplők testcsendjei éppúgy beszédesek, mint ahogyan a nem-találkozásaik árulkodóak. Szinte végig némafilmszerűen peregnek az események, miközben a belül folytatott párbeszédek feliratozva jelennek meg az olvasó szeme előtt.

A gyakorlatilag egy napot felölelő regényidő természetesen nem elegendő arra, hogy az Utolsó szombat vázlatosan odavetett papírmasé alakjait is kellően megismerjük, de annyiban lényegesek, hogy testközelbe hozzák a könyv miliőjét. Abszolút nem közömbös ugyanis, hogy mikor és hol – 1944, Budapest – játszódik ez a történet. Újabb kérdést vet fel, hogy a vészkorszak idején mi minősült magánbűnnek és mi számított kollektív árulásnak? Ma vajon másként viszonyulunk az elpártolókhoz és/vagy hitszegőkhöz? A morális dilemma kortalan.

Ami azt illeti, az Utolsó szombat olvasása közben eltűnődtem azon, hogy miért ír könyvet a hallgatásról egy kommunikációs szakember. A könyv végére érve már sokkal inkább az volt a kérdés, hogy van-e értelme a beszédnek egy kificamodott világban?

Mezei Márk

Az íróval készült interjú(m) itt olvasható

Mezei Márk: Utolsó szombat
Pesti Kalligram Kiadó, Budapest, 2018
248 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2392 Ft,
e-könyv változat 2000 Ft
ISBN 978 963 468 0604

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1944. január 14. Budapest, Nagyatádi Szabó utca 32. A kopott kapu mögött bujkál a zsidó világ egyik legismertebb szellemi vezetője, Áron Rokeáh. Utolsó budapesti estéjén megrázó, áradó erejű üzenettel fordul a híveihez, ami néhány héten belül több kiadásban is megjelenik. A második megjelenéstől kezdve azonban több tucat mondat kimarad az eredeti szövegből. Mi történt? Véletlen? Tévedés? Szándékos hamisítás? Lehetetlen megmondani. A kérdés azonban velünk marad: mit akart mondani a belzi rebbe?
A rabbi búvóhelyétől pár ajtónyira két nő keresi önmagát. Az egyik jó családból származó, művelt zsidó lány, a másik romlatlan, egyszerű cseléd. Egyetemről eltiltott illegális kommunista és mélyen hívő keresztény bejárónő. Nem szerethetik egymást, de nem tudnak létezni a másik szerelme nélkül.
Mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: menjen vagy maradjon? Küzdjön vagy feladja? Az utolsó órák kegyetlen, mégis emberi küzdelmeinek történetét tartja a kezében az olvasó.