A félelem tényleg megeszi a lelket? | Sarah Perry: Az essexi kígyó

Pokorny Zsófia |

Az első néhány oldal után már biztos voltam abban, hogy Az essexi kígyó szövevényes világa éppen úgy elbűvöl majd, mint ahogy korábban a könyv borítója. Sarah Perry varázslatos szörnye az angol lápvidékre kalauzol, viktoriánus krimi cselekményébe tekeredve.

Főszereplője, Cora, a modern nő tipikus példánya (mármint az 19. század végéé). Bántalmazó kapcsolatától megszabadult már, egyedül neveli autisztikus fiát, a korai szocialista eszméket valló nevelőnő segítségével. A fiatalon megözvegyült anya az essexi lápvidékre költözik, hogy természettudományos ismereteit latba vetve nyomába eredjen az ott elhíresült, titokzatos szörnynek.

Amíg Cora kutat, az olvasó megismerheti a falu lakóit, a részeges kecskepásztort és a felvilágosult eszméket tanulmányozó tiszteletest, annak tüdőbajos feleségét, a viktoriánus korabeli szocializmus elveit megalapozó szerelmespárt és a Semmelweis Ignác tanait követő orvost. Az Essexben élők mindennapjaira pedig egy furcsa rém árnyéka vetül, amit mindenki a maga módján próbál meg távol tartani családjától és a falu közösségétől. A lelkes gyermeki hangok varázsigéket kántálnak, a tiszteletes a fényről és a félelem elűzéséről prédikál, a falusiak pedig hol a hit, hol a babona által kínált vigasztalásában találnak menedéket. Apránként megismerjük az összes karakter motivációit és azok pontos hátterét, előbb-utóbb mindenki találkozik mindenkivel, és valamilyen módon hatással lesz a másik életére.

• Olvass bele!

A rengeteg szereplőt felvonultató történet során Perry egyetlen szálat sem hagy elvarratlanul, árnyaltan dolgozza ki az érzelmi hatásokat, reakciókat. Bevallom, a túl sok érzelem egy idő után lankasztóvá vált. Ezek olyan tökéletes alakok, hogy az már csaknem émelyítő. X. lenyűgözően megérti Y-t, az író igyekszik mindenkinek megadni a tökéletes végkifejlet megnyugtató összhangját. Ez a fajta pozitív összkép olyan makulátlan, mint egy Barabás Miklós-portré. Azonban ezt a fajta idillt nem szabad hibaként felróni.

Az essexi kígyó titkát övező szimbolikus mese ugyanis mindenért kárpótolja az olvasót. A levélváltásokat követve beleláthatunk a lélekmélyi kétségekbe, a víz alatti áramlásként tekergőző, bizonytalan érzelmekbe. Mintha egy Twin Peaksbe oltott Büszkeség és balítéletnek lennénk tanúi, nagyon várjuk a feloldozó lezárást, amellyel végre pont kerülhet Cora nyomozásának végére.

De nem azt a borzongató végkifejletet kapjuk, amelyre a falu lakói számítottak. Perry mély és plasztikus tablót ad az emberi kapcsolatokról. Az olvasót meg hagyja, hadd kavarogjanak benne a gondolatok, ahogyan az angliai istenfélő (vagy babonás) közösség álmaiban tekergőzik az essexi kígyó árnyéka. Mert a könyvben nem a thrillerszerű nyomozás a lényeg, hanem a látlelet arról, mennyire sebezhető is az ember, ha félelmeinek kezd élni.

Sarah Perry: Az essexi kígyó
21. Század Kiadó, Budapest, 2017
KULT Könyvek Sorozat
Fordította: Borbély Judit Bernadett
300 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft,
ISBN 978 615 563 8961

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nevű fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket követelő mitikus szörny, az essexi Kígyó újra feltűnt Aldwinter egyházközségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát tűzbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait követve ismerkedik meg Aldwinter papjával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét.