A valódin túli világról | Kováts Kriszta: Álomfejtés – lemezbemutató / Hatszín Teátrum | ZsiMü

Posted on 2018. június 2. szombat Szerző:

0


Bedő J. István |

F R I S S Í T V E !

Az Álomfejtés lemez koncertszerű bemutatójára a Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü) eseményei adtak alkalmat. Ami a zenei/szöveges/énekes anyagot illeti, annak elemzése alább olvasható, de előadásként minden másképp működik.

Erőteljesebben érződött, hogy a lemez indító íve megmutatja az elálmosodástól az első könnyebb, majd egyre súlyosabb álmodás felé, majd pedig az onnan kifele vezető utat. A sejtelmes zenét követi az „elszunnyadni s alunni”. (Ó, Istenem, ha ezt Shakespeare két ilyen igével tudta volna megírni…) A koncertet nem csupán Kriszta személyisége dobja fel, hanem a zenészek sokoldalú jelenléte is. Sokoldalú, mert itt tűnik fel, hogy a vonóskvartett meg a basszer is vokálozik, Farkas Gábor Gábriel (mint korábbi alkalmakkor is) rajzol a háttérre. Na de! A derék dzsesszista kapott egy „csakneki” rap-nótát – azt mondta, hogy tőle távol áll, de nagyon vágta… A háttér pedig Jammal (Fekete János) beatbox kísérete, amit Kováts Kriszta korábbi koncertjén (Arany-óra) is hallhattunk.

A koncerthallgatóknak támpontot kínáltak továbbá a Freud műveiből válogatott, Kriszta és Gábriel által felolvasott részletek.

Kriszta ezerszínű volt, de ez már a lemezhallgatáskor is kiderült. A desszert Mókus színpadi megjelenése. Dzsesszbe és magyar zenébe oltott improvizációja hegedűn és saját, semmihez nem fogható színeket mutató hangján ugyan nem kapcsolódott mereven a Freudot, Magritte-ot, Einsteint felvonultató társasághoz – ám a zenedarab a maga indulataival és ellágyulásaival pontosan leképezte „egy nehéz nap éjszakáját” a szó eredeti (és nem rocktörténeti) értelmében.

* * *

Kováts Kriszta ismét kísérleti lemezt hozott létre, hasonlóan a korábbi, Játékok és szerelmek tematikus összeállításához. Természetesen a kísérletezést abszolút pozitív értelemben kell venni, ti. összeházasítja a nagyon erős gondolati lírát Szirtes Edina Mókus nagyon karakteres és sokszínű zenéjével.

Az eredmény erősen hasonlít a magas minőséget kínáló étteremek degusztációs menüihez: ahány falat (dal), annyi stílus, ám mind harmonizálnak egymással. És hogy a kézenfekvő kapcsolatról is essen szó: az ébrenlét és álmodás, az álom megfejtetlen, nehezen kibogozható világához kapcsolódik minden dal – és persze a háttérben maga Sigmund Freud alakja lengi be a lemez zenéit (szép képzavar, igaz?), mert ő szentelt évtizedeket ezeknek a nem tudatosan megjelenő, reggelre alig visszaidézhető képeknek, történeteknek.

Freud – Fábri Péter szövegeinek köszönhetően – két dalban személyesen is felbukkan: az egyik a Freudnak volt egy macskája, ahol is a gazda csak mellékszereplő, ugyanis a lélekbajok éppen a macskán jönnek elő, a másik esetben viszont a szakállas doktor sétál ki-be a szövegben (vagy az álomban), igazából nem is szólal meg, csupán Fábri játszik a helyzettel meg a szavakkal.

Magritte egymásba játszó képei válnak zenévé és dallá, mintha magam is bent sétálnék a házban, ami talán nincs is, csak ajtók sora, vagy abban az erdejében, ahol az átlátszó fák mögött bolyonganak az állatok.

A szövegekben Fábri mindent kipróbált: írt témát variációkkal, rögtön az indító darabban (Kezdődhet a múlt), fügét mutat a „már a régi görögök is” közhelynek – csakhogy itt nem a bőrt ismerték (Karinthy módjára), hanem az álmot… Mókus ehhez a szójátékos szöveghez tüneményes balkáni muzsikát alkotott.

Nem tudom, találkozott-e már más is a suttogó rappel. Kriszta több dalban is kontrasztálja a kemény szöveget (Egy gyilkosságról álmodom) és a félálomra utaló, alva vagy rémálomban kikiabálhatatlan mondatokat – Fábri falhoz állít ezzel a szöveggel is, és Kriszta suttogva kiabálja ki:

Mert álmaimban megteszem mit ébren tenni félek
és nem filózom elveken s hogy nem visz rá a lélek
mert épp a lélek vinne rá mint háztetőre létra
az álmodónak mindegy mi a téma.

Einstein charlestonritmusban szánkózik, és közben –- egy álomban minden lehetséges – fizikai problémák megoldásán gondolkodik. Persze itt van a világtörténelem leghíresebb álma is, Szent Józsefé (illetve a dal történésének idején ő még csak József, az ács), akinek el kell menekítenie a várandós asszonykát Názáretből, különben nagy a córesz… Nem maradhat ki a magyar irodalom leghíresebb álma sem, Szabó Lőrincé, a költőről, aki a pillangót álmodja, avagy fordítva.

Borzasztóan feszes, keményen szerkesztett a lemez, minden résztvevője rendkívüli teljesítményt tett beele. Fábri dalszövegeiről már tettem említést – ez most sokkal több játékot engedett meg; felépítésében, könnyedségében erősen emlékeztet a Budapest Bámészko dalaira.

Mókus zenéje hallatlanul sokszínű. Táncos dallamaiban természetesen jelen van a magyar dalkincs lenyomata, a már ermlített balkáni, a húszas évekbeli társastánc, szteppelő ír leányok-legények (vagy örökifjú mamuskák) kopogása, és persze került a válogatásba olyan dal is, amit magának írt, ha éppen nem erre a lemezre kerül (Álmodom egy álomról) – az ismerős, de sosem ismétlődő, Mókusra jellemző fordulatokkal. A lemez igazából csak második hallgatásra mutatja meg magát, hogy a néha könnyed dallamok mögött milyen hangszerelési lelemények vannak – beleértve a számok mögött puffogó-sistergő beatbox hangzást (Jammal). Ez olykor kiegészíti, néha ellenpontozza Mókus népzenei ihletésű dallamait.

De, végül is, a lemez Kováts Krisztáé, és ez a legfontosabb. Itt bizony minden egyes dalban meg is mutatkozik a teljes színészi jelenlét. Hiszen minden dalnak nagyon céltudatos dramaturgiai íve van, legyen szó az elalvás előtti, félig-éber-félig-álom állapotról, a közdelemről az álom tartalmával (Egy gyilkosságról álmodom) vagy az ébredés még kótyagos félig jelenlétéről. És közben, az álomban Kriszta viccelődik komoly dolgokkal és személyekkel (Einstein, Freud), vagy a színész mindennapi majdnem-rémálmát fogalmazza meg, a hangjában bujkáló félelemmel bizonytalankodik (Forgószínpad).

Színpadra, hallgatóság elé termett szöveg, zene és előadás: a lemezt (cd) megvenni is igen ajánlatos, sokszor hallgatandó, és mindig újabb rétegeket mutat meg magából

Kováts Kriszta: Álomfejtés
Zenés freudizmus (álomvilágzene)

2018. június 2. 19:00 
Hatszín Teátrum
(1066 Budapest, Jókai utca 6.)

Vendég: Farkas Gábriel (ének, rajz)
Zene: Szirtes Edina Mókus
Dalszövegek: Fábri Péter

Közreműködik:
Veér Csongor – hegedű, billentyű, vokál
Kertész Endre – gordonka, vokál
Haraszti Krisztina – brácsa, vokál
Hegyaljai-Boros Zoltán – brácsa, vokál
Földes Gábor – bass, vokál
Fekete János Jammal – beatbox