A kék madár nyomában? | M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv

Tóth Zsuzsanna |

Karácsonyi ajándékként kaptam, nagy szeretettel adták, de most már bevallhatom, kicsit csalódottan vettem át, mert szent meggyőződésem volt, hogy ez engem aztán nem érdekel. A cím azonban rendkívül csalókának bizonyult.

M. Kiss Csaba kötete, a Boldogságkönyv egyáltalán nem a szokásos „receptgyűjtemény”. Köszönő viszonyban sincs a trendi feleségek által ajánlott-lobogtatott gyémánt nyakékekkel, de a pásztori idill, a „vissza a természethez” ideája is távol áll tőle. A cím ellenére nem emlékkönyvbe való mondatokat olvashatunk, még csak nem is mantrákat. Igazi emberek, igazi mondatait.

Egyszerű, tiszta vállalás – 15 ismert emberrel készült interjút találunk a könyvben. Vagy sokkal inkább 15 őszinte monológot, amelyben apró történeteket osztanak meg velünk, olvasókkal, ami valamiért fontos volt az életükben. Ez már önmagában is izgalmas. (Egészen furcsa véletlen, hogy egy másik karácsonyi könyv, Vámos Miklós Lehetetlen + Rögtön-je volt, aminek felépítése éppen ilyen.) Már azért is hálás vagyok M. Kiss Csabának, amiért azokkal beszélt, akikkel; értékes, igazi emberekkel, akik nem mellesleg eléggé ismertek. Az külön érdem, hogy nincs kaptafája, nem akar mindenképp egyforma válaszokat kapni. Vagyis nem kergeti egyvégtében a kék madarat. És nincs konklúzió sem. Ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodnak a boldogságról, de sokkal kevésbé arról beszélnek, inkább e hívószó kapcsán az életükben igazán fontos dolgokról. Ez jót tesz a kötetnek.

• Olvass bele!

Szeretni való ez a könyv, mert tele van keresetlen humorral, derűvel, ha patetikus mernék lenni, azt is mondanám, életigenléssel, hittel. Egyetlen olyan megszólaló sincs a kötetben, aki ne lenne hiteles. Kiemelni valójában épp ezért nincs értelme senkit. Felidézhetnék egy-egy epizódot, de igazságtalan volnék, hiszen egyaránt érdekesnek találtam mindegyiket. Nehéz is lenne az egészből kiragadva elmesélni Ónodi Eszter estélyi ruhás sztoriját, vagy elmondani, hol áll Bojár Gáboréknál a „papa házának” nevezett ingatlan? Miféle összefüggést találunk Snétberger mamájának szoknyája és Bach között? Mit gondol Mucsi Zoltán a tökéletesről és a tökéletlenről, hogyan tanulja Grecsó az örömöt, vagy hogyan viszonyul Egérke (Egerszegi Krisztina) a pofonokhoz? Nyilván nem sorolhatom fel még az összes kérdést sem, pedig mennyi van még.

Mi történt Nyáry Krisztián és Esterházy között, mit jelent a „giccs” Scherer Péter életében? És mennyire ismerjük Wolf Gábort? Mi a véleménye Kemény Dénesnek a mű szerekről? Kibe volt szerelmes Schmied Zoltán – és kivel „cserélik össze”? Mi szeretett volna lenni Schell Judit? A könyvből mindez kiderül. Meg azt is megtudhatják, milyen kedves-bölcs Molnár Piroska, milyen sziporkázó Karafiáth Orsolya, milyen izgalmasan vagány Bogdán László…

Szóval, olvassák el. Érdemes. Ugyanis önirónia, megértés, igazságkeresés, szeretet jellemzik ezeket a vallomásos monológokat. A szerző, M. Kiss Csaba teszi a dolgát, méghozzá jól, kiváló stílusban – meghagyva minden megszólaló egyéni ízeit. Riporter a javából, aki már-már rejtőzködő, bár minden megszólalás előtt beszél a találkozás létrejöttének körülményeiről. A válogatás mértéktartó, finom, messziről kerüli a celebsztorikat. Mégis izgalmas olvasmány, ámde a boldogsághoz receptet nem talál benne senki. Mert még az utat is nekünk kell megtalálnunk. Amúgy a magam részéről eltekintek attól, hogy Alaptörvénybe iktassák a boldogsághoz való jogunkat, viszont szívből kívánom, hogy mindenkinek legyen ereje, akarata, szabadsága, hogy megtalálja a saját útját.

M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017
350 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes webshop ár 2399 Ft
ISBN 978 963 293 6994

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tudták, hogy Magyarország Alaptörvényének szövegében nincs benne a boldogság szó? Őszintén szólva, fogalmam sincs, más országokéban benne van-e, de hát mire lehet menni egy boldogtalan nemzettel?
A magyar alaptörvényben elég hosszan sorolódik, mihez van joga a polgároknak, de konkrétan a boldogsághoz nincs. Pedig, ugye közhely, de – mint általában a közhelyek – igaz, hogy boldogság mindenkinek jár. Járni jár, mondják erre a cinikusok, csak nem jut.
Dehogynem! – állítom én. És veszem magamnak a bátorságot, hogy azt is kijelentsem: pont annyi jut, amennyit megteremtesz magadnak. És másoknak. Írhattam volna a korszellemhez talán jobban illő módon, hogy annyi boldogságod lesz, amennyit elintézel, kikavarsz, kijársz, szerzel, lemutyizol magadnak. De nem akartam azt írni.
Szóval a boldogság mindenkinek jár, csak senki nem tudja garantálni. A hatalom sem. Mert senkinek nincs tuti boldogságreceptje. Viszont talán hasznos tudni, hogyan csinálják mások!
Ez a kötet nagyjából kétszáz rövid sztorit tartalmaz a boldogságról. Férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, hívők és ateisták, gazdagok és szegények mesélnek, anekdotáznak saját boldogságélményeikről. Arról, hogyan csinálják ők.