Hogy milyen szörnyen hülyék vagyunk… | Bognár Péter súlyos komédiája a Katona József Színházban

Posted on 2017. december 12. kedd Szerző:

0


L. Horváth Katalin |

A Katona József Színház december 19-én mutatja be a Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című előadást, Gothár Péter rendezésében. A darab Gothár Péter felkérésére született – szerzője Bognár Péter költő, író. A bemutató ürügyén beszélgettünk.

A legenda szerint Nagy Lászlótól megkérdezték, mi a foglalkozása. Azt válaszolta: költő, író. Mire azt kérdezték: na, jó, de mit dolgozik? Mifelénk valahogy úgy alakult, hogy az írók többségének, a megélhetést tekintve legalábbis, soha nem az volt a foglalkozása, hogy író. Miért adta a fejét az írásra?
Az emberi agy olyan, hogy bizonyítékra van szüksége ahhoz, hogy elhiggyen valamit. A mi kultúránkban két nagyon különböző módon működő bizonyítási eljárás alakult ki, az egyiket tudománynak, a másikat művészetnek nevezzük.
A tudomány ok-okozati összefüggéseket vizsgál, a művészet végigvisz egy megértési folyamaton, aminek eredményeképpen átélhetővé teszi a valóság egy részét.
A világ e kétféle megközelítésének igénye mindenkiben benne van, és erre a bennem is meglévő kettősségre az én megoldásom az lett, hogy irodalomtörténész és író szeretnék lenni.

De addig nem mindenki jut el, hogy egy rangos kiadó, a Magvető adja ki a kötetét. Oda hogyan vezetett az út?
2011-ben elnyertem a Petri György-díjat, amelyet olyan, elsősorban fiatal költők, írók, drámaírók, esszéírók kapnak, akiknek még nem jelent meg önálló kötetük. A díj kettős: a díjazott megkapja a Petri György élőmaszkja alapján készült szobrot, a Magvető Kiadó pedig megjelenteti a szerző első kötetét. Nekem 2005-ben már megjelent egy verseskötetem a Kláris Kiadónál, de a kuratórium eltekintett ettől, és a Magvető kiadta a második kötetemet, a Bulvárt. Így kerültünk kapcsolatba.

Emeli egy író ázsióját, ha a Magvetőnél jelenik meg? Segíti a karrierjében?
Óriási elismerés, ha egyszer csak azt érzed, hogy van egy nagyon jó szakmai közeg, amely fontosnak tartja, amit csinálsz. A Magvetőnek nagyon jók a szerkesztői, erős visszajelzéseket kaphat tőlük az ember. Az a legnagyobb segítség, hogy szólnak, ha valahol nem pontos a szöveg, mert így egyre jobb költő lehet belőled.

Hogyan találtak egymásra Gothár Péterrel?
Gothár az Írók Boltjában rábukkant az utolsó előtti kötetemre, A rodológia rövid történetére, és a most negyedéves zenés színészosztálynak rendezett belőle egy vizsgaelőadást.

Mit jelent a rodológia?
Egy fiktív tudományág, amely a rodok, vagyis régvolt emberek emlékanyagainak kutatásával foglalkozik. Ezt a fikciót használtam fel arra, hogy egy áltudományos keretrendszeren belül, egy soha nem létezett tudomány történetét bemutatva megpróbáltam végigmenni a magyar költészet történetén. A kötet versekből áll, bár van egyfajta narratív szerkezete: verses formában közöltem az áltudományág tanulmányait, enciklopédia cikkeit és más hasonló írások kivonatait. [A rodológia rövid történetéről Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője így nyilatkozott: ,,különleges és pimasz” vállalkozás. A végeredmény egészen meghökkentő, élvezetes paródiáját adja a tudományos diskurzus világának, miközben kiemelkedő humorral és frappánsan ölti magára régi költészeti hagyományok jellemzőit. – A szerk.](…)

Grecsó Krisztán azt mondta önről: valódi nyelvújító, nyelvrontó, nyelvépítő, egy épülő mondatuniverzum az övé, amely szinte pökhendin előd nélküli.
A retorikában túlzásnak vagy hiperbolának nevezzük ezt az alakzatot, amely a dolgok valódi mértékének felnagyításával ér el esztétikai hatást. Nagyon örül az ember, persze, ha ilyen kedves szavakat mondanak róla, de az a szöveguniverzum, amire Grecsó utal, még éppen hogy csak túl van az ősrobbanáson.

Hogyan jött létre a Katona József Színház Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című darabja?
Gothár szerette A rodológia rövid történetét, látott benne színházi lehetőséget – amit én eleinte kevésbé láttam benne –, és a hallgatói vizsgaelőadása után, novemberben kitalálta, hogy írjak neki egy darabot, a Katona pedig kitalált rá nekem egy féléves alkotói ösztöndíjat. Az volt a megállapodás, hogy nyár végére kell próbálható állapotba hozni a darabot. (…) A fő nehézséget az okozta, hogy azt, ami a versekben működik, hogyan lehet átrakni drámába. A drámához történet kell, amit a karakterek viszonyrendszere mozgat. De milyen karakterek és milyen konfliktusok érdekesek ma?
És akkor egy vonaton fültanúja voltam egy civakodásnak: egy 25-30 év körüli pár arról vitatkozott hosszan, hogy mi a különbség a kombi, a cirkó és a bojler között. Ők lettek a darab alapkarakterei, hozzájuk próbáltam hangolni a többi szereplőt.(…)

Miről szól a darab?
Röviden egy nyomozás történetéről. Meghal egy negyven és ötven év közötti feleség, kés áll ki a hátából. A történet egyik szála, hogy a férje ölte-e meg a nőt, a másik szál pedig a nyomozó családi élete. A két szál találkozik egy ponton. Ahogy előre halad a nyomozás, visszafelé haladunk a történetben, egyre jobban megismerjük a haláleset előzményeit, és szép lassan megértjük, hogy egy teljesen banális kérdés körül bontakozott ki minden. Mindegyikünk élete tele van ilyen banális történetekkel, amikkel az őrületbe kergetjük egymást. Minden párkapcsolatban vannak olyan apróságok, amiket nem bírnak elviselni egymásban. (…) a lényeg az, hogy mindannyiunk életében történhetne gyilkosság, mert nincs beszélgetéskultúránk, az egymást idegesítő dolgainkat nem tudjuk megbeszélni. Nem tudjuk megoldani a konfliktusokat, hordozzuk őket, és akár végzetesen is megnőnek.

Súlyos komédiáról van szó?
Igen, ez a legtalálóbb műfaji megjelölés. A darab célja egy olyasféle nevetés előidézése, amely csak alig-alig különböztethető meg a sírástól.

Miért érdemes majd megnézni az előadást?
Mert kiderül belőle, milyen szörnyen hülyék vagyunk. (…)

Fotók: Sin Olivér

Forrás: 24.hu (Az írás teljes változata elolvasható a 24.hu oldalon)