Megrázó lányok | Naomi Alderman: A hatalom

Posted on 2018. június 15. péntek Szerző:

0


Pokorny Zsófia |

Vajon milyen lenne a világ, ha az egyik nem erőszakos eszközökkel juthatna hatalomra? A nők kulcscsontja alatt felfedezett rejtélyes szövet elektromosságot termel, és fejlettségétől függően kisebb vagy akár halálos áramütést mérhet másokra. A kezdetben csak kamasz lányokban felfedezett szerv, a motring egyre elterjedtebbé válik, a fiatalabbak képesek az idősebbekben is felébreszteni használatát, és elkezdődik az egyre tudatosabb harc a férfiak, az egész férfinem ellen.

Naomi Alderman regénye, A hatalom megjelenése óta vezeti a legfontosabb sikerlistákat az Egyesült Államokban. A fikciós történelmi regény négy főszereplő szemszögéből mutatja be a Lányok Napjával kezdődő és a végső kataklizmáig vezető utat. A négy különböző karakterű és habitusú személy a hatalom egy-egy modern kori megnyilvánulását jelképezi. A gyermekkorában zaklatást elszenvedett Allie megszökik kegyetlen nevelőszüleitől. Egy fanatikus vallási csoport vezetője, Éva anya válik belőle, akinek valamilyen titokzatos hang vezérli minden lépését. A szintén problémás gyermekkort maga mögött hagyó Roxy nyomába lép maffiafőnök apjának, hogy leszámoljon anyja gyilkosaival. Margot motringját a lánya „éleszti fel”, aminek folytán a középkorú asszony politikai karriert fut be, elsöpörve ellenfelét.

Az egyetlen férfi narrátor Tunde (ejtsd: Tundí), az ő újságírói karrierjének köszönhetően követhetjük a nők előretörését. Karaktere tökéletesen szemlélteti, hogy egy elvileg demokratikus jogállamban, miért is lenne olyan fontos a média és a kapuőrök szerepe. Hiszen a mindenkori hatalom ellenőrzése, a társadalmi anomáliákat követő számonkérés tulajdonképpen az ő személyük révén valósulhat meg. A demokráciák előbb-utóbb bekövetkező végnapjait vetítik előre az olyan események, amikor a média általi kontroll és a híradás bármilyen formájának szabadsága valamilyen módon csorbul. És ez történik a könyvben… Tunde karaktere talán épp ezért a legizgalmasabb, hiszen pártatlanként próbálja feltérképezni a történelmi eseményeket, egyaránt segítve nőknek és férfiaknak.

A négy szereplő sorsát éveken át követve egyszerre kapunk választ személyes motivációkra és változásokra, valamint a globális politikai eseményekre. A szöveg érzékenyen rezonál azokra a kulturális és vallási jelenségekre, amelyek letéteményeseinek napjainkban a férfi nemet tekintjük, azonban Alderman csupán néhány reláció megfordításával frappánsan mutatja be, hogy mennyire könnyen lehetne nőközpontúvá alakítani a szokásosan maszkulin hatalmi ágakat.

A brutalitásig fokozott események a regény szövetébe megrázó képekkel kerülnek. Borbély Judit Bernadett fordításában kitűnően érvényesülnek olyan nyelvi elemek és helyzetleírások, amelyek megakadályozzák az olvasót, hogy bármilyen szinten is azonosulni tudjon a szereplők valamelyikével.

A legnagyszerűbb bravúr (stilisztikai is!) valószínűleg mégis a regény keretes szerkezete. Ez kiemeli a fikciós történelmi regényben rejlő poénokat, mint például a hiteles régészeti leletként ábrázolt rajzok, vagy éppen a nyitó és záró levelezés, amely a fiktív szerkesztő és fiktív író között zajlik. (Ráadásul Alderman kikacsint a szöveg mögül: Naomi a szerkesztő, a szerző [Neil Adam Armon] pedig saját nevének anagrammája.) Ha a jelenkori modern társadalmakban rejlő elnyomás bármilyen valódi megnyilvánulását keressük a regényben, leginkább épp ebben a néhány levélben találjuk meg.

Alderman regényét hiba lenne feminista disztópiaként címkézni, ami a nők hatalomra kerülését, a végső összeomláshoz vezető éveket mutatja be. Vagyis annak a feltételezett folyamatnak történetét, amelyben a nők nemcsak vezető pozíciókba kerülnének a patriarchális társadalmakban, de olyan fizikai képesség birtokában is lennének, aminek segítségével uralmuk alá tudják hajtani az összes férfit. Annyiban viszont igaz a regényre a feminista jelző, hogy megmutatja, miként teszi korrumpálhatóvá a hatalom mindazokat, akik megragadják, és a hatalom birtokában hogyan nyomnak el más társadalmi csoportokat.

A fikciós történet éppen ezért ugyanígy bemutathatná akár a férfiak felemelkedésének szemszögéből is a hatalommal való visszaélést. Hiszen ebben az összefüggésben a feminizmus csupán a mindenkori (és mindenfajta) elnyomás elleni harcként értelmezhető. Ezáltal a regény negatív víziója lesz annak, mi történik, ha a hatalomelmélet egyenletébe behelyettesítünk bármilyen más elnyomó rendszert és annak elnyomottjait.

Naomi Alderman

Naomi Alderman: A hatalom
21. Század Kiadó, Budapest, 2018
384 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft,
ISBN 978 615 575 9086

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás… Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?