Csodálkozom…. | Cserhalmi Imre: Törlesztés – avagy lapok a talonból

Posted on 2018. augusztus 27. hétfő Szerző:

0


Személyes hangú előbeszéd

Ó, mily szép lenne leírhatni (!),

hogy Cserhalmi Imre életregénye, a Törlesztés a nagy idők tanújának visszaemlékezése, csakhogy ha ilyet leírnék, a szerző könnyed gesztussal mutatna a papírkosárra, hogy helyezzem művemet oda, ahova való. Cserhalmi ugyanis szerkesztő, rovatvezető is volt egy hajdani lapnál, melyet az erre a célra alkalmas bérencek lemészároltak, tehát egyetlen nyikkanásnyi ellenvetésem sem lehet. A közhelyeket sosem tűrte és keményen irtotta.

Mármost ez a Lapok a talonból alcímű kötet végigszáguld egykori kollégám életén, ami nevezhető kalandosnak vagy fordulatosnak, de unalmasnak semmiképp. Ő ugyanis különös szerencsével élte az életét. Amikor otthonról tulajdonképpen kilökték, azonnal talált munkát (az még egy olyan kor volt, idestova hatvan-hetven éve), és aztán mindig eléje jöttek a megbízások meg a feladatok. (Mai billentyűhuszárok ezt kihívásnak neveznék, de ezt mindketten kihúznánk a kéziratból.)

Hogy a feljebb említett idők nagyok voltak-e, azt ma már bajos lenne hitelesen megállapítani, de az 1957-es újrakezdés után a Népszabadság gárdájában munkatársnak lenni egyszerre volt stresszes, és sajátosan furcsa besorolású társadalmi helyzet. Az országos pártlap respektusa bizonyos mértékig feljebb emelte az újságírót a saját magasságánál. A megyei tudósító (adott esetben Cserhalmi) mindenhova bejáratos volt, mindenféle információt kérhetett és kaphatott, a megyei vezetőkig, sőt a mindenható pártvezetőkig is eljutott. (Ezt azok kedvéért mondom, akik mostanában csak azzal találkoznak, hogy egy parlamenti képviselő mindenféle ünnepeket képes kívánni, ahelyett, hogy válaszolna az újságíró kérdésére.)

Cserhalmi életútjából tehát a figyelmes olvasó társadalomismeretre, kapcsolatok hálóját felderítő információkra is szert tesz – a korai és késői szocializmus idejéből. A középső időszakról viszont egész mást ismer meg: hogyan lesz egy sokoldalú újságíróból színházigazgató. És tegyük hozzá: az az igazgató, aki Győr számára megteremtette a már kezdetben is híres – majd a későbbiekben sok konfliktust átélő, átvészelő balett-társulatot. (BJI)

* * *

Tóth Zsuzsanna |

Milyen mércével mérhető, mennyire ítélhető meg egy papírra vetett valódi, fikciómentes emberi élet? Az önéletírások sajátja, hogy többnyire csupán stílusukat, megfelelő tudás birtokában a tartalmi hitelességet ítélhetjük meg. Ám ismerhetünk-e valakit teljes mélységében? Rejtett gondolataival, az életének felnagyított vagy elhallgatott mozzanataival egyetemben? Nem valószínű. Ennek dacára, vagy épp ennek folyományaként többnyire van, amely emlékiratot kedvelünk, másokat kevésbé. Engem most meglepett, mennyire megkapónak találtam Cserhalmi Imre könyvét, amelynek a Törlesztés avagy lapok a talonból címet adta.

Egy fiatal szellemű idős ember, hosszú és változatos életútját, amely valahol mégis egy célt követett mindvégig, nem egyszerű elmesélni. Nyilvánvalóan szükség volt azokra a gondosan megőrzött cetlikre, jegyzetekre. levelekre, dokumentumokra is, amelyek túlélték a nem kevés számú költözést, s amelyek aztán talont képezve, segítették az emlékezést. Cserhalmi Imrének van mire visszanézni, hiszen nagy utat járt be a védett családi öböltől az ugyancsak védett, kellemes nyugdíjas otthonig. Nyitottan, könnyedén beszél élete vonzásokkal és taszításokkal teli fordulatairól, a nők és a művészetek iránti rajongásairól. Színes és csapongó olykor, de szinte soha nem fellengzős, és nem osztogat tanácsokat, s főleg nem keres felmentést önmaga számára. A társadalmi változásokra ugyan óhatatlanul reflektál – de szerencsére szintén mentesen a meggyőzés szándékától. Teheti ezt azért, mert amennyire meg tudom ítélni, nem ő idomult a különféle hirdetett kurzus-értékekhez az idők folyamán, neki viszonylag korán kialakult elkötelezettsége a szabad gondolkodás iránt.

Könyvének szerkezete nem feltétlenül és nem mindenáron követi az életesemények sorrendjét, noha kétségtelenül van benne linearitás. Ám azt is mondhatjuk, inkább tömbösíti a különféle dolgokat, és azok kapcsán emlékezik. Mesélőkedve töretlen, stílusa az élőbeszéd pongyolasága nélkül kötetlen. (A pontos kifejezések iránti készség nem véletlen – hiszen újságírói, írói múltja, és az újságíró akadémián évtizedeken át végzett oktatómunka után ez már-már kötelező. Mégsem érződik az írásban semmiféle keresettség, semmi kimódolt és kényes precizitás – csak a színes, eleven, hatásos kifejezőerő.)

Számomra – és feltételezem még sokak számára – néhány esemény, amelynek az ő életében kiemelt szerep jutott, más vonatkozások miatt ismerős, és így, noha sosem találkoztunk, kicsit az én saját történetemet is súrolják mondatai. Ismerős néhány név, helyzet, néhány épület, még színházi bemutató is, amin ezek szerint mindketten részt vettünk. És ismerős néhány politikai magatartás, akció-reakció is, hiszen egy történelmi periódusban élünk. Ezért is izgalmas olvasni Cserhalmi Imre könyvét. S noha lehet, hogy az életút közvetlen tanúi máshogyan látják (ez a szelektív memória okán sokszor megesik), kívülről nézve hitelesnek tűnnek a történetek. A szerző elkerüli, hogy ok nélkül kinagyítson egyes eseményeket, vagy elbagatellizáljon másokat, mint ahogy sikerrel kerüli ki a pletykaízű, szenzációhajhász, a sztori kedvéért bennfentes mondatokat is.

Óhatatlanul is reflektál megélt emlékei és jelenünk összecsengéseire – ezekből hosszasan lehetne idézni. Ahogy ő maga írja: „Mert szegről-végről s lényegében a jelenhez szólok mindarról, amihez a múltam csak ürügy, apropó, dobbantó deszka, példatár.” És mennyi példája van! A „kötelező férfi-téma”, a katonaság kapcsán ezt írja: „…az a fajta katonaság, amit évtizedek távolából és a mai fiatalság elképesztő neveletlensége láttán megszépítő nosztalgiával látnak, csak arra nevelt: ne gondolkodj, mert van, aki helyetted megteszi, légy alattvaló, ha kell, rabszolga. »A parancs: az parancs, pofa be!« És bármerre, bárkire is lősz, az egyház mindig isten áldását adja rád, és noha ezer kilométerre szenvedsz a hazádtól, azzal fognak hitegetni a jól jövedelmező, meleg parlamenti irodákból, hogy a hazádat véded!” Annyi fontos gondolat és szívemből szóló mondat van a könyvben, nehéz válogatni belőlük, félek, hogy csak csapongás lenne belőle. De nem állhatom meg, hogy ne idézzem a következőt is: „És mindig jön valami új világ, naná, hogy az őt közvetlenül megelőzőnek az 1000 százalékos elutasításával, minden át- vagy a visszájára fordul, az ellenség új, hiszen nemrég még ő uszított, csak a kirekesztés, a tagadás, a gyűlölet kultusza változatlan. És a lélek ezt nehezen emészti meg.”

Tanulságos és élményt adó Cserhalmi Imre könyvének olvasása. Egy ember írása, aki sokat élt, sokat látott, sokat tett – legalább is lehetőségei keretében. Emlékírásában nem önigazolásra törekszik, nem vádol, csak elmesél egy életet, annak szépségeivel és tévedéseivel együtt. S persze titokban reméli, hogy elmerengünk sorai fölött. Nincs tele sértettséggel, megbántottsággal, keserűséggel, még most is a derűsebb oldalra koncentrál, nem csoda, hogy talál még örömöket. De legalábbis, bizakodik ebben. Sok helyzeten segített már át egy remek mondás: ha nem lehet úgy, ahogy akarom, akkor úgy akarom, ahogy lehet. Ennél jóval plasztikusabb Cserhalmi Imre (Assisi Szent Ferenctől kölcsönzött) zárógondolata: „Uram, adj nekem türelmet, megértést, józanságot, nagyvonalúságot, hogy el tudjam viselni azt, amin nem változtathatok. És, kérlek, ugyanakkor adj nekem bátorságot, erőt, kitartást és felelősségtudatot, hogy megváltoztassam, amit megváltoztathatok. De legfőképp arra kérlek, Uram, hogy adj nekem bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni egymástól.
Ja, és az élet rövid, nagyon rövid. Nyolcvannégy éves vagyok. Nekem elhihetitek.”

Ezt nem árt eszünkbe vésni.

Cserhalmi Imre

Cserhalmi Imre: Törlesztés – avagy lapok a talonból
Corvina Kiadó, Budapest, 2018
400 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3192 Ft
ISBN 978 963 136 5023

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Kockáztató voltam. Kockázat nélkül lehetséges nyugalom, de ritkán lehetséges győzelem. Nekem mindig nagyon kellett akarnom és csinálnom, amit csináltam, ha úgy nem ment vagy nem mehetett, inkább abbahagytam. Szenvedélyesen, vagy sehogy. Az életem széles amplitúdóval mozgott. Rájöttem, hogy igenis mindig van választási lehetőség, és csak az az ember szabad igazán, aki ezt meri felismerni és vállalni. Nekem az felelt meg, ha az elém táruló lehetőségek közül következetesen a nehezebbiket választottam. Az életem nem volt mindig jó, de mindig érdekes volt, és ez sokkal többet ér, mintha mindig csupán jó lett volna.”

Cserhalmi Imre 81 éves korában határozta el, hogy megírja élete történetét. Nem csoda, hogy a munka csaknem két évig tartott, mert volt – többek közt – gyerekszínész, gyári segédmunkás, konferanszié, könyvkritikus, főiskolai tanár, amatőr operett-karmester, laptudósító, miniszterelnöki tanácsadó, egyetemi oktató, karvezető, iskolaigazgató, tréner, főszerkesztő és színházigazgató is. Írt újságot, filmforgatókönyvet, színművet, musicalt, operalibrettót, riportkönyvet, lakott Albertirsán, Győrött, Szegeden, Pécsett és Kiskunlacházán, és természetesen Budapesten, ahol született s most is él. Rengeteg élményre és persze tanulságra is tehetett szert eseménydús, tehát konfliktusokban is gazdag, olykor szinte kalandos életében.