Csapody Kinga országjáró könyvei | Egert nem lehet megunni

Posted on 2017. november 4. szombat Szerző:

0


– Utoljára akkor jártam ott, amikor gimis voltam, de szeretném, ha ezt mindenképp megnéznénk – titokzatoskodott anya, talányos mosollyal az arcán. Leparkoltak az Eszterházy Károly Egyetem mellett, és a földszinten megvették a jegyeiket.

– És most hova megyünk? − kérdezte Zsuzska. Anya csak rámutatott a táblára. – Kiiiilenceeeedik emelet? Gyalooog? – Persze nem kell komolyan venni a felháborodásukat, hiszen mindig ők az elsők.

A Varázstoronynak nevezett hely nem csak a nevében varázslatos. Az igazi csoda a Camera Obscura, ami egy nagyon egyszerű, de cseles eszköz. Egy besötétített szobában egy kerek asztalra vetíti ki a város számos pontján elhelyezett tükrök képeit, így ott, az asztalon, 45 méterrel a város felett, mintha egy filmet néznénk, lehet látni, hogy épp mi történik lenn Egerben. Ez Európa legrégebbi működőképes panorámakivetítő berendezése. Hell Miksa bécsi csillagász tervezte, szórakozásból. Jó ötletnek bizonyult, igazán nagyon érdekes. A kezelője, egy kedves egyetemista fiú karok segítségével körbeforgatta, billentgette a tükröt, így vetítette ki a város képét elénk. Még játszott is kicsit, fogott egy fehér lapot, és a képen közlekedő autó alá tette – olyan volt, mintha felemelné, majd visszaejtené őket.

Egy emelettel lejjebb belekukucskáltunk nagyon régi távcsövekbe, megnéztük még, hányféle fényképezőgép volt, de a legtöbb időt a Varázsteremben töltöttük. Nem tudom, Tódor vagy a gyerekek élvezték jobban a kísérleteket. Rozi az üveggömbben cikázó villámokkal nem tudott betelni, Zsuzska kedvence az lett, ahogy a levegőben táncol a labda, míg Teó az ejtőernyőt repítette a magasba, és értette meg, hogy a léghajót hogyan tudja a meleg levegő felemelni az égbe.

– Ha nekem annak idején így tanították volna a fizikát, biztosan megszerettem volna – sóhajtozott Tilda nagyokat, miközben a családot nézte. Elsétáltunk a vár alatt kanyargó utcákon, és egy kis eldugott gofrizóban degeszre ettük magunkat gofrival. Én a tejszínből és az öntetekből kimaradtam, pedig a gyerekek még gumicukrot is kaptak a tetejére, de a tésztáját megkóstolhattam, és nagyon finom volt.

Még biztos nem kaptak édességmérgezést, mert a gyerekek berángatták a szüleiket a Marcipániába, ami egy marcipánmúzeum. Ezt nagyon gyorsan megnézték, így megkereshettük a Tűzoltó Múzeumot is. Teó egyik első szava a tűzoltóautó volt, Pedró, a tűzoltóautó kalandjait kívülről fújja, és azóta sem nőtte ki a piros egyenruhások iránti rajongását, így ki nem hagyta volna, hogy megnézze a különböző nagyon régi és modern szerkezeteket. Pláne, hogy itt még játszóházzal és játszótérrel is várják a gyerekeket.

Visszaérve, a vacsora mellé a felnőttek rendeltek egy-egy pohár bort. – Ha már a Szépasszonyok völgyébe nem jutunk el… − sóhajtott Tódor. – De majd, ha nyugdíjasok leszünk, és a gyerekek nélkül utazgatunk, a híres pincesort sem hagyjuk ki! – nyugtatta meg magát gyorsan.

– Fúúúúúúúúúúúúúúj, ti tényleg bikák vérét isszátok? – kérdezték az ikrek, és nagyon fel voltak háborodva.

– Dehogyis, ez ennek a borfajtának a neve – kacagtak a felnőttek. – Tudjátok, mit? Szóljon a mai esti mese erről.

Az egri bikavér kékszőlőből készül, ettől olyan szép a színe, és körülbelül 150 éve kezdték így nevezni. Állítólag Dobó István is ilyen bort hozatott fel a pincékből a katonáinak. A törökök látták, hogy az italtól a vitézek új erőre kapnak, ezért a vörös italról azt hitték, a bikák vérét issza az ellenfél. Nem is mertek akkor tovább harcolni ellenük. A legenda aligha igaz, mert a török hódoltságig kizárólag fehérbort termeltek, de azért mesének nem rossz, ugye?

– Nem, csak kicsit rövid – elégedetlenkedtek a gyerekek.

– Sokáig néztétek azt a címert a pajzson tegnap, emlékeztek? (Teó azt mondta, hogy majd a saját pajzsára is felfesti.) Van rajta két bástya és egy unikornis. Ha Zsuzskának lenne címere, akkor az övén is biztosan lenne, ugye? Na, ennek az egyszarvúnak a mellső lábai közt még egy kígyó is látható, ami egy palloson tekergőzik. Tudjátok, szegény kígyók mindig valami rossz dolgot, gonoszságot jeleznek, itt is. De a szép, nagy sas vigyáz rájuk.

– Meg nap és csillag is van rajta – egészítette ki Zsuzska. – Az én unikornisos címeremen még szivárvány is lenne, sok-sok csillámmal. Ha hazamegyünk, csinálhatnál nekem egy ilyen tornazsákot.

Tilda kissé rémült arckifejezését meglátva gyorsan hozzátette:

– Léccccccccci, anyuuuuuuciiiiiiiiiiiiiii!