Háttérszereplők | Gerlóczy Márton/Mikecs Anna: Altató

Posted on 2018. január 7. vasárnap Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Legszívesebben azzal kezdeném, hogy ez a könyv Gerlóczy Márton eddigi főműve, és hogy micsoda különbség van eddigi regényei meg az Altató között. Előző könyvei egyszerűen más kategóriába tartoznak.

A felmenőiről írt családregény merőben más stílust kívánt. Hiszen nagy- és dédszülők, családtagok és távolabbi rokonok hangján szólalt most meg. Mintha az eddigi bőréből egy (sok) másikba bújt volna, sőt az is nyilvánvaló, hogy az előzőt már kinőtte. Hiszen másfél évtizede éve ír, szinte még gyerekként kezdte. Ahogyan érik, változnak témái és írói eszközei. Ebben a történetben dédapja, Áprily (született Jékely) Lajos, dédanyja, Schéfer Ida és leszármazottaik fordulatos, – a történelmi korból is adódóan – tragikus sorsát követhetjük végig. Pontosan láthatjuk a költő – nevéhez nem mindig méltó – jellemét, ahogyan a feleségét alárendelt szerepbe kényszeríti, s utóbb lánya is ugyanezt a női sorsot viszi tovább.

Ő, Jékely Márta a könyv főszereplője, aki inkább csak elszenvedi, mint végigéli az életét. Előbb gyermeke apját, Mikecs Lászlót veszíti el, majd Anna lányát is. Évekkel később valamennyire talpra áll, a szobrász Mészáros Dezső társa lesz, de mellette nem tud kibontakozni. (Aki kíváncsi a családi tűzfészekre, olvassa el… Szegény Márta itt most irodalommá desztillált előképe az összes áldozatszerepű nőnek…)

Megkapóan érdekes a regény szerkezete. Több generáció életének eseményeit követjük, ami talán egysíkú lett volna, ha időrendben halad elejétől végéig. Ezért az első száz oldalnyi „felkészülési idő” után – ahogy Gerlóczy elmondta – kezdődnek az idő- és térbeli ugrások. Az első pillantásra kiszámíthatatlannak tűnő rendszer mégis hamar követhetővé válik, ráadásul épp ez a könyv motorja. Folyamatosan izgalomban tartja az olvasót, hogy valahol véget ér egy fejezet, majd más szereplőkkel (vagy épp ugyanazokkal, de más korban) folytatódik – és közben kielégítetlen marad kíváncsiságunk, hogy a megszakadt történet miképpen alakul. Ez az egyik trükk, ami jól olvashatóvá teszi a vaskos, de cseppet sem unalmas regényt. A másik, hogy a család dolgait a gyerekként meghalt Mikecs Anna szelleme tárja elénk, a szellemek pedig, tudjuk időtlenek. Vagyis az idő- és térugrándozás teljesen természetes. Nem?

A család kiszolgáltatott és elnyomott nőtagjainak szemszögéből látjuk a 20. század Magyarországát, Erdély történelmét. Ők, a háttérfigurák alkotják ugyanis a regény főszerepeit. A feleségek, akik a sikeres férfiak mögött állnak. Ezek a mellékszereplők feláldozzák magukat, a tehetségüket, a boldogságukat az előtérben csillogó férfiért, hogy az jól működhessen.

Gerlóczy Márton megosztotta velünk az írás folyamatának néhány titkát. A legtöbb, Mártára vonatkozó hézagot egyéb forrásokból kellett pótolni. Édesanyja, Ida esetében teljesen át kellett dolgoznia a szöveget, hogy a regény fő vonala szempontjából mellékes alakok kikerüljenek a szövegből, és a kész mű nyelvezete egységes legyen. A szubjektív naplók által kínált képét árnyaltabbá tették a szereplők egyes levelei, de nyilván sok-sok levél vár még feldolgozásra. Gerlóczy előtt ott az egész élet, íródhat regény még azokból is.

Gerlóczy fanyarkás humora számomra nagyon kedves, ám ebben a könyvben sajnos nélkülöznöm kellett, hiszen a tragikus fordulatok miatt egyszerűen kilógott volna a regényből. Többek között épp ez a hiány sorolja eddigi művektől eltérő kategóriába az Altatót.

Az író azt mondja, csak szerkesztője volt a családregénynek, ami persze nem igaz. Hét évet áldozott rá, dolgozta át, egészítette ki a naplójegyzeteket, kutatott és rendezett – szóval írói munka ez a javából.

Nem hagyhatom említés nélkül (ahogy a könyv más olvasói is megkérdezik), vajon miért éppen egy régi, gyönyörű teáscsésze került a borítóra. A könyv bemutatóján megkaptuk a választ: a család porcelánkészletéből való, elásva vészelte át a két világháborút. (Kiegészítés egy olvasónktól:  19. századi Sarreguemines porcelán/fajansz. – A szerk.)

Az kavarog a fejemben, hogy bárcsak én is ismerném ilyen jól saját családom múltját, bárcsak nekem lenne ennyi emlékem. Még ha ezek többségükben nem is pozitív emlékek.

Gerlóczy Márton

Gerlóczy Márton/Mikecs Anna: Altató
Scolar Kiadó, Budapest, 2017
448 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes webshop ár 3160 Ft
ISBN 978 963 244 7995

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gerlóczy Márton regénye családi naplók, levelezések, néprajzi, prózai és lírai művek felhasználásával készült, de vázát két nagyobb lélegzetvételű írás, Jékely Márta és Schéfer Ida emlékirata adja.
Az erdélyi családtörténetben úgy illeszkednek egymáshoz a női sorsok, mint a hajfonatban a szálak. Beletörődés, reményvesztettség, fájdalom, kitörni vágyás, csendes lázadás feszegeti szét és tartja mégis együtt a megtépázott életeket.
A szerzőt Mikecs Anna, Jékely Márta elsőszülött gyermeke – Áprily Lajos szavaival, a ,,drága holt” – kalauzolja a háborúk dúlta, darabokra tört országban szétszakadó és a veszteségek után újra élni akaró család megrendítő krónikájában.
„Mennyi szeszélyesen váltakozó, legapróbb szeleteiben is foghatóan-láthatóan, anyagszerűen megjelenített színhely, ház, kert, utca, tájdarab! Mindegy, hogy Kolozsvár vagy Szentgyörgypuszta, Budapest vagy Enyed. Járt-e ott mindenütt a regény írója, vagy alapos filológus módjára naplókban, levelekben, szakmunkákban kutatott, ki tudja. S hogy csúsznak össze közelibb-távolibb időtartományok, ahogy az emlékezet, a munka anyaga rendeli. Szóval tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily-Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni.” Lator László