Patik László: Anna, édes (részlet)

Posted on 2018. május 25. péntek Szerző:

0


Anyu szerint természetes, ha néha aput látom egy tömött buszon. Megnyugtatott, hogy csak ismerős apróságok csapják be az agyam. Például, ha valaki úgy köszörüli meg a torkát, ahogyan apu köszörülte meg, vagy ha valaki olyan Tonino Lamborghini parfümöt használ, amit apu tőlem kapott karácsonyra, az agyam egy ideig a részleteket apura egészíti ki.

A gyászt mindenki másként dolgozza fel. Van, akinek pap segít, van, akinek pszichiáter, van, akinek Audrey Tautou. A Nathalie második élete című filmjében például anyunak ő mutatta meg, mi van az ajtók mögött, amik anyu előtt apu halálakor kinyíltak. Az egyik mögött egy magányos öregasszony volt, aki mindennap templomba jár, a múltban ragadt, a másik mögött egy boldog nő, aki új életet mert kezdeni.

Anyu olyan minőségű bejelentésekre készült, hogy indokoltnak látta abba az Andrássy úti kávézóba meghívni, ahol a tényleges események megtörténnek. Mézes-fahéjas kávét ajánlott, a hely specialitását, és az Alain Ducasse módra készített Sacher-tortát. Ragyogott a boldogságtól. Elmondta, hogy Ottóval rögtön az első találkozón, néhány mondat után egy hullámhosszra kerültek, csodálatos volt. Ha nem vele történik meg, el sem hiszi, mintha egy gát szakadt volna át közöttük, félszavakból, pillantásokból megértették egymást. Nem a hormonok tombolása, hanem a kézzelfogható távolságba került boldogság bizonyossága lökte őket egymás karjába. Ottó nem nősült meg, nincs gyermeke, a magány és a depresszió tette olyanná, amilyen. De anyu szerint még alakítható, sőt szerinte már sokat változott, néha mosolyog, illetve rá mindig. Ottó, elmondása szerint, első alkalommal úgy érezte magát abban a kávéházban, mint aki időtlen idők óta reménytelenül egy katakombában bolyong, és hirtelen, mindenféle előjel nélkül kiér a napfényre. Anyu szerint Ottó nagyon rossz lelki állapotban volt, az sem kizárt, hogy öngyilkosságon gondolkodott, szóval, úgy érezhette, hogy az Úr anyu személyében egy angyalt küldött neki. Vagyis az első randevún megtörtént a csoda, egy férfi meg egy nő egyesült, pedig egy kávéházi asztal volt közöttük.

A második randevún kitalálták, hogy közös gyermek nélkül hogyan tudnak a lehető legközelebb kerülni egymáshoz. Anyu szerint Ottó sírt, amikor a közös gyermeket felhozta. Az egész élete másként alakult volna, ha annak idején az abortuszt illetően nem úgy döntenek, ahogy. Anyu alig tudta megvigasztalni, nem gondolta, hogy Ottó ennyire érzékeny. Ezt a problémát elrakták a később megoldandó közös gondok polcára. A közelkerüléshez viszont Ottónak fantasztikus ötletei voltak. Először is megkérdezte anyutól, hogy lenne-e kedve elutazni vele. És nem szokványos turistaútra gondolt, hanem zarándokútra. Három hónapra Indiába mennek. Mert India varázslatos. Meseszép. Messze van, így maguk mögött hagyhatnak mindent, és kizárólag csak egymásra figyelhetnek. Ott nem kell megfelelni senkinek, sem szomszédoknak, sem családtagoknak, sem munkatársaknak. Teher nélkül, egzotikus környezetben könnyebben eggyé válhatnak. Egy ilyen út alatt lehetőségük nyílik a tökéletes összehangolódásra. Csak részben szervezik meg az utat, céljuk, hogy Mumbaiból Bhubaneswarba jussanak. Rengeteget kell majd improvizálniuk, mert gyalog, vonattal és riksával akarnak közlekedni. Indiában akarják hagyni a rájuk kövült rossz tulajdonságokat.

A harmadik randevún anyu egy nagyon szép nyakláncot kapott, ami egykor Ottó nagymamájáé volt, már-már antik, és mivel családi ékszerről van szó, az eszmei értéke jóval nagyobb, mint a piaci ára. Bizonyos értelemben egyedi és egyetlen műtárgyról beszélhetünk. Ottó ezzel mindenét anyunak adta.

Ottó konkrét elképzelésekkel állt elő arra vonatkozóan, hogy miből finanszírozzák a közös álmukat, az utazást. Elhatározták, hogy anyu bérbe adja Ottónak az én egykori szobám. A bérleti díj egy forint lesz. Ez a konstrukció egyrészt azért előnyös, mert Ottó mint bérlő jelenik meg anyu körül, így a szomszédok elsősorban anyagi kényszerre gondolhatnak, nem pedig gyengéd érzelmekre, viszont előbb-utóbb természetes lesz, hogy együtt látják őket. Másrészt Ottó így ki tudja adnia saját lakását, majd egy évre előre kéri a bérleti díjat, és ez az összeg bekerül az India-alapba. Harmadrészt Ottó anyu lakását hivatali helyiséggé minősítteti át, részben onnan intézi a társasház ügyeit, így minden rezsiköltség a társasház kiadása lesz. Anyu hangsúlyozta, hogy az ígéretéhez mindenképpen tartja magát, és a gyászév végéig kizárólag csak az asztalt osztják meg egymással. Ekkor egy Aperol Spritzet rendeltem, Úgy éreztem, alkoholra van szükségem, hiszen magam előtt láttam Ottót az egykori ágyamban.

Ottó főállásban közös képviselő volt, de mint egyéni vállalkozót, a társasház őt bízta meg a kazán üzemeltetésével, karbantartásával is. Ebből is igen tisztes jövedelme származott, és lehetőséget látott – némi könyvelési ügyeskedés után – elérni azt, hogy egyévi munkabérét és megbízási díját előre felvegye. Ez a jelentős összeg is az India-alapba kerül. Ottó eldöntötte, hogy elbocsátja az eddigi helyettesét – egyébként sem volt megelégedve vele, őt sem szerette senki a környéken –, és anyut veszi fel a helyére. Anyu a társasház adminisztrációját vezeti majd főállásban, illetve egyéni vállalkozóként a lépcsőházakat takarítja. Egy évre előre ő is megkapja a munkabérét, díjazását, ami szintén az India-alapba kerül.

Ekkor anyu észrevette, hogy sok a rám zúdított információ, időt kell adnia, hogy feldolgozzam őket, mert nem akarta, hogy hűtlen nőnek gondoljam, aki már el is dobta az özvegyi fátylat. És való igaz, feszengtem, nem értettem, hogyan tudott ilyen gyorsan túllépni apun, már inkább az utcán sétálóembereket néztem, szóval megkérdezte, hogy velünk mi van, majd azt ajánlotta, kóstoljam meg az Országtortát is, nagyon finom, aztán kérte a számlát. Miután fizetett. érdeklődött, milyennek látom most Ottót. Azt mondtam. hogy árnyaltabb lett a róla kialakult kép, lehet, hogy a taszító külső mögött lapul egy kedves ember is, és tényleg szép a nyaklánc, amit ajándékba adott. Majd valamiért eszembe jutott Márta néni, és témát váltottam, emlékeztettem anyut, hogy régen hallottunk róla, meg kellene látogatni, tulajdonképpen illene, és vegye rá Ottót, hogy jöjjön el velünk.

Anyu mosolygott a felvetésemen, majd azt mondta, hogy erre semmi szükség.

Patik László: Anna, édes
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018