Kis magyar héjanászok | Tóth Réka Ágnes: Így viszik át – Mozsár Műhely

Posted on 2018. január 3. szerda Szerző:

0


Vay Sándor megkörnyékezi a kihallgatóját (Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa)

Bedő J. István |

Nem nagy tömegeknek, de nem is teljesen szűk körű közönségnek készült a Mozsár Műhelyben legutóbb bemutatott irodalmi összeállítás. Nyáry Krisztián köteteiből (Így szerettek ők) Tóth Réka Ágnes válogatott és írta darabbá, hogy megmutassa, ő mit emelne ki a nagyon ismert írók, költők és a nem mindig hasonló mértékben ismert feleségek, menyasszonyok, szeretők kapcsolataiból.

Nyáry lelkiismeretes irodalomtörténészként mindent forrást elolvasott, összecsipegette a kortársaknak és az utókornak a személyekhez kapcsolódó morzsáit is, és igyekezett az elérhető legreálisabb – és legszórakoztatóbb – képeket megrajzolni hőseinek szerelmi életéről. Saját kötetében hosszabb elmesélt történetbe ágyazódnak a fellángolások, érzelemkihűlések, a konfliktusok. Ebbe a csaknem kétórás előadásba sem kevesen férnek bele: Kosztolányi (Ilona és Radákovich Mária), Karinthy (és Aranka), Molnár Ferenc (és a Fedák meg a Darvas), Csáth Géza (és Jónás Olga), egy villanásra Ady (és Léda), József Attila (és Flóra, de a Mama is), Kisfaludy Sándor (és Szegedy Róza), Kassák (és Simon Jolán), de még Szabó Lőrinc is (meg Korzáti Erzsike). No, azért akad modern kivétel is, a Vay Sándor néven publikáló, magát férfinak definiáló Vay Sarolta – vagy ahogy Borgos Anna nevezi: Egy konvencionális nemiszerepáthágó a múlt századfordulón. Nagyon nehéz lehetett neki.

Kosztolányiék (Döbrösi, Mohai Tamás)

Már bocsánat, hogy a hölgyeket csak ilyen zárójelesen említettem, de épp ez határozza meg az összeállítás báját – és korlátjait. Mindenki ismerőseinek tekintjük az író/költő férfiakat és a múzsa (avagy hasonló) szerepű, de mindenképpen meghatározó erejű nőket. Így tekinti a rendező is, célszerű tehát ide felkészülten jönni. Különben eltévedsz a színváltozások alatt. Volt két gázsütős öngyilkossággá fajuló szerelem, párhuzamos/párhuzamtalan életrajz – Erzsikéé (Szabó Lőrinc) és Simon Joláné (Kassák). Ezek szerkezetükben kissé elkanyarodtak a többi héjanásztól, csak a végén vált érthetővé, miért is kerültek az összeállításba. (Drámaiságuk ellenére a többiek jeleneténél kicsit üresebbnek is éreztem.)

Bármily furcsa is, ez itt Ady, hátul Léda, elöl meg Diósy Ödön

A tömérdek alakot hárman formálták meg, a férfiakat jobbára Mohai Tamás, a nőket Döbrösi Laura és Bakonyi Alexa – habár időnként mindketten férfiba csaptak át. Micsoda izzó szexualitás söpört végig néha a színpadon! Férfi is, nő is csábít és hódít, Frici elámul azon, hogy Arankát vulkánszerű veszekedései ellenére is imádja, Kosztolányi Dedi megőrül Máriáért, de Ilonkának haldoklik. Molnárral Fedák veri a tamtamot a fiatal Darvas Lili miatt. Szabó Lőrinc negyedszázad után veszíti el érzelmileg teljesen kifacsart szeretőjét. Ezek hárman nagyon is sistergős érzelmeket mutatnak föl a pár lépésnyi terepen.

Mohainak jut a legvadabb csokor: a morfinistává lett (amúgy is zakkant) Csáth tomboló, féltékeny őrült. József Attilája éppen olyan, amilyennek Faludy György fölemlegeti: hisztérikus és elviselhetetlen. Désiréje (ez is Kosztolányi) elegáns, spleenes úrifiú, amilyennek KD-t fényképei alapján elképzeljük. Kisfaludy Sándorként kedves, anekdotikus monológgá alakítja a szoknyahajcsár ifjúkort, majd a románcot Szegedy Rózával.

Döbrösi Laura a szelíd, megértő, hosszan tűrő Olga, ő Ilona is, aki a roncsolt gégéjű költő mellett kitart, máskor meg pikáns, izgató kielégíthetetlen fiatalasszony is. Színes és eleven.

Karinthy Frici és Böhm Aranka gyilkolja egymást

Bakonyi Alexa a folyamatosan égő gyújtózsinór, a robbanás előtti pillanatban – vagy éppen közben. Az általa felmutatott szenvedély mindig a tüzet árasztó szeretőé, akárkit elevenít meg – és persze ő az ingatag nemiségű, de vállaltan férfiszerepű, izgalmas Vay Sarolta/Sándor is. Van néhány olyan megszólalása is (pl. Aranka), amitől mintha vihar söpörne végig a kicsi színháztermen.

Mikó Csaba volt az előadás dramaturgja. A sok történetet úgy kellett egybegyúrnia, hogy a színváltozás éppen csak szívdobbanásnyi törés legyen, átlépés a másik pár életébe, és mégse érezzük az egészet zavarónak. Erdeős Anna a rendezésben arra koncentrált, hogy a párok konfliktusaiból a legkevesebb szöveg a legtöbbet tudja érzékeltetni, és erre még rásegített Szlávik Júlia minimáldíszlete és minimális – de igen praktikus – jelmeze: a lányoké kellően szende vagy kellően kihívó.

A címhez híven természetesen Nagy László szállóigévé vált szavaival zárul az est. Különös módon éppen ez a gyönyörű 14 sor nincsen a helyén. A feleletek már elhangzottak. És mivel ellobogtak mind a vad érzelmek is, nem biztos, hogy a kérdés csöndessége eléri a nézőt.

Fotók: Szokodi Bea