Nadrágra cserélve a szoknyát | Ha álom az élet / Csokonai Színház

Posted on 2017. október 25. szerda Szerző:

0


Varga Klári (George Sand)

Bécsi Éva |

Ha az ember lánya a férfi hegedűjátékának és a nő táncának ölelkezéséből fogant, akkor belőle a kor egyik legizgalmasabb művésze válhat. Még akkor is, ha az ezernyolcszázas évek elején járunk, amikor nőnek alig volt esélye érvényesülni a férfiak uralta művészvilágban. Az 1804-ben Amandine Aurore Lucile Dupin néven született leánynak, akit ma George Sandként ismerünk, mégis sikerült.

A francia írónő életét és művészetét feldolgozó zenés fantáziajátékot, Ha álom az élet címmel mutatták be a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán. A szabadságvágyáról, bátor döntéseiről ismert, a társadalmi konvenciókkal szembemenő, sokoldalú művész életének számos szeletét megismerhetjük a színpadi adaptációból. Életében is legalább annyira harcos, őszinte és merész volt, mint amikor regényei főhőseként szólalt meg.

Az előadás hitelesen idézi meg Sand szellemét, hiszen a színpadi adaptációt Adélaïde Pralon az ő írásainak felhasználásával készítette. Ezekben szégyenérzet nélkül, büszkén vállalja gondolatait és tetteit, teljesen kiadja önmagát. Folyamatosan kutatja létezésének okát, élete értelmét, helyét a világban. Zárdában nevelkedik, de felserdülve otthagyja kolostort, férjhez megy, gyerekeket szül és nevel, aztán elválik és szeretőt tart. Közben regényt, naplót, színdarabokat ír, fest, zenét szerez, olykor pedig az öngyilkosság gondolatával játszik. Történeteiben (regények, novellék) kiírja magából az édesanyja távollétéből fakadó fájdalmait, szigorú és vaskalapos nagyanyja bánásmódját, első házasságának kudarcát.

Megírja önmagát, de azzal megír mindenki mást is.

Szakács Hajnalka, Varga Klári

Hogyan tud érvényesülni egy nő a férfiak uralta világban? A kérdés, ha más léptékben és közegtől függően mértékben, de napjainkban is aktuális. Sand a szoknyát nadrágra cserélte, ezért (meg más megnyilvánulásai miatt) sokan feministának, férfigyűlölőnek tartották. Bátor úttörő volt, de törékeny, aki hol ösztönösen anyáskodó szerető szerepét élte, hol a mély gondolatokban fuldokló filozófusét és irodalmárét. Az előadásban egyszerre jelenik meg sérülékenysége és kiapadhatatlan ereje is.

„Sand pontosan tisztában volt azzal, hogy a kortársai számára érthetetlen. A szabadságot imádom benne” – mondja ki Varga Klári, aki Sand-t a regényei lapjairól hívja életre.

Az előadás azonnal erős képpel indít. Zokogás hallatszik a sötét erdőből, a fákat a szél rázza, majd kétségbeesetten síró, csapzott nő jelenik meg: az önmagát kereső Sand.

Szakács Hajnalka, Varga Klári

Varga Klári partnere Szakács Hajnalka – nagyon intenzíven vannak jelen mindketten, külön-külön még egyiküktől sem láttam eddig ilyen elsodró alakítást. Talán egymásból hozták ki a maximumot – vagy maga Sand volt ilyen nagy hatással a két színésznőre? Nem csak a testük játszik. Az előadás gerincét szavaik, hangsúlyaik adják, meg a zongorakísérettel (zene: Márkos Albert) énekelt dalok. Mimikájuk, sóhajtásaik, pillantásaik, néha könnyeik beszélnek helyettük.

A fiatal George Sand (Auguste Charpentier, 1835)

A darab rendezője is Adélaïde Pralon, aki immár harmadik alkalommal tért vissza a Csokonai Színházba. Nem elégedett meg azzal, hogy elmesélje a francia írónő különleges élettörténetét. Ennél sokkal többet szeretett volna: azt, hogy a néző Sand agyával gondolkodjon és az ő szemén keresztül lássa a világot. Ez, úgy érzem, maradéktalanul sikerült is. De ebben nagy szerepet játszik a két színésznő érzelemgazdag játéka. (…)

Az írás folytatása elolvasható az Art7 oldalon 

Az előadás George Sand szövegeinek felhasználásával készült. Fordító: Miklós Eszter.

Fotók: Máthé András

Részletek és jegyvásárlás